hirdetés

Nemes Z. Márió versei

hirdetés

És ennyi (meg annyi)
 
nem tudom mit szeretnék
hogy csináljanak velem
mióta önkéntelen csak
magamért beszélek
nem tudom hogyan gondolom
mióta tagadnak és
mióta tagadunk
sohasem írtam rólad
csak leírtam amit mondtál
mint egy kezelő
igazgattalak
hát nem tapsikolok
mert nem szeretem a kezem
de felébredsz
és még
megköszönni se fogod
azon a napon
hogy milyen voltam
hogy milyen legyél
 
 
Szabályos közlekedés
 
Judit körül a csigaház egyre szorosabb. A többiek elmentek táncolni. Megvetnélek, ha meg
lehetne venni. De nem lehet, ezért utállak. Száraz gerincből nem lehet új embert, vagy jobbat
csinálni. Beragasztom az arcomat szikszalaggal, hogy ne lássam magam, ha
nézek.
 
Az éjszakai buszon sok a rokkant. Mindegyiknek hiányzik valamije. Szeretnék a valamijük
lenni, de nem lehetek jó barát. Juditot kéne felruházni, valamivel, ahol lakhat. De ő csak férfi
szeretne lenni, mert nem szereti a nőket.
 
A csigákat szedegetem az erdőben, látom a buszt, ahogy indexel. Most érkezik Judit haza.
Nem csinálok vacsorát, mert nem lakom vele. Reménykedem, hogy más van a híg sár mögött,
mint hideg kavicsok.
 
 
Anyás vers c.-nek
 
már régóta nem gondolok
a mamára
mihez kezdjek
ennyi múlt idővel
 
ennyi cselekvéssel
aminek nincsen tárgya
 
anya ne bántsd a hormont
mert szép
mint amikor
szégyelled a lábad
 
milyen viszonyban
lehet az ember
a saját anyagával
milyen a jó
milyenben
lehet
 
legyél büszke rám
valaki legyen
büszke rám
 
kényszerítelek
hogy nálam aludj
és szőrszálakat csúsztatsz át
az ajtón
én meg olyan kezet
teszek a kilincsre
ami ráillik
a te csuklódra is
 
 
A fétismajom
 
Idővel hasonló lett a majom apához. Ahogy növekedett, és robbanásszerűen tágult a hús. Mint egy kis dinamit-majmocska. Tévéztettük is. Megnézte hogyan cseperedik fel a kis orángután bébi Gordon. Ő volt a példaképe meg apa. Nagy feje lett, amolyan nyúlványszerű. Nagyon szerettük. Befogtuk a szemét, ha szeretkeztek a tévében. Ha párzottak, akkor is. Én fürdettem, idővel tökéletes állatmosó lettem. Szakemberszintű. Megkértek mások is, hogy én fürdessem a majmaikat. Csatakos péppé váltak a kezeim között. Az etetés egyszerűbb tevékenység: magunkra kentük a táplálékot ő meg lenyalta. Ezzel is erősítettük a kötődést. A gyönyörűm voltál. Mint egy antibébi–majom, mint egy szervátültetés egy boldogabb testből. Igazán jók voltunk hozzá, ő meg csinálta nekünk a napi hormonokat, mert ez volt a dolga. Csak idővel hasonló lett apához. Elkezdett pattogni. Gordon is túlérett lett. Egy geci. S így a majom kövér állatként futkározott reggelenként. Utáltam, ahogy mosogatsz. A majom áthárította a felelősséget és problémázott, aztán szart, aztán idegeskedett. Megvert, ha túl sokat ettem. Nem volt kegyelem azokban a napokban. Ez már nem álomgép csak egy megvadult szadi-manó. Nem szereted a combomat, én a kezemet utálom, így felosztható akár több ember is, összekevered, végül nem lehet kirakni. Én már csak arra vártam (mint egy rosszabb filmben), hogy amikor belépek a konyhába, ott ül majd az asztalon. Csak néz és ketten halnak meg, mielőtt megmozdulna.
 
 
A margón
 
anyám megtalálja
a gyantádat a földön
ekkor már napok óta
másért gyantázod magad
 
minden reggel
kihányom egy szervem
ami még így is
bennmarad
 
ez a megemésztetlen
salak
amivel felöntenek
amikor a kiterjedés
csak mutáció
 
visszafelé szív
egy tömegközpont a múltból
de gyengül
mint a bekapcsolt rádió
egy süllyedő kocsiban
 
 
Egy panasz, három rondó
 
1.
Egyszer vízvezeték-problémák miatt átfúrtuk a konyha és a fürdőszoba közös falát. Így mindig vizitálhattunk táplálkozás közben. S ez jó volt így, jó volt a testnek, csak akkor még nem szólt a zene.
 
2.
A barátom megmossa a hátam.
Ez már szokásaink része. Anyám hallgat és a szavakra gondol, amiket télen használ. Apám marhát eszik. Minket néz.
 
3.
Már a nehéz évek után vagyunk. Én a kádban rejtőzöm és rádiót hallgatok. Apám arcán mozognak a foltok miközben dolgozik.
Ez a bontópad-mondja. Most pajtáskodunk.
 
 
Frontális ábrázolás
 
ketten ásnak a kertben
két asszony ás a kertben
tökéletes kúpokat ásnak a kertben
 
negatív hordalékot és követ
mint egy folyamatábrán
két asszony ás a kertben
 
nincsenek kutyák a folyamatban
csak halál van és 3 kő
kúpokat ásnak a kertben
 
 
A falban még mindig működik egy kéz
 
A falban még mindig működik egy kéz. Kétféle ember lehet kapcsolatban vele. Az aki otthagyta, meg az, aki nem jött érte vissza. Mindkettőt gyűlölöm. Kutyákat nevelek, hogy megtalálják a szagát. Utána mindegyiket elaltatom, hogy ne mutassák meg senki másnak. Jön egy lány. Megetetem és a kézről beszélek neki. De finoman. Megpofoz és fölszáll egy vonatra. Nem hihetek abban, hogy megértett volna. Nem érdekel, hogy miket érintett a kéz, olyanok nekem is vannak. Sok van belőle. Kidobálom őket, amikor nem figyelnek. Leveszem a nadrágomat és úgy dobálom ki, amiket megfogott. Eltakarítom a kutyákat és a falat simogatom. Félek. Minden kéz megbetegszik félévenként.
 
 
A férfiak között
 
a pásztornak betegek a juhai
egyedül hagytál
a torzban
a múlt idők
rendszerében
elbizonytalanodva
amiből
mint a kádból
nem merek kiszállni
hogy mi lesz a neved
a férfiak között
azt nem tudom
de még megismered a hangom
bár be kell mutatkozni
mások mást tudnak
amit használsz
de mindig eltartott leszel
s még ha másnak tanulsz is meg
főzni
én akkor is azt fogom
enni
 
 
Mint a bérlők
 
Most egyedül maradtam,
mert elment cipőt venni.
Így zavartalanul méregethetem
a körömágyam.
Tartok tőle, mert
nem tudhatom
merre és kinek
fog még
nőni.
Aztán itt lesz.
Megkérdezi, hogy
nem túl nagy-e, miközben
mindig túl kicsi.
Végül befekszünk a
körömágyba.
Kicsit szúr. Ez a dolga.
Felhúzom a lábam és a
sarokba fordulok.
Ha alszik, szeret
egyedül lenni.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.