hirdetés

"Nagyon sokat tanultam ma” - Lengyel Péter-konferencia

2010. december 6.

A PPKE BTK Magyar Irodalomtudományi Intézete és Esztétika tanszéke „Figyeljétek a mesélő embert” címmel tudományos konferenciát szervezett a piliscsabai Pázmáneumon Lengyel Péter életművéről. – Ott jártunk.

hirdetés

Az időjárás nem kedvezett az irodalomtudománynak ezen a decemberi napon. A reggeli hó, és a vasúti közlekedés részleges, Esztergom–Budapest vonalat érintő bénultsága miatt a vonatokkal együtt a konferencia programjai is tapintatosan késlekedtek.

Az egész napos rendezvényt Hargittay Emil, a PPKE BTK Magyar Irodalomtudományi Intézetének vezetője nyitotta meg, aki a messziről is érkezett vendégeknek röviden elmesélte a Campus történetét, így például azt, hogy az egykori laktanyán belül melyik épület volt a gyengélkedő, a fogda, vagy a parancsnoki állás, és hogy ezek közül ma melyik a Dékáni Hivatal és a Tanulmányi Osztály. Ezt követően Bazsányi Sándor elnökletével megkezdődött az előadássorozatok délelőtti szekciója. Az első előadó, Pór Péter A búcsú bolyongásai címmel beszélt a Lengyel-prózáról, melyet egy abszolút nyitott térképhez hasonlított, ami képes olyan fogalmakat is állítani, mint "sors", "univerzum", és amelyet nem lehet lezárni, befejezni. Pór egy Cortázar-idézettel ("Minden cselekvés hiányt feltételez.") összekapcsolta az apa által készített fényképet az apa folyamatos és eleven, állandóan újra megélt hiányával.

Radványszky Anikó Loci memoriae. Az emlékezés alakzatai Lengyel Péter prózájában című előadásában a Cseréptörésből kiindulva vizsgálta meg az emlékezet önazonosító és önértelmező, konkrét helyekhez és elvont fogalmakhoz egyszerre kapcsolódó jellegét. A regény főhőse, Bárán János apja után kutatva a múlt eseményeinek konstrukcióját és rekonstrukcióját egyszerre végzi. A történetet ugyanis a feltárt részletek mellett a képzelete segítségével állítja össze. Az elhangzott szöveg fontos fogalma volt a tér, vagyis az a megőrző, összekötő elem, mely által helyreállítható az elveszett időbeni folytonosság, valamint a prousti spontán emlékezet és akaratlagos emlékezet feszültségéből levezetett, Lengyel Péter prózáját érintő elemzés.

Mekis D. János ez után a Lengyel Péter-diskurzus kapcsán beszélt arról, hogy a szerző művei alapvetően dialogikusan léteznek. A Prózafordulat, hallgatás-esztétika, implicit szerző – csomópontok és lehetőségek a Lengyel Péter-értelmezésben c. előadás rámutatott arra, hogy bár e művekből hiányzik mindenféle hermetizmus és öncélúság, alapvetően mégis hallgatásba burkolózik velük kapcsolatban a kritika. Az ez alól kivételt képző neves kritikusok írásai kerültek terítékre.

A kávészünet után, a második előadássorozat Horkay Höcher Ferenc Az irodalmi kötődés természete. Az Ottlik-Lengyel szál c. szövegével kezdődött. Az előadó meglátása szerint „Ottlik mesterként való felmutatására irányuló igyekezete, felépítése érdekében végzett erőfeszítést nem kímélő, kitartó tevékenykedése valójában Lengyel írói programjának része, őskonstruálás, totemként való ősfabrikálás.” A jól tagolt előadás a Mellékszereplők és a Hajnali háztetők együttolvasására, valamint három fogalomra: hommàge, variáció, beavatási szertartás összpontosított. A hommàge fogalmához a motívumismétlődések, a nyelvi párhuzamok és az elbeszéléstechnikákban fellelhető hasonlóságok vezettek el. A variáció és improvizáció (regény)időbeli összecsúszást jelez, a szintén Ottlikhoz kötődő beavatási szertartás pedig újabb irányokba terel. Ezek egyrészt magára az írásra, másrészt a nőkre, harmadrészt pedig a kultúrahanyatlására futnak ki, amire Balassa Péter kritikájával utal vissza Hörcher.

Ezt követően Vári György Flaubert-t és Lukács Györgyöt érintő előadásba kezdett. Flaubert Érzelmek iskolája című, „céltalan kalandregényét” (Balassa Péter) emlegetve a lukácsi regényelmélethez lyukadt ki, mely szerint a regény az elveszettség műfaja, szemben az eposszal. Ezek alapján a regényhős elveszettsége és a regényvilág esetlegessége Lengyel Péter prózájában csupán kerülőút, mely út a teljességhez vezeti vissza a művet, azaz Lengyel Péter a teljesség rekonstrukcióját végzi. Az előadásokat követő rövid, ám termékeny vita után a Stephaneum épületéből kilépve a hangulatos, téli campus fogadta a társaságot. A keskeny, hótól és jégtől síkos ösvényeken türelmes libasorban haladt a menet ebédelni a Peregrinus felé. Az asztalnál aztán oldottabb beszélgetés vette kezdetét, személyes szálak keveredtek a szakmaiak közé, ami összehozta a tudós társaságot. Ekkor vált hirtelen világossá az is, mennyire szívükön viselik a konferencia résztvevői annak tárgyát, hiszen valóban úgy tűnt, nem szívesen szakadnának el tőle egy percre sem.

