hirdetés

Nádas Péter 75 – Világló részletek Frankfurtban

2017. október 14.

A 69. Frankfurti Könyvvásár idejére jelent meg Nádas Péter Világló részletek című memoárjának német fordítása, Christina Viragh munkája, és máris komoly sikert könyvelhet el magának. A ma 75 éves író így nyilatkozott a frankfurti kék kanapén: „75 éves vagyok, idejét láttam a lezárásnak, és ennek méltó módja egy olyan történet, amely nem fiktív”.

hirdetés

A 69. Frankfurti Könyvvásár idejére jelent meg Nádas Péter Világló részletek című memoárjának német fordítása, Christina Viragh munkája, és máris komoly sikert könyvelhet el magának. Már a megjelenés előtt jelentek meg cikkek a német sajtóban, ezeket tekintettük végig, valamint belenéztünk a Nádas Péterrel folytatott beszélgetésbe a Frankfurti Könyvvásár kék kanapéján, amelyen olyanok ültek már, mint Salman Rushdie, Robert Menasse vagy Daniel Kehlmann.

A kanapén a szerzővel Jürg Plath irodalomkritikus beszélgetett a könyvvásár második napján. Nádas bevallotta, hogy nemcsak elmesélnie kellett az emlékeket, hanem megvizsgálni azok hitelességét is. S bár a történetek néhol hiányosak voltak, így ki kellett töltenie a hézagokat, a könyvben mindig egyértelművé teszi az olvasók számára, hogy melyek a valós tények, és melyek csupán a saját feltételezései.
„Nem az írói tevékenységemről, karrieremről akartam számot adni ebben a könyvben, hanem flaubert-i értelemben stílus nélkül minden részletre kiterjedőn a tényekre hagyatkozni. (...) Az elbeszélő Nádas Péter, de nem abban a formájában, ahogyan itt beszélek, hanem az asszociációk láncolatát létrehozó Nádas Péter. És ez, mármint az asszociációs lánc mindennél, a tartalomnál is fontosabb, hiszen egyfajta törvényszerűség szerint szerveződik, amely minden emberre jellemző. Ezt a tulajdonságát, azonosságát elsőként Freud, majd az irodalomban Marcel Proust tárta fel” – mondja Nádas az interjúban, amelyet teljes terjedelmében a ZDF oldalán itt találnak, de megtekinthetik nálunk is:

A Rowohlt Verlag gondozásában megjelent, közel 1300 oldalas Aufleuchtende Details ajánlója Nádast korunk egyik legnagyobb szerzőjeként említi, és kiemeli, hogy Nádas memoárja nem időrendben, hanem asszociatív módon építkezik, és benne minden egyes esemény, amely összefüggésben áll más, akár politikai, akár magánéleti eseményekkel, felveti a kérdést: hogyan lett az, akivé lett. Regényében a személyes emlékek elválaszthatatlanul összefonódnak a történelemmel, az élet minden pillanata csak a jéghegy csúcsa, az identitás nehéz körülmények között fejlődik, és az a veszély fenyegeti, hogy véglegesen elvész az időben.

Tobias Wenzel, akinek egy időben két cikke is megjelent Nádas memoárjáról, a Deutschlandfunk Kulturban október 10-én publikált, Ein Plädoyer gegen den Hass című írásában egyenesen briliánsnak nevezi Nádas könyvét. Egy, a memoár szempontjából is szimbolikus képre építi cikkét. Az író egy frankfurti hotel halljában ül, és udvariasan mosolyogva a vele szemben ülő cipőjét nézi, de nem tudja elrejteni csalódottságát. Rajta fényes bőrcipő. Nádas Pétert gyerekkora óta nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy mi lett volna belőle, ha... Több száz életen át mutatja be az író az akkori Magyarországot, de végig azon töpreng, hogy mi lett volna, ha akkor a múltban csak egy dolog is máshogy alakul. Memoárjában leírja, senkit sem hibáztat semmiért, minden úgy történt az életében, ahogy annak a Nagy Könyv szerint lennie kellett. Egyedül azt sajnálta, hogy nem lehetett belőle táncos – szülei nem finanszírozták számára a balettórákat –, így nem meglepő, hogy a regény kezdete egy levegőben repülő testet láttat az olvasóval: egy repülő testet, mint mikor nagyapja a levegőbe dobálta, majd elkapta. „Vagy talán lehetett volna belőle nagy táncos? Tekintettel makulátlan kinézetére és a tökéletes fekete cipőre, nem nehéz elképzelni, ahogy táncol, és felugrik a levegőbe” – zárja cikkét Wenzel.

