hirdetés

Nagy Kata: Túlélési esélyek

2017. szeptember 13.

Ha a JAK kéznél van, a magyartanárok az országban és a határon túl tudnak a létezésünkről, akkor az írói ambíciókkal bíró tizenéveseket hozzánk fogják küldeni. - Beszélgetés a JAK újonnan megválasztott elnökével, Nagy Katával.

hirdetés

A pályázatod első bekezdésében erősen nyitsz: "teljes paradigamaváltásra" van szükség a JAK-ban. Hogyan jellemeznéd az eddigi JAK-paradigmát; mely pontokon látod hiányosnak?

Nagy Kata: A paradigamváltást a szó legáltalánosabb jelentésében értem: egy új gondolkodási modellre van szüksége jelenleg a JAK-nak ahhoz, hogy hatékonyan működni tudjon. A pályázatomban ezért a pszichológia és a szervezetfejlesztés területén is ismeretes csoportdinamika fogalmából indultam ki – a hatékony működéshez elsősorban erős csoporttudatra, belső kohézióra, és felülről jövő (top-down) szemléletváltásra van szükség ahhoz, az elnöki programban foglaltak megvalósuljanak. Az elmúlt fél-egy évben jól kitapintható egy olyan kreatív energiáktól duzzadó, aktív mag, akiknek a szervezetben kifejtett munkája nagyban hozzájárul ahhoz, hogy fenn tudjon maradni az egyesület. A működéshez, a szervezet fejlődéséhez gondoltam ki a munkacsoportok életre hívását – ami a kooperatív pedagógia egyik klasszikus munkaformáját jelenti tágabb keretek között. A kooperatív módszertan négy alapelven működik: a párhuzamos interakció, az építő és ösztönző egymásrautaltság, az egyenlő részvétel, az egyéni felelősségvállalás és számonkérés. A munkacsoportok száma és tevékenységi körének meghatározása folyamatban van, az elnökségi tagokkal november végére kész koncepcióval állunk elő. Az eddigi JAK-paradigmát tehát ebben az értelemben tartom hiányosnak, szerintem nem a legadekvátabban nyúlt a szervezet közösség-fogalmához, én viszont a három éves ciklus alatt a szó legszorosabb értelmében növelni szeretném a túlélési esélyeinket, fejleszteni szeretném a közösség ereje által (is) a JAK-ot.

Hosszú hagyományú közösségről van szó; melyek azok a pontok, a te elnökségedet közvetlenül megelőző, akár a korábbi elnökök nevével jelzett periódusokból, amelyekre változatlanul támaszkodnál?

Én Gaborják Ádám elnöksége alatt csatlakoztam a JAK-hoz, és személyesen ezért erről a periódusról vannak tapasztalataim. Úgy láttam, látom, hogy számára például különösen fontos az, hogy a JAK demokratikusan működjön, mindig az alapszabályban foglaltak szerint, demokratikus alapelveinknek megfelelően. Ezt én is kiemelten fontos szempontnak tartom, ezt a szigligeti közgyűlésen több ízben is elmondtam, hiszen a pályázatom egyik kulcsszava a demokrácia. Ádám ideje alatt indult el a Középiskolás fokon elnevezésű programsorozat, amelynek a célja a 14-18 éves korosztály számára testközelbe hozni a kortárs, élő irodalmat, rendhagyó irodalomórák keretében – ezt a lehetőséget szeretném kibővíteni középiskolások számára azzal, hogy a már meglévő JAK Líra és Próza Műhelyeinket vidéki iskolákban is megszervezzük. A tehetséggondozás kereteinek a szélesítése egyébként prevenció is abban az értelemben, hogy ha a JAK kéznél van, a magyartanárok az országban és a határon túl tudnak a létezésünkről, akkor az írói ambíciókkal bíró tizenéveseket hozzánk fogják küldeni.

Az irodalmi közvéleményt a mai kultúrpolitikai keretek között különösen foglalkoztatja egy-egy szervezetnek az adott helyzetben kialakított stratégiája. Az MMA, a KMTG állami pénzből eredő túlhatalma vitákat generál, állásfoglalásokat hív elő. Az általad vezetett JAK-nak milyen szerepet szánsz, milyen reflexiókat tartasz elvárhatónak? A kortárs írószervezetekkel az egyeztetés és a közös fellépés szerepel-e terveid között?

Vitafórumokra és közös fellépésre szükség van. Együttes fellépésre akkor, ha a közösen meghatározott belső, szakmai értékeink sérülnek. Szükségesnek látom az összefogást más írószervezetekkel, így a FISZ-szel is, sőt, gondolkodom – az elnökséggel gondolkodunk azon is, hogy ki kell alakítani egy ernyőszervezet, valamint, hogy a kortárs társművészeti szervezetekkel milyen kapcsolódási pontok mentén szimpatizálhatunk egymással, és  ha  felszólalásra kerül a sor milyen fórumon, milyen hangerővel hallassuk a hangunkat.

A pályázatban fontos hangsúlyt kapnak a szervezeten belüli, illetve az írók és olvasók között felfrissítendő közösségi események. Milyen újragondolt formákra számíthatunk?