Visszatérve Papp Ágnes Klára: Az emlékezet városai ─ térképzetek Lengyel Péter prózájában című előadásával indult a délutáni szekció. Papp a tér-idő, cselekmény és identitás nyomvonalon haladva a vizuális ábrázolás és az elbeszélés kettősségét boncolgatta. Előbbihez a tér (Budapest) madártávlatú, geometrikus jellegét kapcsolta, utóbbihoz pedig a gyalogos nézőpontjából leírt, a cselekvésben benne élő tér képzetét. A találó mottók mentén haladó szöveg a fizikai várost vetette össze a megélt, szimbolikus értelemben vett város fogalmával, melyhez különböző sorsok és képzetek tapadnak, vagy akár egész családtörténet.

Az ezt követő Finta Gábor Lengyel Péter Ogg második bolygója c. sci-fi regényét dolgozta fel. Eme első regényét maga a szerző definiálta „próbajáratként”, azaz írói pályája szerves kezdeteként. Finta a mű helyét pontosítja, a Lengyel-monográfia szerzője, Visy Beatrix szerint is egységes, folyamatos ívű életműben. Végkövetkeztetése szerint „a szöveg poétikai eljárásai és tétje sok szempontból rokonítható a másik három Lengyel Péter-regénnyel”.

A sorozatot záró Garami András A műfajok szerepe a Lengyel Péter-regények narrációjában címmel beszélt az egységes életmű egyáltalán nem egységesnek mutatkozó műfaj- és irodalomfogalmáról. Értelmezése szerint ugyanis „a vizsgált regények műfaji bravúrokként, a műfaji határok feszegetéseként, műfajok keveredéseként és meghaladásaként is olvashatók”. Az (al)címekben vagy a könyvborítókon szereplő műfajmegjelölésekből és a szerző ars poeticájából indul ki, mely szerint egész életében egyetlen regényt ír, annak a fejezeteit jelenteti meg köteteiben. Felmerül többek között a sci-fi, a detektívregény és a városregény fogalma. Összegzésként megállapítja, hogy „a Lengyel-szövegek tudatosan törekednek a műfaji keretek átvételére, kikezdésére, átírására”, ám hozzáteszi azt is, hogy a legutóbb elkészült művek (Holnapelőtt, Búcsú) „műfaji értelemben egészen más megközelítésmódokat képviselnek”.

Újabb vita és szünet után került sor a programokat záró kerekasztal-beszélgetésre, melynek résztvevői Károlyi Csaba, Nagy Gabriella, Radnóti Sándor, Visy Beatrix, és a moderátor: Szegő János voltak.

Szegő  nagyvonalúan nyitottá tette a beszélgetést, melybe a közönségben helyt foglalóknak is lehetőségük adódott bekapcsolódni. A kérdések először a Lengyel Péter-szövegek képszerűségére és a személyes Lengyel Péter-élményekre vonatkozóan hangzottak el. Ez után merültek fel az előadásokat is érintő problémák, például az életmű homogenitását illetően, vagy az ún. péterség vagy péterezés kapcsán. Az előbbi témában Visy véleménye volt a leginkább mérvadó, aki szerint sokat elárul a tény, hogy a regények megközelíthetőek ugyanazokkal az elemzési szempontokkal, de az életmű ezzel együtt folyamatosan alakul. Radnóti pedig a Péterekre (Esterházy, Nádas, Hajnóczy stb.) vonatkozó kérdése kapcsán jegyezte meg, hogy írók és kortársak lévén természetes, egymásra irányuló figyelem kapcsolhatta őket össze, és ezt koronázta meg a nemzedék nagy kritikusa, Balassa Péter, aki bő évtizeden keresztül egyengette útjukat. Mindazonáltal – és ezt már Károlyi Csaba tette hozzá – ott van példának Bereményi vagy Spiró, akik más keresztnévvel ugyan, de ugyanennek a közösségnek voltak a tagjaik. Aztán a nosztalgia, prózafordulat, irónia és krimi kulcsszavak kezdtek közkézen forogni, és a jó ritmusú beszélgetésben lassan letisztultak a felmerülő nézőpontok és problémák.

A nap hivatalos része a mindvégig jelen lévő Lengyel Péter megjegyzésével zárult, amit azt gondolom addigra minden résztvevő megfogalmazhatott magában, miszerint: „nagyon sokat tanultam ma”.

A Búcsú óta hallgató szerző egyébként új könyvet ígér. Bízunk benne, hogy a Lengyel Péterről szóló diskurzusnak hamarosan módja lesz újra felélénkülni!
 
 

Nagy Bernadett

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
rituper rituper 2010-12-10 10:35

-rituper- (tipp:) Alföld, 2010/8. p.86-103. ------csacskamacska------