„Csaknem másfél évtizede elkezdett Joyce kutatásaim eredményeit foglaltam össze ebben a könyvben, amely az ugyanezzel a témával foglalkozó darabjaim esszenciáját is tartalmazza. Ez a regény nemcsak James Joyce-ról, Blum Lipótról és titokzatos házáról, hanem a számomra Magyarország metaforájává vált Szombathelyről is szól. Tartalmazza az ősi városban szerzett tapasztalataimat, és különleges lakói iránt érzett barátságomat, szeretetemet is. Könyvem olvasói persze ne feledkezzenek meg arról, hogy Joyce nagy regénye, az Ulysess – amely szellemiségében példámul szolgált –, fergeteges, pimasz komédia. Az író felszabadult, éjfekete humorral gúnyolja saját korát, kortársait, honfitársait, a politikát, a hatalom és a megszokások intézményeit, ismerőseit, barátait, családját, szeretett szülővárosát – legfőképpen saját magát.”

 

Najmányi László

 

 

 

James Joyce nagy regénye, az Ulysses egyik főhőse, Leopold Bloom, a könyv szerint szombathelyi származású. Helytörténeti kutatások kiderítették, hogy valóban élt egy Blum nevű család a regény írása idején, a 20-ik század első évtizedeiben Szombathelyen. Textilkereskedők voltak, Angliából importáltak minőségi gyapjúszöveteket. Üzleti okokból gyakran utaztak a Monarchia legnagyobb kereskedelmi kikötőjének számító Triesztbe, ahol a hazájában, Írországban akkor tomboló politikai és vallási megosztottságtól menekülő író élethossziglan tartó önkéntes száműzetésének első éveit töltötte. Hogy családját fenntartsa, a gyakran betegeskedő Joyce angol nyelvet tanított a trieszti Berlitz intézetben. Többek között a fiatal tengerésztiszt, Horthy Miklós is a tanítványai közé tartozott. Könnyen elképzelhető, hogy a szombathelyi Blum Márton négy fia közül többen tanultak a trieszti Berlitz intézetben, hiszen munkájukhoz szükségük volt az angol nyelvtudásra. Így megismerkedhettek az íróval, aki gyakori látogatója volt a Triesztben élő szombathelyi származású orvosok, ügyvédek, kereskedők által alapított Szombathely Kör kulturális rendezvényeinek. Fiatal korában Joyce nagy érdeklődést tanúsított Munkácsy Mihály hatalmas méretű, vallásos festményei iránt, amelyeket a 19-ik század végén, a padlóra téve állítottak ki Európa nagyvárosainak múzeumaiban és galériáiban, hogy a nézők azt érezzék: egy térben vannak a képek szereplőivel. Munkácsy Ecce Homo című festményéről, 1899-ben írt  tanulmányát még ma is gyakran idézik a művész alkotásait elemző tanulmányokban, kiállítás katalógusokban. Joyce érdeklődése a keleteurópai nyelvek és történelem iránt ugyancsak közismert.

 

Az Ulysses egyetlen dublini nap, 1904. június 16-a történetét mondja el. Az 1940-es évek óta a Joyce rajongók világszerte kortárs művészeti fesztiválokkal ünneplik ezt a napot. Szombathelyen – ahonnan a regény főhőse, Leopold Bloom, Blum Lipót, Virág Lipót származott –, sokéves hagyománya van a Bloomsday megünneplésének. Először 2001-ben kaptam meghívást a fesztiválon való részvételre. Társulatom, a Les Fleurs du Mal akkor a Leona Bloom átmegy a szobán című tánc-szvittemet mutatta be. A 2003-as Bloomsday fesztiválra írtam A száműzött Joyce című darabot, amelyet társulatom, és a szombathelyi Melódia Énekegyüttes tagjai adtak elő. 2003-ban, a budapesti Mu színházban mutatta be a Les Fleurs du Mal az Adieu Monsieur Bloom, és a Nova Necropola című, Joyce-ról szóló darabjaimat. 2004-ben ünnepeltük az Ulysses történetének centenáriumát. Szombathely színházszerető polgármestere, Dr. Ipkovich György engem kért fel a ReJoyce 2004 nemzetközi művészeti fesztivál megrendezésére. Joyce életének különböző aspektusait feldolgozva, 13 színdarabot írtam az alkalomra. James Joyce szerepét Kósa Béla, felesége, Nora Barnacle szerepét Ladik Katalin, Blum Lipótot Gőz István, a Joyce házaspár lányát, Luciát Tóth Imola játszotta. Közreműködtek a helyi Homo Ludens társulat, és a Melódia Énekegyüttes tagjai, és sok szombathelyi barátom is. Az a megtiszteltetés is ért, hogy megtervezhettem Magyarország első Joyce szobrát, amelyet Veres Gábor kivitelezett és öntött bronzba. A szobor az egykori Blum család házánál, Szombathely Főterén került felállításra. Az évek során nemcsak Joyce életével ismerkedtem meg, hanem Szombathely városával, történelmével, hagyományaival, kultúrájával, lakóival is. A város, New York mellett, második otthonommá vált.

