A My City fesztiválsorozat nagy hangsúlyt helyez a kölcsönösségre: fontos cél, hogy a bemutatkozó városok viszonozzák a vendéglátást. Éppen ezért a budapesti fesztivál után egy héttel, június 10. és 13. között Budapest mutatkozik be Pozsonyban, két helyszínen: a Magyar Intézetben és a Wilsonic Fesztiválon. A Wilsonic megújult helyszíne, a Duna jobb partján, a várral átellenben fekvő Summer Club Incheba méltó párja a budapesti A38 Hajónak.

A My City: Pozsony fesztivál részletes programja:

Június 4., csütörtök 19.30 (A38 Étterem) – Beszélgetés Michal Hvoreckyvel, beszélgetőtárs: Kőrösi Zoltán

A My City / Az én városom: Pozsony fővédnöke, az 1976-ban született Michal Hvorecky a kortárs szlovák irodalom egyik legjelentősebb alakja. Eddig négy regénye, két színdarabja és egy esszékötete jelent meg. Köteteit számos európai nyelvre lefordították, darabjait német és osztrák színházak is bemutatták. 2004-ben az University of Iowa írói kollégiumát vezette. Sokoldalúságára jellemző, hogy irodalmi tevékenysége mellett egyik alapítója és fáradhatatlan szervezője a pozsonyi Wilsonic elektronikuszenei fesztiválnak.

A beszélgetést követő fogadáson szlovák nemzeti ételek gasztronómiai bemutatójára kerül sor, illetve az egyik legsikeresebb szlovák-magyar kulturális együttműködés, a pozsonyi Azyl és a budapesti Busho rövidfilmfesztiválok díjnyertes filmjeiből adnak válogatást.

Június 4., csütörtök 21h (A38 Tetőterasz) – Toni Granko (SK), Bene (SK) feat. Dermot/Busa/Sena

Toni Granko – vagy másik nevén Yori Titturittu – a szlovák zenei élet különös remetéje. Egy Pozsony melletti erdészházban berendezett stúdiójában barkácsolja átszellemült, minimalista muzsikáit. A finom ambient-alapokra épülő, stílusukban leginkább Jay-Jay Johanssonra vagy Erlend Oyéra emlékeztető dalok alig-alig hozzáférhetőek, jóformán csak Toni Granko - nem túl gyakori - koncertjein hangzanak el.

Bene a Modré Hory, azaz magyarul Kék Hegyek hiphopcsapat oszlopos tagja, szólóban pedig Peťo Tázok néven nyomja a dumát. Ezen kívül Bene az új pozsonyi kabarészenzáció, az “Ez egy egészen más beat” előadássorozat egyik atyja, és főszereplője is. Szövege, flow-ja lenyűgöző, akkor is, ha nem érted. A My City fesztivál alkalmából az Irie Maffia néhány tagjával lép fel, és nemcsak slam-jam lesz, hanem egy előre elkészített közös szám is elhangzik.

Június 5., péntek 20h (A38 Koncertterem) – Noisecut (SK), DJ Bootsie Quartet (H), Longital (SK), Colorstar (H), Foolk (SK), Junior (SK)

A 2003-ban alakult pozsonyi Noisecut 2008-ban kétségkívül elért a csúcsra. A finom, szintetizátor-alapú elektropopot játszó zenekar legutóbbi lemeze hatalmas közönségsikert aratott. A legkülönbözőbb közönségdíjak és elismerések azt bizonyítják, hogy a Noisecut jelenleg túlzás nélkül a legnépszerűbb elektronikus zenekar Szlovákiában. Ebben nagy szerepe van az elegáns, letisztult muzsikának éppúgy, mint a bájos frontleánynak, Bet-Maj Sepiatnak. Az együttes igen intenzíven koncertezik, többek között a Nine Inch Nails és az I Am X előzenekaraként is.

DJ Bootsie 2004-ben jelentette meg első önálló lemezét "The Silent Partner" címmel, melynek kapcsán sokan az ország egyik legjobb kezű, legígéretesebb lemezlovasaként aposztrofálták. Az utóbbi években leginkább a Zagar zenekar oszlopos tagjaként ismert DJ túlnyomórészt instrumentális új albumán a tőle megszokott magas színvonalat hozza. A manapság közhelyszinten emlegetett "műfajok fúziója" az ő estében nem egy pozőr szólam. Az új korongon folk, elektronika, jazz és hip-hop valóban egyedülálló elegyét hallhatjuk Bootsie receptje szerint.

A zenekar tagjai:

Vázsonyi János: szaxofon
Lázár Tibor: dob
Kovács Gergely: billentyű, gitár
DJ Bootsie: samples, efx, scratch

A pozsony Longital a szlovák zenei élet egyik legüdébb és legkellemesebb jelensége. Az egykori Dlhe diely két tagja, Shina és Dano Salontay nemcsak az életben, a színpadon is párt alkot - azzal a kis különbséggel, hogy a színpadon kiegészülnek egy harmadik tagként kezelt, almalogós készülékkel. Finom elektronika, lazán és innovatívan kezelt samplingek, virtuóz gitárjáték és Shina érzéki, fátyolos hangja: ez a Longital, amely eredeti és egyedi módon ötvözi a triphop sötét pillanatait a kísérleti elektronikával és némi visszafogott folkkal. A duó az évek során kiadott három lemezt, keresztül-kasul turnézta Európát és egy jól sikerült Ableton-remixével még a Coldcut figyelmét is felkeltette.

