hirdetés

Németh Gábor: A körülírhatatlanok

2017. december 31.

Csak a szinonimáit gyűjthetjük be, megannyi káprázatos tévedés, ezüst pontatlanság. Hajthatatlanság? Hajlíthatatlanság? Megszállottság? Egyik sem alkalmazható... – A hónap szerzője, Németh Gábor Barcs Miklós, Artner Iván, Gothár Péter, Bognár Péter, Lábass Endre, Szemző Tibor és Eperjesi Ágnes műveit ajánlja.

hirdetés

A hónap szerzője, erre az ajánlóra készülve, firkálni kezdett a virtuális jegyzetfüzetébe, neveket inkább, mint műveket, és azt vette észre, hogy bár a nevek gazdái nagyon távoli csillagok, mégis kirajzolnak valami nehezen megnevezhető, tulajdonképpen körülírhatatlan csillagképet. Ami közös bennük, az a – itt egy szónak kellene következnie, ami sajnos még nem létezik. Most kellene sebtiben előállítani, mint valami gyanúsítottat, de meglógott ezen az esős, karácsony utáni reggelen. Csak a szinonimáit gyűjthetjük be, megannyi káprázatos tévedés, ezüst pontatlanság. Hajthatatlanság? Hajlíthatatlanság? Megszállottság? Egyik sem alkalmazható, már csak azért sem, mert a jelbenszületettek, ha nagyon különböző mértékben is, de mindannyian birtokolják a kételkedés képességét, mi több, ez titkos forrása úgynevezett műűűűvészetüknek.

Kezdjük azzal, hogy Dr Flash, azaz Báró Horpacsek, azaz Barcs Miklós észrevétlenül hatvanéves lett, ez alkalomból, ahogy a verebek csiripelik, kapott egy szép, új láncfűrészt is. A szülinapra sajna nem tudtam elmenni, mert isiász gyötört, szmájli. Nyugdíjba mehet-e egy őspunk, ez még, egyelőre és hál'isten, a jövő zenéje. A punk különös dolog, középosztálytárs divattervezők, McLaren és Westwood találták ki szórakoztatóipari céllal, de külvárosi prolik (a szó jó értelmébe'véve) faszolták hozzá az időzített jelentést. Barcs konkrétan a világ legszelídebb embere, a szíve arany, az agya petőfi, de nem biztos, hogy ha becsenget a lányodért szilveszterkor, első pillantásra megnyugszol azonnal. Nem csenget be, amúgy. De ki sem csengettek ki neki. Most mégsem a felejthetetlen Patkány című szerelmes kompozíciót ajánlom az önök megtisztelő figyelmébe, hanem az Égi rovar című filmet, amit a csodálatos Artner Ivánnal (Flash, 2. műsor, Tilos Rádió), egykori basszerével együtt készített. Ha valami punk, akkor ez a cucc punk marad az idők végezetéig. Lebuherálni a Kozmoszból a MIR szupertitkos adását, és az űrszemétből aranyat csinálni. Vegyétek és egyétek!

Örvendetes dolog történt, Gothár Péter találkozott Bognár Péterrel, és ennek súlyosan vicces következményeit januárban több alkalommal is meg lehet tekinteni a Katona Kamrájában. A darab címét úgy kellett kikopiznom, hogy biztos ne rontsam el emlékezetből: Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler, az egyszerűség kedvéért csak annyit mondok, már megint, mint Gothárnál mindig, kiderül, hogy nevetés csak a sírás folytatása más eszközökkel. Bognár pedig föltehetően földön kívüli, vagy, ha ő nem, a szempontjai egészen bizonyosan.

Az év könyvével most már elleszek erre a rövid időre, biszhundertcvancig, mindig a kezem ügyében tartom. Lábass Endre (lásd 2017 utolsó hetének Litera-naplóját) a megszerezhetetlen Madárfészekárus után idén három kötettel folytatta angol olvasókönyvét. Az Árnyékkereskedő, mint minden Lábass-cím, hapax legomenon a google-ban, ahogy maga Lábass is az, ha a világot egyetlen nagy szövegnek tekintjük, és mi okunk volna másképp dönteni. Az olvasás néven is ismert bolyongást bárhol el lehet kezdeni, mintha csak lezuhantál volna a Rengeteg Erdő közepébe, mondjuk egy repülő ábráscetről (sic!). Elég az hozzá, hogy a szerző a találomra fölütött Century Dictionary compass szócikkének engedve indult a titokzatos Sir John Mandeville nyomába, „élete legnagyobb nemutazására". Lábass pillantásától a legapróbb dolgok is felfénylenek, teszem azt, ha, mint legutóbb, mohos, ázott tűzifát hoznak a trógerek a kamrájába, akkor reklamálás helyett azonnal manók jutnak az eszébe.

Szemző Tibort negyven éve hallottam először játszani, valahol egy újlipótvárosi garázsban, aztán sok éves barátság után pár éve együtt dolgozhattam vele a Danilo Kiš műveiből készült Korai bánat című hangjátékon. A Szemző-kvartett, a 180-as csoport és a Takarmánybázis nevű formációk alapítója tizennégy éves szünet után, tegnapelőtt újra bakelittel rukkolt ki az A38-on tartott mozikoncerten. A »K«ENGRAVINGS című lemez összművészeti medicamentum, a számozott, egyedi példányok birtoklója egy, a lemezhez készített weboldalon hozzáfér ahhoz a tizenkilenc kisfilmhez is, amely a Kassák Múzeumban rendezett, K-metszetek című kiállítás részeként volt látható. Szemző a különböző nyelveken szóló beszédaktusok szólamait komponálja zenévé, pedig asztalnál se fagyna meg, a régi városi legenda szerint például egykor Török Ádámot is ő tanította fuvolázni. Si non e vero, e ben trovato.

Végül komolyra fordítom a szót, már amennyire tőlem telik. Régóta szajkózom, hogy a Grand Art-nak, metafizika hiányában, örökre vége, Dasein helyett maradt a design, satöbbi-satöbbi. Eperjesi Ágnes D. 365 napja című kiállításán viszont konkrétan éreztem a lehetetlent, a megrendülést mint múzeumi elfoglaltságot. Az Inda Galéria tárlata sajnos bezárt, pedig állandó kiállítást kellene belőle csinálni, megőrizni maradandó törékenységét. Eperjesi a konceptualizmus legnagyobbjaihoz, Beuyshoz és Erdélyhez hasonlatosan, a hétköznapi, esendő anyagok illúziótlan felmagasztalásával teszi érzékivé a gondolat szépségét, többek között innen származik a művek valószínűtlen ereje, és abból a korszerűtlen, felelős komolyságból, amely egész pályáját jellemzi. A tárlat bezárt, de a művek még hozzáférhetők, az innen elérhető videók és a projekthez kapcsolódó fundraising kampány közvetítésével. Ahoy, olvasó!

Németh Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.