hirdetés

Nemes Z. Márió: Alkalmi magyarázatok a húsról

A JAK és a L’Harmattan Kiadó ajánlata

2006. november 22.
Nemes Z. Márió
Alkalmi magyarázatok a húsról
(versek)
JAK–L’Harmattan Kiadó, 2006. nov.
(„JAK Füzetek 144.”)
60 old., 1.200 Ft
ISBN 963 9683 40 X
ISSN 1216-1276
hirdetés

Ezek a rituális szenvtelenséggel és igen szűkszavúan (le)beszélő, (le)építkező versek ideig-óráig akár hidegen is hagyhatják olvasójukat. Kályha sehol, az esetleges hőhullámok mintha inkább a váratlanul működésbe lépett műtárgyak – mint fridzsiderek – hátszelének volna tulajdonítható. Az élet mintha csupán a nemlét entrópikus hulladéka volna. A működő, felpörgetett nemlété – alkalmasint egy kéjgyilkos gyermeké, akit a humanitásnak, egyelőre legalábbis, még nem sikerült megvezetnie. Lélegzetállító, amikor ez a gyerekhang tökéletesen érett bölcseleti tisztázottsággal megszólal, ahogy ô maga mondja: „akkurátusan, de kihívás / nélkül, épp csak úgy, / mintha ez volna az út vége.” Vagyis Nemes Z. Márió huszonévesen pontosan tudja, hogy kihívóbban ennél már nemigen beszélhetne. Többnyire rejtett, csak néhol nyilvánvaló utalásai, parafrázisai bizonyítják, hogy intenzív(!), autentikus értője mindannak, amit a közelmúlt legizgalmasabb költői, írói produkáltak. Kafka, Beckett, Pilinszky, vagy a festő Bacon: valósággal életre kelnek ezekben a hűtőcellákban. Nem hivalkodó hivatkozással, hanem sarkított egyszerűséggel, feneketlen humorral, túl az elégikumon és az irónián. Játszi kézzel előkapott húsdarabokként a tudat vágódeszkáján. De mégis! Íme egy elégikumnyesedék: „az emberi szív szomorú, / a test boríték.” Borítékolhatom, hogy ennek a költészetnek egészen perdöntő következményei lesznek a mára egészen elhangulatosodott honi lírában.

 
Marno János
 
 
Versek a kötetből:
 
Tanuljuk meg
 
Csak kamaszodni lehet,
másképp nem bírom megélni,
a hideg eszköz a fák alá
beállt.
Egyébként jól érzem magam:
vendég vagyok a párzó
virágok között.
Hangszálak a fekete
területen.
Anyádék
csak téged védenek.
 
Amikor elmennek az ismerôsök,
az árnyékcsaládok
és a vérerek,
az emberi szív szomorú,
a test boríték.
 
Van egy halastavunk,
aminek én vagyok
a bérlője.
 
 
Apám marhát eszik
 
1.
Egyszer vízvezeték-problémák miatt átfúrtuk a konyha és a fürdőszoba
közös falát. Így mindig vizitálhattunk táplálkozás közben.
Ez jó volt így, jó volt a testnek, csak akkor még nem szólt a zene.
 
2.
A barátom megmossa a hátam. Ez már szokásaink része. Anyám
hallgat és a szavakra gondol, amiket télen használ. Apám marhát
eszik. Minket néz.
 
3.
Már a nehéz évek után vagyunk. Én a kádban rejtőzöm és rádiót
hallgatok. Apám arcán mozognak a foltok miközben dolgozik. Ez
a bontópad – mondja. Most pajtáskodunk.
 
 
A fétismajom
 
Idővel hasonló lett a majom apához. Ahogy növekedett, és robbanásszerűen tágult a hús. Mint egy kis dinamit-majmocska. Tévéztettük is. Megnézte, hogyan cseperedik fel a kis orángutánbébi, Gordon. Ô volt a példaképe meg apa. Nagy feje lett, amolyan nyúlványszerű. Nagyon szerettük. Befogtuk a szemét, ha szeretkeztek a tévében. Ha párzottak, akkor is. Én fürdettem, idővel tökéletes állatmosó lettem. Szakemberszintű. Megkértek mások is, hogy én fürdessem a majmaikat. Csatakos péppé váltak a kezeim között. Az etetés egyszerűbb tevékenység: magunkra kentük a táplálékot, ô meg lenyalta. Ezzel is erősítettük a kötődést. A gyönyörűm voltál. Mint egy antibébi-majom, mint egy szervátültetés egy boldogabb testből. Igazán jók voltunk hozzá, ô meg csinálta nekünk a napi hormonokat, mert ez volt a dolga. Csak idővel hasonló lett apához. Elkezdett pattogni. Gordon is túlérett lett. Egy geci. A majom kövér állatként futkározott reggelente. Utáltam, ahogy mosogatsz. A majom áthárította a felelősséget és problémázott, aztán szart, aztán idegeskedett. Megvert, ha túl sokat ettem. Nem volt kegyelem azokban a napokban. Ez már nem álomgép, csak egy megvadult szadi-manó. Nem szereted a combomat, én a kezemet utálom. Így felosztható akár több ember is, összekevered, végül nem lehet kirakni. Én már csak arra vártam (mint egy rosszabb filmben), hogy amikor belépek a konyhába, ott ül majd az asztalon. Csak néz, és ketten halnak meg, mielőtt megmozdulna.
 
 
Kéz a falban
 
A falban még mindig működik egy kéz. Kétféle ember lehet kapcsolatban vele. Az, aki otthagyta, meg az, aki nem jött érte vissza. Mindkettőt gyűlölöm. Kutyákat nevelek, hogy megtalálják a szagát. Utána mindegyiket elaltatom, hogy ne mutassák meg senki másnak. Jön egy lány. Megetetem és a kézről beszélek neki. De finoman. Megpofoz és fölszáll egy vonatra. Nem hinném, hogy megértett volna. Nem érdekel, hogy miket érintett a kéz, olyanok nekem is vannak. Sok van belőle. Kidobálom őket, amikor nem figyelnek. Leveszem a nadrágomat és úgy dobálom ki, amiket megfogott. Eltakarítom a kutyákat és a falat simogatom. Félek. Minden kéz megbetegszik félévenként.
 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.