A duó tagjai:

Shina Salontay: ének, basszusgitár
Dano Salontay: gitár, programozás, elektronika

A hazai pszichedelikus-elektronikus-"etnotechno" színtér egyik legnépszerűbb együttese, a Colorstar 1996-ban alakult, a Vidámpark zenekar szinte teljes tagságából. A kilencvenes évek közepe volt az az időszak, amikor az élőzenés parti valóságos virágkorát élte itthon, és a Colorstar is hamarosan a Másfélhez vagy a Korai Örömhöz hasonló népszerűségre tett szert. A Colorstar azóta is töretlenül halad előre az általa megkezdett úton: táncos, pszichedelikus, kissé "space-rockos", repetitív, effektekkel dúsított kompozíciókból álló programjában nagy hangsúlyt helyez a vizualitásra is.

A zenekar tagjai:

Szalay Péter: gitár
Keleti András: gitár
Somogyi Ferenc: basszusgitár
Szinovszky Márton: billentyűsök
Farkas Zoltán: dob

A szlovák underground elektronika egyik leginkább innovatív alakja, Foolk elképesztően sokoldalú művész. Folyamatos kísérletezés jellemzi, teljesen absztrakt hiphop-alapoktól a minimálig és az indusztriálig mindenfajta stílusba belekóstol. Gazdag sampling-technikával állít elő fantasztikus zenei környezeteket és hangulatokat. A hagyományos elektronikus kütyük mellett nagy rajongója a Monome nevű szerkezetnek: ez a szabadon programozható, de hihetetlenül egyszerű felületű eszköz a lehető legnagyobb szabadságot adja neki élő fellépésein.

Június 6., szombat 20h (A38 Koncertterem) – Lavagance (SK), Turbo (H), PPE (SK), Isten Háta Mögött (H), Isobutane (SK), Tibor Holoda (SK)

A Lavagance - amit, ha máshonnan nem, a tavalyi Hangfoglalásról ismerhet a magyar közönség - rakétatempóban tört a szlovák indie-slágerlisták élére. A klasszikus indie-rock hangzást koszos, punkos gitárokkal és zúzós elektronikával ötvöző öttagú zenekar 2007-es első lemeze, az Orthodox Experience a létező összes szlovák zenei díjat besöpörte. Bár a Lavagance zenéje jellegzetesen "angolszász" (felfedezhetünk benne egy csipetnyi Depeche Mode-ot, Kasabiant, Interpolt vagy Franz Ferdinandot), a kitűnő, slágeres számok, a kristálytiszta vokálok, a karakteres gitárhangzás teljesen egyedivé varázsolja a zenekart.

A zenekar tagjai:

Marek Rakovicky: ének, gitár, programozás, billentyűsök
Vincent Susol: basszusgitár
Viliam Bujnovsky: billentyűsök, programozás
Marek Gregor: dob
Mario Smashing: gitár

A Turbo 2005-ben született, a 4 alapító tag rock and roll iránti közös rajongásának eredményeképp. A tagok ismerhetők korábbi formációikból (FreshFabrik, Warpigs, The Carbonfools, Rémember). A zenekar stílusa leginkább a modern rock, art rock kategóriába tartozik, grunge, progresszív és garage jegyekkel. Nagyívű témák, retrós Hammond-hangzás, nagyszabású riffek és egy kitűnő énekes: ezekben lehetne összefoglalni a Turbo muzsikáját. A nagyon ígéretes kvintett első nagylemeze nemrégiben jelent meg, a lemezbemutatót az A38-on tartotta a zenekar - óriási sikerrel.  

A zenekar tagjai:

Tanka Balázs: ének
Vigh Dávid: gitár
Ruthner "Jero" Gábor: basszusgitár
Dure: billentyűsök
Bardóczi Gábor: dob

PPE, avagy Puding Pani Elvisovej, avagy Elvis Néni Pudingja. A mókás nevű zenekar muzsikája valóban a karácsonyi pudingra emlékeztet: az öt tag mindent belepakol, ami az elmúlt húsz-harminc évben a könnyűzenében történt. Így eshet meg, hogy csattogós funkyt punkosra hangolt hiphop követ, azt pedig újhullámos elektróba oltott retrodiszkó, mindehhez rengeteg hangminta, vicces szövegek és lehengerlő színpadi akció. Mindezt egyetlen kifejezésben összefoglalva: íme, az "Eastie Boys", Kelet-Európa elektronikus aszfaltbetyárjai.

A zenekar tagjai

Marcel: gitár
Milos: dob
Pino: billentyűsök
Slivv: programozás
Viliam: basszusgitár

Lehetetlenre vállalkoznánk, ha meg akarnánk határozni az Isten Háta Mögött stílusát. Látszólag metálzenekarról van szó, de a számok és lemezek sokoldalúsága, a szövegek változatossága, az állandó műfaji kirándulások és kikacsintások teljesen behatárolhatatlanná teszik a zenekart. A négytagú együttes két, a kritikusok által az egekbe dicsért lemezzel (köztük a Kényelmetlen című dupla albummal) immár örökre beírta magát a magyar rock-metál történetébe. Helyenként matekos, helyenként stoneres, helyenként funkys, helyenként kifejezetten popos muzsika ez, egészséges öniróniával, nagyon okosan és nagyon elegánsan előadva.

A belépés minden programra díjtalan.