 

Joyce kutatásaim eredményeit A Blum ház rejtélye című regényemben foglaltam össze. A regény nemcsak képzeletem James Joyce-áról, hanem a számomra Magyarország metafórájává vált Szombathelyről is szól, tartalmazza az ősi városban szerzett tapasztalataimat, és különleges lakói iránt érzett barátságomat, szeretetemet is. Ez a könyv nem jött volna létre Őexcellenciája Brendan McMahon, az Ír Köztársaság Budapestre akkreditált Nagykövete, Székely Ákos tanár és művész, a Bloomsday fesztiválok lelkes szervezője, Dr. Ipkovich György, Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere, Dr. Feiszt György alpolgármester, Horváth Krisztina, a Polgármesteri Hivatal Munkatársa, a Művészetek Háza dolgozói, Dr. W. Farkas László, a Homo Ludens társulat művésze, Orbán Róbert helytörténész, Prieger Zsolt, az Anima Sound System vezetője, a Farkasember Polgári Kör tagjai, az Art Café pincérnői, és a többi szombathelyi barátom, és társulatom, a Les Fleurs du Mal tagjai adta inspiráció nélkül. A könyvet Pannónia legismertebb mártírja, a Krisztus után 303-ik évben, a megáradt Perint patakba fojtott Szent Quirinius emlékének ajánlom.

 

 

 

 

Mennydörgés, villámok, szélvihar - aztán zuhogni kezdett az eső. Az Alpok felől érkező vihar hajnalban érte el Szombathely városát. A falkákban kóborló kutyák behúzódtak a kapualjakba. A sikátorokból sártenger ömlött a Főtérre, magával sodorva a város szemetét. A Szentháromság szobor inogni látszott a meg-megújuló szélrohamokban, az esőfüggöny mögött. A Blum ház tetején csikorogva pörgött a szélkakas. A szennyes ár magával ragadta a ház falához támasztott zsákokat. A zsákok szája kibomlott, tartalmuk - mocskos, véres rongyok – állati tetemekkel, bűzlő városi szeméttel keveredve hamarosan beborította a teret. A zuhogó esőben, a széltől meggörnyedve négy, csomagokat cipelő alak próbált átgázolni a szennyes iszapon, hogy elérjék a Blum ház kapuját. Körmend irányából érkeztek. Elől, feleségére támaszkodva egy sovány, gondosan ápolt bajuszú, széles karimájú kalapot viselő férfi botorkált. Bal szemét kötés fedte. A férjét támogató asszony mindkét karján átázott kézitáskák lógtak, hátán kendőbe kötött batyu. Mögöttük gyermekeik birkóztak a sárral, esővel és széllel. Sápadt, rövidnadrágos fiú, egyik cipőjét elvesztette a sárban, arcán iszonyat. Nővére esővíztől csöpögő plüss kutyát szorított magához, haja kibomlott, átázott hajfürtjei az arcára tapadtak, el-elcsukló, magas üveghangon szomorú dalt énekelt. A kapualjakban lapuló kutyák megugatták őket, vicsorogtak, morogtak, hörögtek rájuk. A férfi több ízben megbotlott és elesett, arccal a sárba. Valamikor elegáns öltönyét iszap és szemét borította.

 

James Joyce, a modern világirodalom egyik megteremtője, 1904-ben, 22 éves korában hagyta el szülőföldjét, Írországot. Lelkiismerete nem tudta elviselni a hazájában uralkodó állapotokat: az élet minden szintjét átható politikát, az egymással versengő egyházak megosztásra törekvő túlhatalmát, az angol birodalmi hatóságok arroganciáját, honfitársai szellemi és erkölcsi lezüllését. Független gondolkodó akart maradni, de erre a korabeli Írországban nem látott lehetőséget. Önkéntes száműzetésének első 11 évét családjával, az akkor még az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Triesztben és Pólában töltötte, betegen, nagy szegénységben. A 11 év alatt 70 lakásban laktak, mert a lakbért Joyce írásainak jövedelméből csak ritkán tudták fedezni. Az író szemeit glaucoma támadta meg, hosszú periódusokra megvakult. Felesége, Nora Barnacle takarítónői munkát vállalt. Joyce, amikor betegsége engedte, banktisztviselőként dolgozott és angol nyelvórákat adott, a Berlitz Intézetben.

 

Az első világháború kitörése után, 1915-ben, az angol útlevéllel utazó Joyce családot kiutasították Ausztriából. Zürichbe szerettek volna utazni, ahol barátaik menedéket kínáltak nekik, de nem volt elég pénzük a vonatjegyekre Svájcig. Egy magyar barátjuk tanácsára Magyarországra, Szombathelyre utaztak, hogy életmentő kölcsön reményében felkeressék Blum Lipót textilkereskedőt, akit magyar barátjuk a kortárs művészetek és irodalom bőkezű mecénásaként írt le.

 

A menekülő Joyce család nagy viszontagságok után, 1915 június 16-án, hajnalban érkezett Blum Lipót Szombathely főterén álló házához. A házigazda éppen könyvelésén dolgozott...