hirdetés

Művészet diktatúrában

2017. március 10.

2017-ben újra kiosztották a legjobb női íróknak járó Baileys-díjat, Julian Barnes könyvet írt a sztálini diktatúrában alkotó zeneszerző, Dmitrij Sosztakovics életéről, a BBC megemlékezett Arany János születésének 200. évfordulójáról – Heti hírösszefoglalónkat olvashatják. 

hirdetés

Az idei Baileys díjazottjai 

2017-ben újra kiosztották a legjobb női íróknak járó Baileys-díjat, melynek jutalma 30,000 font. A szokásos 20 helyett most csak 16-an jutottak be a legjobbak hosszú listájára, és mindössze három szerző volt közülük első könyves. Ez nem azt jelenti – olvashatjuk a Guardian.hu oldalán –, hogy az első könyvesek ne lettek volna elég jók, inkább magyarázható azzal, hogy nagyon erős volt a mezőny, és az idősebb szerzők ismét remek írásokkal álltak elő. A korábbi nyertesek közül olyan írók is megkapták a kitüntetést, mint a Man Booker-díjas Annie Prulx, Margaret Atwood, vagy Rose Tremain, akinek a The Gustav sonata című regénye a The Sunday Timesnak is a bestsellere volt. 

A döntést az is megnehezítette, hogy az elmúlt évekhez képest még színesebb volt a beküldött írások palettája. A Baileysnek ugyanis nincs tematikus és műfaji megkötése, és ezzel a szabadsággal előszeretettel éltek is a pályázók. Az előző években átlagosan 150-et, idén először 189 írást küldtek be, melyek között éppen úgy szerepelt krimi, mint történelmi dráma. A díjazottak képes listája itt található. 

A díjat Kate Mosse szupermodell alapította 22 éve.

A Baileys-díj 2017-es kitüntettjei

Fotó: womensprizeforfiction.co.uk

Julian Barnes új regénye Sosztakovicsról

Julian Barnes legújabb regénye, a The Noise of Time (Az idő zajában) 2017-ben jelent meg, és az orosz zeneszerző és zongoraművész, Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics életét követi nyomon a sztálini diktatúra idején. 1936. január 28-án Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbeth (A Mcenszki járás Lady Machbetje) című nagyoperájának a bemutatója után egy kis grammatikai hiba miatt – melyet senki nem mert utólag sem korrigálni – megsemmisítő kritika jelent meg a darabról a Pravdában. A „megsemmisítőt” szó szerint kell érteni, egy hajszálon múlt, hogy Sosztakovics életben maradt.

Barnes részletgazdagon számol be a zeneszerző életéről – írja a Zeit.de kritikusa –, és mesterien teszi fel az elnyomó rendszerben újra és újra felvetődő kérdéseket: mi a gyávaság, kinek van joga, hogy megítélje ezt? Barnes szerint azt fontos látni, hogy a zsenik nem feltétlen születnek hősöknek, meglehet, csak akkor tudják kiteljesíteni tehetségüket, ha biztonságban élnek.  

Az olvasó tudja, hogy a főhős túléli, mégis szívdobogva figyeli a regény elején, amint a lift elindul a földszintről, és az ajtó kinyílik az ötödik emleten, ahol Sosztakovics telepakolt kofferokkal és öltönyben várja, hogy elvigyék, talán azért, hogy később kihallgassák, megkínozzák, és lelőjék. A zeneszerző az összes döntését hasonló nyomás alatt volt kénytelen meghozni, hisz a hatalom sosem játszik nyílt lapokkal, senki sem tudhatja biztosan, mi várható egyik napról a másikra. Barnes a regény további fejezeteiben is fontos döntéshelyzeteket helyez középpontba, melyekben Sosztakovics élete a tét, megvédheti-e vagy nem, például úgy, hogy elárulja a szintén neves és rendkívül tehetséges kortársát, Sztravinszkijt. 

The Noise of Time

Fotó: ft.com

Barnes a pontos építkezés embere – állapítja meg a kritikus. Az egész regényt egy nagy keretbe foglalja: az első és az utolsó rész is egy vasútállomáson játszódik, az orosz sztyeppén. Egy hadirokkant odakúszik a vágányhoz és koldul. Sosztakovics és kísérete leszállnak a vonatról és egy vodkásüvegből három pohárba töltenek. A koccintásnál Sosztakovics tesz egy megjegyzést, melynek jelentése csak a regény végén derül ki. A három különbözőképpen megtöltött pohár csengése hármashangzatot ad: „Egy hangzat, mely az idő zajától független és tiszta, mindenkit és mindent túlél”. Külön érdekesség, hogy ez a hármashangzat a cselló magas G-jének felel meg, a szimbolikus éji fénynek, melyen Thomas Mann a Doktor Faustus  komponistájának oratóriumát megszólaltatja. A művészet a diktatúra alatt: ez mindkettő témája. Mann kései munkájának ellenében Barnes regényéből azonban pont a zene hiányzik – írja Michael Maar –, nincsenek beszédes zeneleírások, szerinte jó lett volna a Vonósnégyest, a zeneirodalom remekművét legalább két-három taktus erejéig szavakba önteni.

Mindennek ellenére nem kérdéses, hogy fontos regényt tartunk a kezünkben. A 2011-es The Sense of an Endinget (Felfelé folyik, hátrafelé lejt) követően, melyért Man Booker-díjat kapott Barnes, a The Noise of Time-mal ismét nagyot alkotott. Nem csak arra tanít regényében, hogy siralmasan könnyű elítélni a művészeket, akik kénytelenek kiegyezni a hatalommal, hogy a gyávaság vádját egyesek meggondolatlanul mondják ki, és hogy senki nem tudja elképzelni, mennyire meggyötri a lelket a terror, hanem arra is, hogy az idő zaján végső soron csak a művészet suttogása hallatszódik át. Illetve arra is rámutat, hogy a meg nem nevezett Nietzschének igaza volt, amikor azt állította, zene nélkül az élet tévedés lenne. Mert ha Sosztakovics egész élete zűrzavar volt, tele tévedésekkel, egy valami mégis mellette maradt: a zene.

Kép: BBC

A BBC csütörtökön Arany Jánosra emlékezett

A brit BBC News szerint az 500 walesi poéta lemészárlásának legendája kevéssé ismert Walesben, mint Magyarországon. Míg Arany balladáját a mai napig tanítják a magyarországi iskolákban, sok Montgomeryben élő ember nem is hallott a történetről. Budapesten a BBC-nek Eric Fairbrother montgomeryi polgármester azt nyilatkozta, a vers "nagyszerű kapocs" a két nemzet között. Az elnyomás miatti szenvedés köti össze a két országot a szintén megkérdezett Robert Evans oxfordi professzor szerint. Bár a bárdok története a XIX. századi Nagy-Britannia romantikus gondolkodásában ismert volt, Arany János verse adott valódi rangot neki.

A BBC cikke kitér a ballada keletkezési körülményeire is. Mint ismeretes, Aranyt arra kérték, hogy költői műben magasztalja Ferenc József osztrák császárt, a költő azonban az I. Edward király dicsőítését visszautasító, majd megyilkoltatott bárdok történetét foglalta versbe.

Arany versét Walesben alig ismerték az utóbbi évekig, amikor Karl Jenkins szimfóniát komponált A walesi bárdok témájára. Fairbrother polgármester a BBC cikke szerint befejezésül arról is szót ejtett, hogy most, nyakukon a Brexittel, nem árt jó viszonyt ápolni Walesnek az európai szomszédokkal.

 

Bánkövi Dorottya

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.