hirdetés

Ne hódoljunk be a Behódolásnak!

Michel Houellebecq: Behódolás. Magvető, 2015 - Ford. Tótfalusi Ágnes

2015. október 2.

Akinek elege van a pénz hajszájából, az emberi kapcsolatok kiüresedéséből és a családok széthullásából, könnyedén köti meg a maga kompromisszumait a képzeletbeli jövő képzeletbeli Franciaországában. Persze főleg a férfiak, gondolhatnánk elsőre, de még a karrierjükre büszke nők között is akad, aki örömmel vedlik át szorgalmas háziasszonnyá, odaadó feleséggé. − Szarka Károly kritikája Michel Houellebecq Behódolás című regényéről.

hirdetés

„Aki szereti a gondolatkísérleteket, a politikai sci-fit és a poligámiát, annak tudom ajánlani” – jegyzi meg némi malíciával Angyalosi Gergely egy tévéinterjúban. Egyébként sem nagy rajongója Michel Houellebecqnek, nem tartja jó könyvnek a Behódolást, de nem lelkesednek érte más hazai irodalomtörténészek és kritikusok sem. Ettől függetlenül talán fontos regénynek is tekinthetjük: indulatokat váltott ki sokfelé, kinevezték botránykönyvnek, ráadásul egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően éppen a Charlie Hebdo-merénylet napján jelent meg. Nemcsak a recenziók kedvelt témája, de politikusok is nyilatkoztak róla, és a hónapok óta napirenden lévő menekültkérdés miatt folyamatosan példálóznak vele közéleti témájú beszélgetésekben, vitaműsorokban.

A történetet tehát már sokan ismerhetik: a nem is olyan távoli jövőben, 2022-ben a Marine Le Pen-féle Nemzeti Frontot legyőzve Mohammed Ben Abbes és a Muzulmán Testvériség kerül hatalomra Franciaországban, méghozzá a szocialisták és a mérsékelt konzervatívok támogatásával. Sőt az Európai Unió romjain egy új birodalom is létrejön az ókori Róma, az Oszmán Birodalom és napóleoni császárság mintájára. A főszereplő egy negyvenes éveiben járó, elismert, de – hasonlóan más Houellebecq-könyvek hőseihez – életunt és magányos egyetemi tanár, François, aki irodalomtörténetet oktat a Sorbonne-on. Bár soha nem érdekelte a politika, addigi rezignáltságához képest izgatottan figyeli a demokratikus, mégis fenyegetőnek tűnő muszlim hatalomátvételt, ami természetesen az ő életére is komoly hatással lesz. Felveszi ugyanis a vallást, és a többnejűség új távlatokat nyit egyre sivárabb szerelmi életében.

Az elbeszélő nosztalgia nélkül, ugyanazzal a kiábrándultsággal és mizantrópiával emlékezik ifjúkorára, amellyel mindennapjait éli. Voltak barátai, vagyis emberek, akikkel „undor nélkül” tudta elképzelni, hogy leül egy kávéra és egy sörre. Voltak barátnői, akikkel „szexuális aktusok zajlottak le”. Az idősödő egyetemi oktató érdeklődését már csak a fiatal diáklányok, a „feszes, hajlékony és hibátlan testek” képesek ideig-óráig felkelteni, illetve az olvasás, a doktori disszertációja témájául szolgáló Joris-Karl Huysmans életművének tanulmányozása. Még a bölcsészképzésről is lesújtó a véleménye, mivel az „több mint 95 százalék hulladékot gyárt”. A történetbe lassan kúsznak be az iszlám európai térhódításának fejleményei, hogy aztán naplószerűen folytatódjon a regény, változó arányban adagolva a magánéleti és közéleti történéseket.

A Behódolás talán legnagyobb erénye, hogy többféle értelmezési lehetőséget kínál fel. Houellebecq egy civilizációs paradigmaváltást vetít előre a választási események részletes, olykor száraz ismertetésével. A muszlim hatalomátvétel vízióját tekinthetjük például a bevándorlástól való rettegés paródiájának. Vagy jóslatnak, amely a kapitalizmus és a liberális demokrácia csődjét, a keresztény-muzulmán békekötést, illetve a felvilágosodás előtti vallásosság visszatérését vetíti előre. Nem véletlen, hogy az elbeszélő éppen Huysmans könyveinek olvasásával tölti fél életét: a 19. századi francia író ateistából vált szerzetessé, megszabadulva a mindennapi élet nyűgeitől, François pedig mintha akarata ellenére követné őt a megtérésben. Ráadásul a többnejűség még a szerzetesi létnél is vonzóbb alternatívát jelent a számára, és hozzá hasonlóan mások is meglátják a jót az új rendszerben.

