hirdetés

Nagy Gabriella: Fotográfiák

2018. június 18.

Anyám láncdohányos főnöke élt két emelettel feljebb, magas, nagymellű nő, rövid, festett hajjal, miniben. Az évtizeddel fiatalabb vállalati sofőr vette le a lábáról, hiába ágált, hogy nem tesz jót a kapcsolatnak a terebélyes korkülönbség. – Nagy Gabriella 2flekken.

hirdetés

A kapu fölött tépett fekete zászló leng, valaki meghalt. Bent a levélszekrény melletti radiátorra az egyik lakó felhelyezett egy elhagyott könyvet. El nem tudom képzelni, ki lehet az a különös ízlésű szomszéd, aki Császár Istvánt olvas. Fotográfiák, pár fokkal arrébb Adidas-tok. „Csak drágáim, barátaim, ne hagyjuk egymást meghalni!", visszateszem. Néhány óra múlva a könyv eltűnik, a tok marad, és még mindig nem derül ki, kit gyászolunk. Mennyi sors egyetlen hatalmas kockában.

Ott van a parkinsonos férfi, orvos vagy talán tanár, akinek a teste lassan, fokról fokra mondta fel a szolgálatot. Az alig észrevehető remegést követően beálló beszéd- és tudatzavar megjelenése idején, még a heveny rohamok előtt költöztek szemérmesen arrébb pár lépcsőházzal, hogy csak az utcán kövessük messziről a kalimpáló végtagokkal, rángó fejjel igyekvő, egyébként mindig jól öltözött, érzékeny arcú embert. Anyám láncdohányos főnöke élt két emelettel feljebb, magas, nagymellű nő, rövid, festett hajjal, miniben. Az évtizeddel fiatalabb vállalati sofőr vette le a lábáról, hiába ágált, hogy nem tesz jót a kapcsolatnak a terebélyes korkülönbség. Született is egy vörös kislányuk, aki még gyerek volt, amikor az apjának már szeretője a titkárnő, az anyját meg közben csontig falta a rák. Akkor derült ki, amikor megcsúszott a nő a kádban, és lábát törte, hogy minden tagját eszi. Az anya halála után a szerető lett az anya, a lány meg felcseperedvén, de még igen fiatalon bekapta a legyet, s megszült, majd lelépett vidékre. Azóta, ha látogatni visszajár a házba, a saját gyerekét, akit a gyermektelen szerető nevel a férj halála óta, tesóként emlegeti. Még anyám rekedt hangú főnöke ajtajában térdepelt és az elutasítás fájdalmában a csukott ajtót kaparászta az anyjával élő, soha fel nem fedezett, korosodó költő, verseket szavalva, sóváran. A mama halála óta egyedül él, szaporodnak lakásában a sehol nem publikált költemények, terjeng a magány átható szaga, amely úgy beette magát a bőre alá, hogy a közértig vezető sétaútjain is elkíséri. Fölöttem hófehér bőrű, arisztokrata asszony mosott fel fával, mániásan, időközönként felszakadó panaszáradatát a gonosz világról égzengető zokogás kísérte a fürdőszobatükör előtt. Egyszer partvissal agyonütött egy elkóborolt hörcsögöt, mert patkánynak nézte, máskor a kapuban várta idegesen, az üvegen át a távolba meredve, takarítóotthonkában a szomszéd öreg nőnél túl hosszan időző ételfutárfiút vagy a kábelszerelőt, miközben lelkendezve mesélte, hogy sikeresen elállította az éjszakai végbélvérzést. De élt itt pókerarcú, fiatal ügyvéd, aki a lakásfelújítást követően váratlanul eltávozott, nem öngyilkosság, de nem is baleset volt, suttogták sokat sejtetően a szomszédok, élt csalfa nő faképnél hagyott férje egyedül nevelt szőke lányával, aki a szenvedélyeket tekintve tévelygő, párkapcsolatilag kócos éveit totális amnéziával hagyta végleg maga mögött, vagy szép barna testvérfiúk, akiknek egyikét az óriás nyaki tumort növesztő garat- és nyirokrák vitte el, mielőtt elkezdhette volna az életét. Éltek illatos lányok, akik után egy teljes napra vált hasznavehetetlenné a lift, paprikás, nett asszony, aki évekig pereskedett az állítólag tolvaj közös képviselővel egy ablakbehelyezés elszámolt költségkalkulációja miatt, örökmozgó, mindig jól értesült asszony, és nyolcvanas években vásárolt Ladáját naponta olajozó, foltozó, szerelő, valaha termetes, mára csontig soványodott, folyvást elégedetlen, bőbeszédű szomszéd a kilencedikről.

Lent egy sérült lány él, pöttöm termetű szüleivel, akik – lévén az elsőn laknak – szemrehányóan gondozzák az egy négyzetméteres, zsúfolt kertet a ház előtt. A férfi egy műtétet követően hirtelen fogyott le, botjára támaszkodva húzza maga után kacska lábait. Vele egykorú apámat emlegette mostanában, minden találkozásunkkor azt kérdezte, hány éve halt meg. Mondom, tizenegy. Túl rég. Az anyám meg huszonöt, elképzelhetetlen távolságok. Egyik nap őrült tempóban loholok a ház elé, hogy megérkezett-e már a taxi, mikor nyílik a garázssor felőli ajtó, és megjelenik. Kibotorkál velem a kapun, a fején, a kezén véres var. Azt mondja, elvágódott otthon. Elég volt egy rossz lépés, máris repült a konyhakőre. A berendezés útban volt, összevissza zúzta magát. Megvárta velem a kocsit, még akkor is beszélt hozzám, amikor bekötöttem mellemen a biztonsági övet. Aztán integetett, mint aki soha többé nem lát. 

Nem tudom, kié volt a könyv, és ki miatt leng az a rongydarab, de megjegyzem, ahogy pár éve, amikor utoljára kint volt a zászló, a levélszekrény tetejére helyezett, vörös korallvirágot.

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.