hirdetés

Nem vész el, csak átalakul

2017. október 4.

Rákeresünk. Megtaláljuk. Letöltjük. Nyomtatjuk. Fénymásoljuk. Lapozunk. Olvasunk. 15 perc. Tovább lapozunk. Készen vagyunk. Ennyi volna a mai irodalomtanulás? Ezt és hasonló kérdéseket boncolgattak a IX. Budapest Transzfer Fesztiválon. Ott jártunk.

hirdetés

A IX. Budapest Transzfer Fesztiválon Csík Tibor, a Könyv és Nevelés főszerkesztője; Nagy Attila olvasáskutató, Fenyő D. György magyartanár; Aleksandra Malecka szerkesztő, kultúraszervező, Olga Pek szerkesztő, kultúraszervező Molnár Gábor Tamás irodalomtudós moderálásában beszélgettek az irodalom, a könyv és az olvasás jövőjéről.

Nem titok, hogy a sokat emlegetett digitális forradalom rengeteg előnnyel és hátránnyal járul(t) hozzá napjainkhoz. Korszakhatáron vagyunk, ami az irodalmat, a könyvtárakat, a könyveket, az írást és az irodalomtanítást illeti. Manapság már senki nem kényszerül rá, hogy beüljön, vagy egyáltalán bemenjen egy adott könyvtárba, ha valaminek utána akar nézni. Rengeteg adatbázis található az interneten, az adott információt nagy eséllyel megtalálható. Amire azonban nincs az interneten, sokak szerint nem is létezik – mondta Nagy Attila. Ami viszont létezik, abból tömérdek változat fordul elő. Tanulandó folyamat, hogy szelektáljunk, mérlegeljünk, megfelelő struktúrákba helyezzük el az információkat.

Ezek az információk - ha a tágabb értelembe vett médiát nézzük–,  javarészt megjelennek a hírek keretei között. Nem újkeletű a dolog; már Mikszáth arról írt, hogy a mese nem kell senkinek, mindenki a hírekre éhes.  Az információ iránti mohó igény nő, a szépirodalom iránti szűkül. Egy 1964-es kutatás szerint Magyarországon a felnőtt népesség 40%-a mondta, hogy nem olvas könyvet. 2005-re ez a szám már 60 %-ra ugrott. Irodalom persze mindig lesz, egyedül a közlésforma az, ami változhat.

Természetesen az iskolai közegben felhasznált irodalom is átmeneti korszakba lépett. Akit tanítanak és aki tanít, részese a folyamatnak. A befogadási módok átalakulnak. Fenyő D. György szerint a fiatalok aktív befogadási ideje, képessége nemigen haladja meg a 10-15 percet. Az sem mindegy, hogy kit olvasunk, egyáltalán kit olvashatunk? A diákok x dolognak két perc alatt utánanéznek az interneten. Máshonnan kell megszólítani őket; miért írhatta ezt, miért gondolhatta így az adott író vagy költő. A tényeken túlmutatva kell motiválni a diákokat.

Az olvasás, mint esztétikai élmény

Az igazi olvasás az, amikor nem egy bizonyos információt keresve lapozunk át egy könyvet, vagy csupán egy rész kedvéért beleolvasunk, az igazi olvasás az, amikor elmélyülten, belefeledkezve olvasunk. Ez a tevékenység nem pótolható, ahogyan a könyv fizikai formátuma sem. Egy norvég kutató megállapította: a papír tapintása, a könyv fogása megerősíti az esztétikai élményt.

Másik alapvető készségünk az írás. Nagy Attila, miután huzamosabb ideig nem ír kézzel, majd újra tollat fog, érzékeli a nehézségeket. A diákok is tapasztalták már egy írás nélkül töltött nyári szünet ugyenezt. Nagy kérdés: mi lesz, milyen korszak vár ránk, ha a gyerekek nem kényszerülnek az órákon kézzel írni?

Képek forrása: PIM

Talabér Dominika

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.