A dúsgazdag Öböl-menti olajmonarchiák támogatását élvező Muzulmán Testvériség ugyanis nem az európai civilizációt szeretné leradírozni a térképről, és nem is a kereszténység vagy a judaizmus ellen harcol, hiszen azok is a Könyv vallásai. Az iszlám igazi ellensége a hitetlenség, a szekularizáció, a materializmus, az individualizmus, a fogyasztói társadalom – az olyan vívmányok, mint például a női egyenjogúság. A cél tehát a patriarchális rend visszaállítása, az oktatás (természetesen a vallásos oktatás) előtérbe helyezése, valamint a gyerekvállalás támogatása – mert ahol a gyerek, ott a hatalom. Akinek elege van a pénz hajszájából, az emberi kapcsolatok kiüresedéséből és a családok széthullásából, könnyedén köti meg a maga kompromisszumait a képzeletbeli jövő képzeletbeli Franciaországában. Persze főleg a férfiak, gondolhatnánk elsőre, de még a karrierjükre büszke nők között is akad, aki örömmel vedlik át szorgalmas háziasszonnyá, odaadó feleséggé. A nő behódol a férfinak, a férfi behódol Istennek.

Pedig éppen az volna az iszlám, tágabb értelemben pedig a bevándorlás támogatásának egyik legnagyobb ellentmondása, hogy jellemzően éppen a liberális, így aztán a feminista értékeket is valló értelmiségiek vállalnak szolidaritást a menekültekkel, köztük azokkal, akik olyan országokban szocializálódtak, ahol az alapvető emberi jogok sem biztosítottak. Ha elhessegetjük magunktól a gondolatot, hogy Houellebecq iszlamofób (pedig ez a vád gyakran elhangzik, és ő maga sem tiltakozik ellene), és ha elfogadjuk, hogy nem szexista (nevezzük inkább provokatívnak), akkor egy izgalmas kísérletnek is felfoghatjuk a Behódolást, amely akár a hagyományos bal-jobb, illetve a menekültbarát-menekültellenes dichotómiát is lebonthatja az olvasóban.

Nem fest képet a társadalom teljes keresztmetszetéről, de azért az egyetemi oktatók világából kitekintve bemutat többek között egy antiszemitizmus elől Izraelbe menekülő zsidó családot, valamint egy adóellenőr férjből és egy marketinges feleségből álló házaspárt, utóbbiak példáján keresztül érzékeltetve, hogy a tisztes polgári állás, a kertes ház és a grillparti nem egyenlő a boldogsággal. Izgalmas a katolikusból muszlimmá váló, Nietzsche-rajongó rektor, Rediger karaktere is. A nevekkel és idézetekkel telített szöveget irodalmi utalások sűrű hálója szövi át, az elbeszélő büszke jó ízlésére, szívesen csillogtatja műveltségét, de az önirónia sem idegen tőle. Szándékosnak tűnik a politikai, filozófiai és irodalomtörténeti témájú értekezések, a hétköznapi sodródást felvillantó képek és az erotikus jelenetek menetrendszerű váltogatása is.

A könyv már csak a menekültkérdés aktualitása miatt is figyelemreméltó olvasmány, aminél talán érdemes elidőzni egy kicsit, és nem behódolni az elsőre kézenfekvőnek tűnő olvasatoknak. Akár el is vonatkoztathatunk az iszlámtól: adott egy felvilágosultnak mondott civilizáció, egy fejlett, mégis ezer sebből vérző demokrácia, számos önellentmondással, hazugsággal és képmutatással. Adott egy tömeg, amely megváltásra, transzcendenciára, spirituális élményekre vágyik. És adott egy friss, antidemokratikus politikai erő, amely elődei hibájából tanulva kevésbé radikális, mégis bivalyerős, és alulról építkezve, bárki támogatását elfogadva jut hatalomra. Ez pedig újabb, a hazai viszonyokra is kivetíthető asszociációkra ad lehetőséget.


Michel Houellebecq: Behódolás. Fordította: Tótfalusi Ágnes. Magvető, 2015, 312 oldal.

Szarka Károly

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
Ludwig Czippora Ludwig Czippora 2015-10-03 09:08

Jó kritika. Meghagyja a befogadónak a lehetőséget, hogy vonja le a következtetést.