hirdetés

Nagy Gabriella: Hierro, a beugró

2018. július 3.

Ekkor lép színre a Real egykori csapatkapitánya, Fernando Ruiz Hierro, akit nagy hirtelen előkotortak a spanyol másodosztályból a vb idejére, hogy ne legyen üres a kispad. – Nagy Gabriella írása A meccs embere sorozatunkban.

hirdetés

Nézem az ellenfél tüzes katlanába, az összorosz luzsnyiki stadionba érkező latin férfit, aki régi cimboraként üdvözli a jó hatvanassá vénült orosz vezetőedzőt, a pocakot eresztett, hosszú lábú Csercseszovot. Megöleli, kezével két oldalról megfogja a fejét, mint egy labdát, és pillanatokig úgy tartja. Nem lehet tudni, megcsókolja-e vagy nem. Csercseszov bénultan tűri a túlzott bizalmaskodást, harsog a lelátó. Akkor még erő sugárzik Ruiz Hierro mozdulataiból, aztán csak aggódó tekintetére emlékszem, a feltűrt fehér ingujjra, átázott zakójára, a rakoncátlan szőrszálakra a nyakán, ahogy lohad az erő, és eluralja vonásait a lemondás – jóval korábban, mint ahogy bekövetkezik a baj.

Fernando Luis Hierrót kétéves vezetőedzői karrier után, melyet az Ovideónál abszolvál, megkínálják a nagy lehetőséggel. Ugorna-e, kérdik. Sí, amigo. Úgyhogy beugrik, mint bemutató napján a rendező, aki előtt már megrendezték a darabot. Ott áll a színfalak mögött, és rágja a körmét, hogy ne felejtse el a szerepét a komikus. Mindezt Julen Lopeteguinak köszönheti, aki enyhén szólva is kétes fazonnak tűnik. Kirúgják a Portótól, mert nem hozza az eredményt, aztán amikor a válogatottal sem hozza, és mégis újabb kétéves bizalmat kap, lelép a Realhoz. Érdekes világ ez, Jorge Nuno Pinto da Costa, Ángel Maria Villar, Florentino Perez úgy 20-30-40 éve stabilan szorongatják itt-ott az elnöki karfát, kettő közülük korrupciós botrányba keveredett, az egyiket le is ültették, adják-veszik a játékosokat, és akkorát kaszálnak, hogy dubai sejk legyen a talpán, aki a nyomukba ér. Aztán új elnök kerül a spanyol szövetség élére, aki szakítani akar a múlttal, ám elköveti a végzetes hibát, leszerződik Lopeteguival, aki a vb előtt egy nappal bejelenti, hogy aláírt a Real Madridnak. Luis Rubiales erre mondja, hogy „Úgy érzem, elárult bennünket". Hát, el. Értem én, a pénz beszél, a labda meg gurul magától, csak az időzítést nem. A Real ragaszkodik hozzá, hogy világbajnokság előtt hozzák nyilvánosságra az új edző nevét. Talán kínos szerződtetni egy bukott vezetőedzőt? Márpedig a spanyol rajongók fele nem jósolt diadalt a válogatottnak.

Ekkor lép színre a Real egykori csapatkapitánya, Fernando Ruiz Hierro, akit nagy hirtelen előkotortak a spanyol másodosztályból a vb idejére, hogy ne legyen üres a kispad. Aztán mehet. Úgy képzelem, felhívták telefonon, hogy szevasz, a sereg éléről kirúgtuk a generálist, de nyakunkon a háború, kéne egy fotogén pali, aki mutatja magát kamerába. A fiúk tudják a dolguk, rájuk se kell lehelni, megpöckölöd, s beviszi.

A nagydarab, merev járású oroszok fehér mezben úgy mozognak a pályán, mint egy szerteguruló farakomány. Az egyik tehetetlenül elszabadult hasáb például meghozza a vezetést a spanyoloknak. Ignasevicsnek hívják, úgy zuhan az ellenfélre, hogy ég felé lendülő jobb vádlijáról vígan pattan a labda csapata kapujába. Saját góljukat meg a spanyol integetőnek köszönhetik. Gerard Piqué a tizenegyesvonalon, eltéríteni igyekezvén a kapu felé tartó labdát, két kezével oly magasra kalimpál ugrás közben, hogy beléütközik a röpülő objektum, amire az élő bíró meg a moszkvai irányítóközpontban képernyőbe boruló videóbírók tizenegyest ítélnek. A gólt Artem Szergejevics Dzsuba (Dzyuba?) bikázza a hálóba, majd először a szívét, utána a fejét verve kirohan a partszélre tisztelegni. Tiszteleg, mint a szovjet hadsereg hős katonája. Ezen a meccsen aztán gyakorlatilag nem történik semmi. Senki nem támad, alig közelítik meg egymás kapuját, csupán a vége táján kapnak észbe a spanyolok. 120 + 2 perc alatt kínkeservvel kilencszer lőnek kapura, jobban mondva a négyszögletes tereptárgy irányába, amelynek közepén zavaró elemként valaki áll. 

Fernando Ruiz Hierro a meccs után azt nyilatkozza, elégedett. Nem is ordibál a pálya szélén, nem fogja a fejét, nem kap le senkit a lábáról, mimikája jószerével nincs, csak a válla ereszkedik meg kissé, és kerül pár centivel mélyebbre, mint kezdőrúgáskor. A mór megtette kötelességét, hova heveskedne. Csercseszov bár olykor elragadtatja magát egy karlengetésre, szintén fegyelmezett, a biztos vesztés tudatában állt ki, még Putyin elnök sem tisztelte meg jelenlétével a lelátón, ellentétben Fülöp spanyol királlyal, aki végignézve övéi zuhanását ritka eleganciával semmisül meg a VIP-páholyban.

Fernando Ruiz Hierro nem szomorú, Csercseszov nem örül. Az orosz edző a tizenegyesrúgások után, a hatalmas ováció közepette sem rohan kompániájával a fűre ölelkezni, áll a partvonalon, akár a cövek, arcizma se rezdül. Egy zavart mosoly aztán, amikor Hierro odalép hozzá, megöleli, és megfogja a fejét, mint egy labdát.

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.