hirdetés

Nádasdy Ádám: A „Great Vowel-Shift”

2017. március 31.

Bevallom, a kezemben tartott jegyzetek margójára általában odaírtam, hogy itt melyik viccet kell elmesélni, méghozzá úgy, mintha akkor jutna eszembe, szinte elnézést kérve, hogy ilyen butasággal megszakítom az óra menetét. – A katedrán című sorozatunkban oktatóként is tevékeny kritikusokat, irodalomtörténészeket, esztétákat, írókat kérdezünk, hogyan látják a magyar oktatást. Nádasdy Ádámmal beszélgettünk. 

hirdetés

Ha hihetek a lexikonoknak, 1972 óta vagy a pályán. Nem titok, és nem szemérmeskedhetjük el, hogy több generáció nőtt fel az óráidon, és én eddig mindenkitől csak a legnagyobb szeretettel hallottam beszélni Rólad. Mintha nem is lett volna kérdéses, hogy ezzel foglalkozz, mintha a jóisten is ennek teremtett volna ... Tévednék? Szívesen kérdeznélek az otthonról hozott mintákról; édesapád is rendkívüli tanáregyéniség volt; az ő példája mennyiben inspirált téged?

Nádasdy Ádám: Valóban 1972 óta  az egyetemen, de gyakorlatilag 1967 óta már rendszeresen tanítottam, képeztem magam „didaktikából” (hülye név, de így hívják a tanítás csínját-bínját. Apám valóban közkedvelt tanár volt (a Színművészetin), de én őt sose láttam tanítani, inkább a szele érintett meg, hogy lám, milyen jól lehet ezt a mesterséget is űzni.

A Dante-fordítás kapcsán már utaltál egy otthoni Divina comédiára; de vajon mik voltak még abban a könyvtárban, amelyek irányba állítottak, hatottak rád?

Volt olasz is, német is, egyáltalán sokféle nyelvű könyv volt (angol alig!). Én nem sokáig maradtam abban a „könyvtárban”, hamar kirepültem (lélekben már III. gimitől). De azt, hogy a könyvek fontosak, mint a szerszámok egy suszter műhelyében, úgy tartoznak az élethez, azt azért ott tanultam meg.

Beszéljünk a kívülállók számára nem feltétlenül és magától értetődőn vonzó nyelvészetről. A legtöbbeknek, még akik egyetemre jártak is, a végződések, a hasonulások; a megmagyarázhatatlan szabályok hálózata jut eszébe. Vagy a hangtan, ami neked is professziód. Miként válik ez vonzóvá egy fiatalember számára, mi fogja meg, mi marasztalja ezen a területen?

Szerettem a matekot (csak az eredmény általában nem jött ki, mert figyelmetlen és rendetlen voltam). A nyelvészet hasonlít a matekra. Egy volt tanítványom, aki sose tagadta, hogy irodalmár akar lenni (az is lett, New Yorkban tanít), azt mondta: ő azért szerette a irodalmat, mert „ott lehetett rosszat mondani”. Vagyis hogy az irodalom megítélése nagyon szubjektív: tragédia ez vagy komédia? Valós személyről szál a vers, vagy sem? Bármelyiket mondod  folytatta  nem tudták azt mondani: „Nem!” Márpedig az agy higiénáje szempontjából kell ilyen is. Nyelvészetben egyszerű: zöngés ez a mássalhangzó.

Hogyan láttál neki a tanításnak? Voltak-e módszereid és milyenek? Tanult módszerek, intuitív belátások?

Igen, tanultam mesterektől. Hogy muszáj legalább egyszer minden ott ülőt felszólítani, méghozzá arányosan terítve, ne csak az okosakat. Aztán, ha rosszat mondott, vissza kell térni hozzá, és elmondatni vele jól. Stb., stb.

Felteszem, az egyik aligha tanulható elem a színészi képesség. Mennyire látod színháznak, színpadnak az egyetemi katedrát, meghódítandó közönségnek a hallgatókat, és benne magadat színésznek?

Ó, nagyon. Bevallom, a kezemben tartott jegyzetek margójára általában odaírtam, hogy itt melyik viccet kell elmesélni, méghozzá úgy, mintha akkor jutna eszembe, szinte elnézést kérve, hogy ilyen butasággal megszakítom az óra menetét. De kell a lazítás, és meg kell érezni, hogy mikor.

"A Nagy Magánhangzó-Eltolódásról is beszélhetek? (angol, 15. század)" - ezt kérdezted, amikor felkértelek erre a beszélgetésre. Azonnal igent mondtam... Itt tehát az alkalom!

A „Great Vowel-Shift” a 15. században játszódott le, ezért van, hogy a mai angolban a hosszú „i” betűt „áj”-nak ejtik (Bible „bájböl”), a hosszú „a”-t „éj”-nek: (Satan „széjtön”), stb., s ezzel az angol magánhangzó-rendszer eltávolodott a többi európai nyelvtől.

A hallgatók műveltsége, szövegértése mostanában kurrens probléma; gyakran hallani, a színvonal meredeken esik. Negyven év tapasztalatainak birtokában, te milyen folyamatot látsz magad előtt?

Elvből nem szívesen fikázom a mai fiatalokat, mert ez megy évezredek óta, de mintha most egy élesebb váltás történne. Alig kell valamit megjegyezniük, hiszen minden ott van a mobiljukon. Oké. De a mobil nem fog helyettük összefüggéseket keresni, igazat és hamisat szétválasztani, ez az aggasztó.

A magyar oktatáspolitikára kérdeznék utoljára: miben marasztalod el, mely pontokon mented fel? Mik a színek és mik a fonák?

Sokkal több szabadságot a tanároknak és a diákoknak! Többféle tankönyvet!

 

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.