Ugyancsak október 10-én látott napvilágot Wenzel másik cikke a Norddeutscher Rundfunk (NDR) oldalán. A Memoiren eines Erzählers (Egy elbeszélő emlékei) című írás szerint a könyv asszociatív technikája az olvasót sokszor olyan csapásokon viszi előre, amelyek hó borította, ismeretlen területekre vezetnek. Ez a megközelítés megkívánja, hogy az olvasó koncentráltabb legyen, ne álljon ellen az előrehaladást gyakran gátló gondolkodási folyamatnak. Az olvasónak szerinte a szerző fejében kell elképzelnie magát, és együtt tartani vele a múltba. Wenzel másokhoz hasonlóan fontosnak tartja megemlíteni az emlékezést megindító motívumot, amire Nádas előszeretettel tér ki: „Sokáig küzdöttem azzal, hogy a kegyetlenség pillanatában születtem, a sors igazságtalanságának találom”.

Karl-Markus Gauss október 9-én a Süddeutsche Zeitungban megjelent, Was im Treppenhaus geschah (Mi történt a lépcsőházban) című recenziójában arra a gondolatra helyezi a hangsúlyt, hogy Nádas memoárjában az emlékezés tétje, hogy kiderüljön, történhettek-e volna másként a dolgok. Gauss szerint a memoár három tartópillére: elsőként az emlékezés, amelynek révén felidéződik a kora gyerekkor és a szülők beszélgetései a politikáról, aztán egy saját emlékezettel rendelkező, hagyományt őrző család, amelynek minden generációja hozzáadott az elbeszéléshez, harmadikként pedig az a csodálatraméltó kitartás, amellyel Nádas elvégezte kutatásait, és minden apró részletnek utánajárt. Gauss cikke kiemeli, hogy az idealizálás ellenében Nádas a valóságra támaszkodik, és mint író szólítja meg az olvasót, nem bújik más bőrébe. Nádas, aki segítségül hívja elődei emlékeit, és egészen ükszüleiig, a XIX. századig megy vissza – amint a recenzens írja –, „tisztában van vele, hogy önmaga megértéséhez és ahhoz, hogy magát családja történetéhez kapcsolhassa, nem elegendő saját tudása”. A szerző azon gondolatával támasztja alá állítását, miszerint mielőtt megszületnénk, mások teremtik meg létezésünk feltételeit. A könyve alcíme kapcsán (magyarul Emléklapok egy elbeszélő életéből, németül Memoiren eines Erzählers) Gauss szerint Nádas azt is elárulta, nem saját, hanem családja és mások emlékeit adja tovább.

Október 12-én jelent meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung cikke Der Geruch der Zerstörung bleibt ein Leben lang (A rombolás szaga egy életen át megmarad) címmel. A megbízhatatlan emlékezetre helyezi a hangsúlyt, és bevezetőjében felidéz egy kulcsfontosságú elemet Nádas művéből: az elbeszélő „első tartós emléke” egy katasztrófához kapcsolódik. Háború van, bombázzák Budapestet, a Damjanich utcai házba szorul a család. A „világló részlet”, a megragadt pillanat, amikor majdnem kétévesen anya karjában viszi, a lépcsőház romokban.

A frankfurti könyvvásár kék kanapéján Nádas kitért a könyv megjelenése különös apropójára is: „75 éves vagyok, idejét láttam a lezárásnak, és ennek méltó módja egy olyan történet, amely nem fiktív, hisz mindig is fikciókat írtam. Tíz éve készülök a regény megírására, megszületése mindig is kívánságként élt bennem”.

A ma 75 éves író memoárjának német kiadása október 13-án került ki a nyomdákból. Németországban már most nagy érdeklődés mutatkozik a robusztus memoár iránt, az eddigi visszajelzések pedig minden eddiginél pozitívabb fogadtatásról tanúskodnak.

 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.