Az idei Bánkitó Fesztiválon, ahol a Civil Sátorban a fesztivál teljes ideje alatt jelen voltunk, a fesztiválozók közül többen kérdeztek bennünket, akik a standnál voltunk, hogy van-e olvasókörünk, amihez nem JAK-tagok is csatlakozhatnak. Az ősz folyamán ezért be szeretném indítani az JAK Olvasókört, amelynek az lenne a célja, hogy a résztvevőkkel közösen készítenénk egy listát, azokról a kortárs könyvekről – akár a frissebb és régebbi JAK füzetekből – amelyeket szinkron elolvasnánk az olvasókörrel, hogy aztán ezeken az összejöveteleken megvitathassuk őket. Sok online fórum jött már létre ezzel a céllal, én is tagja vagyok a Facebook-on a Betűfalók 2017 csoportnak, aminek Péczely Dóra az adminja, ez az online olvasócsoport engem nagyon ösztönöz az olvasásra. Az ilyen jellegű offline módú olvasókör azonban nem csak ösztönző lehet, hanem a személyes találkozás lehetőségénél fogva kedvezően kihathat a résztvevők szociális és intellektuális életére, új barátságok, ismeretségek szövődhetnek. Itt említeném meg azt, hogy az új Lumen egyik programszervezője megkeresett engem, hogy az októberben a volt Apacuka helyén, a Horánszky utcában újra kinyitó Lumenben számítanak a JAK-ra, egy hosszabb távú együttműködés jegyében. Ez azért üdvös, mert az általam elképzelt közösségi eseményeknek ezáltal lesz majd egy biztos helye, és a Lumennek a civil kultúrház profiljába, filozófiájába a JAK nagyon is beleillik. Ami a csapatépítést illeti: szeretnék JAK Karácsonyi bulit és JAK tábor Aftert. Nagyon nagy hangsúlyt szeretnék fektetni az új tagok bemutatására felolvasóest keretében, valamint folytatódna a Kötet előttiek eseménysorozat is.

Hasonlóképp nyomatékos a középiskolák innovatív bevonása; milyen módszerekre építesz?

A fentiekben vázolt Középiskolás fokon – programra, valamint a vidéki tehetséggondozó műhelyek beütemezésére. Magyartanárként több fővárosi és vidéki gimnáziummal vettem már fel a kapcsolatot a rendhagyó irodalomórák megszervezése miatt, és fel szeretném venni a kapcsolatot a Magyartanárok Egyesületével is – ez folyamatban van jelenleg. Egy hosszabbtávú együttműködést szeretnék kialakítani majd azon középiskolák vezetőivel, akik nyitottak a kortárs irodalom irányába, de eddig csupa pozitív visszajelzést kaptam ebben az ügyben. 

Szintén a pályázat lényeges pontja a JAK-finanszírozása; azt írod, a magánmecenatúra felé szeretnél nyitni. Tettél-e már akár csak tapogatózó lépéseket ebbe az irányba?

Igen. Idén ősszel csatlakozni fogunk, mint civil szervezet a MagnetBank Közösségi Adományozási Programjához, röviden a KAP-hoz. Ebben a programban a Bank tulajdonosi köre minden évben lemond az adózott eredmény 10%-áról, aztán feljogosítja az ügyfeleket, hogy ezzel segítsék a programban résztvevő civil szervezeteket. Így a Bank ügyfeleinek lehetősége nyílik arra, hogy saját bankjuk profitjából olyan ügyeket támogassanak, amely hozzájuk közel áll. Az idei évben az összes támogatás a KAP által 55 millió forint volt körülbelül, ezt az összeget osztották szét a programjukhoz csatlakozott civil szervezeteknek. A Bank, mint olyan nyilván nem egy magánmecénás, csak, hogy válaszoljak a kérdésre, azonban jó tudni, hogy az ebből a programból befolyt összegből a JAK majd szabadon rendelkezhet, tehát jelentősen megnövelheti a működésre szánt keretet.

A JAK felügyelő bizottságának levelében többek között ez áll:"A JAK legnagyobb értéke nem a vírusvideókban és pénzszerzésben van, hanem a régi JAK-tagok tudásában, tapasztalatában és reflexióiban, ennek értékét nem szabad lebecsülni, ezzel lehet a többi írószervezettel is felvenni a versenyt szakmai és kommunikációs szempontból is." Ezt az észrevételt, mennyire tartod megfontolásra érdemesnek?

Ahogy ezt a szigligeti közgyűlésen is elmondtam, ez egy valóban fontos észrevétel és ezzel teljes mértékig egyetértek. Felvetődött a közgyűlésen az is, hogy a tiszteletbeli tag-korhatárt, ami jelenleg a 40 év, újra kell gondolni, kijjebb kellene tolni pár évvel – ez nyilvánvalóan olyan ügy, amelyben nem egyedül fogok dönteni. A tiszteletbeli tagok tudását mindenképpen szeretném majd a JAK Íróiskola elnevezésű programba beleforgatni, szakmai tudásukat eképpen közkinccsé tenni. Az Íróiskola líra, próza (és esetleg dráma, valamint kritikai) műhelyeinek vezetésére régi, szakmailag elismert tagjainkat fogom felkérni. Az Íróiskola nem díjtalan képzés lenne, azonban nem csak JAK tagok számára lenne elérhető. A belső és a külső vitafórumokon való szereplésekbe is be szeretném őket vonni, számítok rájuk és tapasztalataikra, meglátásaikra, és természetesen a Klubdélután (jelenleg talán kissé esetlen elnevezésű) havi-kéthavi rendszerességű, JAK-tagok számára nyitott találkozóra is szeretettel várom majd őket.

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.