A helyszínlelő, ha valamire, erre fente aztán végképp a fogát. Obádovics Gyula Matematika című kötetét, a nemzedékek életét fűszerező-keserítő, enciklopédikus, immáron a tizenkilencedik kiadást megért művét Karafiáth Orsolya "vállalta magára", azaz a professzorral ült a tanári asztalhoz. Teszi hozzá a helyszínreszín, bukott diákként, mert a legbájosabb oldalait csillogtató műlovarnő már idejekorán bejelentette, őt bizony harmadikban elvágták a fenti - kötetcímadó - tárgyból.

Emlékezetes volt mindenki számára az autóstáskák és a KRESZ-tankönyvek borítását szintetizáló, műanyag borítós opus, folytatta Karafiáth. Én szeretem a műanyagot, vallotta meg, mialatt Obádovics tanár úr - miképpen ő fogalmazott -: a maga hetven plusz tizenöt évével bölcsen bólogatott.

A karrier, a gimnáziumi évek színészi ábrándjait elvetve, Miskolcról indult, a szerzőé és a könyvé egyaránt, tekintve, hogy az esti tagozatosokat az egyetemi mérnökképzésre felkészítő Obádovics sok megkeresésre úgy döntött, beadja a derekát, és összefoglaló kézikönyvet ír a tárgyban.

Karafiáth nem hagyhatta ki, hogy egykori matematikatanárára emlékezzen, erőemelő volt, tudta meg a testnedveiben, vagyis humorforrásaiban felcsiklandozott publikum, hogy aztán Obádovics professzor idézze meg saját ifjúkorának oktatóit, a pedagógia patinás időszakát, illetve Karafiáth kérdésére születésének napsugaras körülményeit; bábasszonya 1927. március harmadikán a csecsemő Obádovicsot a Teremtő ege alá csúsztatta; innentől a matematika honi apostola az öröm gyermekeként élte-éli az életét.

A számmisztikában lát-e fantáziát, mert én hiszek benne - időnként -, szőtte tovább Karafiáth a diskurzus finom szövetét, Obádovics azonnal összeadta-kivonta-megszorozta és elosztotta saját életének paramétereit; minden klappol, mondta, ám ebből messzemenő következtetéseket azért nem vonnék le.

K.O., a keletnémet és a késő-amerikai dizájn alkimistája persze nem állt meg itt; hirtelen "szakmai" mandínert adott a társalgásnak: Mivel bővült az idők során a korszakos mű, kérdezte. Hát és például a vektoralgebrával. az integrálszámítással.
A logarléc azonban hiányzik, tette hozzá nyomatékkal Obádovics; az eredmény becslésének képességét már nem fejlesztik. Hm, sem az önbecslését, tette hozzá fejben a helyszínigazgató.

Jó, akkor térjünk rá a regényekre, váltott vágányt Karafiáth. Obádovics Gyula álnéven ugyanis több kötetet jegyez, mint kiderült, erős erotikus duft fűti a sorokat; Obádovics a magyar fiatalság párkapcsolati szokásainak változásait a történelmi éstehát kulturális paradigmaváltások tükrében dolgozta fel prózailag. Fogalmaz most ekképp a helyszíntelen, jóllehet a pontos, árnyalt képhez hozzátartozik: a férfi nemi szervre használt szinonimák számát Karafiáth harmincnál adta fel.

Az első könyvet két hét alatt fogadásból írtam, teszi hozzá Obádovics. Sámán Simon álnéven verseskötet is megjelent tőlem.

Karafiáth végül egy szöveges feladattal búcsúzik; költözésre készülök, ajánlatokat kértem: megadták a trógerek számát, a távolságot kilométerben, a bútorok mennyiségét. Na ebből mi következik, kérdezte K.O. Hát valószínűleg haszon, vágta rá Obádovics professzor.

Mit lehetne ehhez hozzáfűzni? Egyről a kettőre, háromról a négyre, ötről a hatra stb. - boldog örömmel jutottunk!

Fotók: Valuska Gábor

Jánossy Lajos