hirdetés

Jánossy Lajos: Nem lóverseny

2016. szeptember 19.

A felemlegetett két tribün közötti senkiföldjén a mai Magyarország húzóágazata, a fesztiválozás vert sátrakat, pultokat és bodegákat. Mindenhol fesztiválok, kolbásztöltő-, halászléfőző-, nyálgömbfújó-, virágkötő-, vattacukortekerő-, anyagcserefesztiválok. - Jánossy Lajos 2flekken.

hirdetés

Évek teltek el, évtizedek. Nem mentem. Nem mentem ki többé. Ki a koncertre, ki a Kopaszi-gátra, ki a meccsre, ki Szentendrére! Folyton ez ment, a kimenés. Ki a lóversenyre! Elfogytak a kimenőim. Nemrég azonban oly kedves társasági meghívót kaptam, hogy úgy döntöttem, ellent nem állok; kimegyek. A lóversenyről ejtettem már itt-ott néhány szót, elfogulatlansággal vádolható nem vagyok. Szép emlékeim olcsón nem adom; voltak; van rá okom. A tribünön a szemek elé messzelátó emelkedik, a túlsó kanyarnál forduló mezőnyt pásztázza. A hangszóróból újra és újra, örökkévalón a futamok előtt, a nikotinos alt: Fogatok, starthóóóóóóóóóóóóz, starthóóóóóóóóóóóz! Start! A büfékben kisfröccsök és szalontüdők, olcsó, rövid szivarok füstje, a Turf fölött összehajoló fejek, lázas jegyzetelés. Zakók és nagykabátok imbolyognak, sapkák és kalapok bólogatnak. Állópultok és páholyok, beütős kasszák és a fehér, ódon, fecskefarkú Opel, amint méltósággal felvezeti a lovakat. Legyen elég ennyi. Eddig, és ne tovább! Az ügetőt felszántották, helyét beszórták plázával. Ráadásnak, utolsó döfésként a pökhendi úrhatnámság a főbejáratot és a tribün egy részletét mintegy belekomponálta az épületkaréjba.

A Kincsem Park, a galopp-pálya azonban még állt.

Aztán már nem állt az sem, pontosabban: állni állt, de a századfordulós tribün elé (!) (!) hipp-hopp, minő vízió - Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó, Csalfa, vak Remény! -könnyű, raktárszerkezetű lelátó kerekedett. Nagy szavak következnek: heveny hányinger fogott el a megláttakor. Ez volt az utolsó alkalom, gondoltam, és kifordultam, mielőtt felfordulok.

Elmúlt sok idő, néhány régi haver, igazi fogadók, aki én sosem voltam, hozták hébe-hóba a híreket, de hiába; minden hidegen hagyott. Most viszont, ismétlem magam, a baráti invitálásra, igaz, némi tétovázás után, kedvem támadt és szottyant. Családi hétvége, ez az IBUSZ-prospektusokban szép nyelvi környezetet teremtő fordulat jutott eszembe. Mentünk ki metróval, mentünk a lovira. Azt mondtam az ifjúságnak, legalább egy vadregényes epizódban a felvezető szakaszon nem lesz hiány. A Pillangó utcánál leszállunk, de onnan …, na, majd meglátjátok! Nos, ígértemet beváltani nem tudtam, az adott szó csorbát szenvedett, generációs szakadék hasadt; a versenypályára vezető, legendás aluljáró zárva volt. S hogy ezután mi következett, azon mind csorbát szenvedett, mind épségben maradt szavaimmal fogást találni csak nagy nehézségek árán tudok.

A Kincsem Park már megidézett látványtere árnyalatgazdag tónusokban mutatta magát. A felemlegetett két tribün közötti senkiföldjén a mai Magyarország húzóágazata, a fesztiválozás vert sátrakat, pultokat és bodegákat. Mindenhol fesztiválok, kolbásztöltő-, halászléfőző-, nyálgömbfújó-, virágkötő-, vattacukortekerő-, cukiállatgyűjtő-, pokemon-, gójmotoros-, libatömő- és anyagcserefesztiválok. Parizerből van a kerítés. Miért lenne ez másként a Kincsem nagydíj alkalmából?! A hangszórókból természetesen az alkalomhoz illő zene szól. A régi lelátó csendesen figyelt, viszont egykori méltóságát, kaptam fel a fejem, két vadonat lift (!) dinamizálta. A páholyok üresen ásítoztak, jóllehet, fordultam társaimhoz, fogadásokat itt is lehetne kötni; a belvedere páratlan, minden etető-itató részletesen megtekinthető, mibe kerülne hát megsaccolni, ki kerül először sorra, a nyakszirtjén párduc tetkót viselő polgárlány, vagy a narodnyik autóstáskát szorongató úriember. És vajon mit fognak rendelni, kisfröccsöt, avagy seritalt, bodzás limonádét vagy pörköltös lángost. Megannyi izgalmas tipp, változó oddsok, a totalizatőr osztalékok kiszámíthatatlanok.

Mindazonáltal a fiatalság bizalmát visszanyernem az első körben sikerült, a 2-6-7 tikettem, ha aranyat nem is ért, de tekintélyemet vele visszaszereznem sikerült.

Anélkül, hogy filippikába fordulna, netán jeremiádába mélabús indulattal sütögetett két flekkenem, a tanulságtól tartózkodva, annak igényére ugyanakkor le nem mondva mondom azt, amit láttam. A 2016-os év magyar fővárosának lóversenye a polgári és ki tudja még milyen Magyarország nagyobb dicsőségére mintegy makettjelleggel mutat rá arra, hogy haza és haladás anakronisztikus vitája végre nyugvópontra hozható: kettő a tribün, de közötte, a kolbászdában találkozunk!

 

 

 

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.