hirdetés

Németh Gábor: Ballát olvasni milyen

2016. április 24.

Ballát olvasni olyan, mintha Harry Potter kínálna meg a varázscukrából. Balla a szlováktanárok rémálma. Most, hogy le van fordítva, már a magyartanároké is. – Balla Az apa nevében című könyvét a Könyvfesztiválon Németh Gábor mutatta be. A bemutatón elhangzott szöveget olvashatják. 

hirdetés

Ballát olvasni olyan, mintha az ember fölülne a hullámvasútra, és életkori sajátosságainak megfelelően viselkedne. Sose tudod, mi jön, sikoltozol és üvöltesz, hol félelmedben, hol örömödben. Lásd még a parasztbácsit a viccben, akit elvittek műrepülni. Sok mindenre számított, még arra is, hogy becsinál, de arra azért nem, hogy az egész excrementum a nyakában végzi.

Efféle dugóhúzókat mutat be Balla, az olvasó legnagyobb örömére, már, ha én vagyok az az olvasó.

Vegyük például ezt a három mondatot:

„A folyó bűzlött. Ez volt ifjúkorom meghitt illatainak egyike, szerettem, bármikor fel tudom idézni. De minek?”

Tripla leszúrt Rittberger. Egészen csodálatos. Olvasod, mész utána, mint buksi medve láncon.

A magyar irodalomban ezt Csaplár tudja a legjobban, ezt a váratlanságot.

Ballának semmiről nincs túl nagy véleménye, az irodalomról sincs. Az embernek az az érzése, Balla csak azért ír, mert néha pihentetnie kell a máját, és komoly ember írás közben nem iszik, noha ebből nem következik egyenesen, hogy Balla komoly ember volna, csak az, hogy minden emberi számítás szerint néha pihenteti a máját. Külön öröm számomra, hogy a könyvben Balla, Andrić álnéven, Staviarskyval iszik, ezen a ponton a szöveget referenciálisan olvastam, mert, hála a bimbózó szlovák-magyar kulturális kapcsolatoknak, nemrég nekem is módom volt Staviarskyval inni, csak, sajnos, sokkal kevesebbet. Mindez azt bizonyítja, hogy Balla nagy, realista író, ismeri az élet apró szépségeit. Ha már itt tartunk, a könyvben elképesztő mennyiségű fernet fogy, ami a szlovák faj felsőbbrendűségét bizonyítja, mert itt, az alacsonyabb rendűek földjén rendes fernetet alig kapni, csak azt a fölcitromozott vackot, ez Jánossy Lajos szíves közlése. Itt jegyezném meg, hogy a magyar nyelv felsőbbrendűségét pedig az bizonyítja, hogy az írócimborát az ivócimborától mindössze egy könnyű raccsolás választja el.

Az ember sárkányfog-vetemény.

Ezt a kissé ódivatú kijelentést Balla nyilván túlzásnak találná, nem filozófiai vagy antropológiai értelemben, hanem elsősorban stilisztikai szempontból. Lásd még: „És a garnéla? Nagy bogarak, bazdmeg!” - ahogy azt írásművészetében megállapítani méltóztatott. Ennek megfelelően a sárkány Balla szótárában egy lomha, akromegáliás gyík volna, aki menni is alig bír az idétlen szárnyaitól, a fogveteményéről aztán nem is beszélve.

Ballát olvasni olyan, mintha visszamennék a gyerekkoromba, kitaláltam ugyanis akkoriban egy új sportot, a patakmászást, az ember megy a patakban, mármint hogy hosszában, a cél az, hogy száraz lábbal, kőről-kőre ugrálva haladj, a lehető legtovább, az isteni sugallatnak engedve. Ugrálsz mondatról mondatra, próbálod eltalálni, melyik nem billen meg, melyik hagy meg valamit az egyensúlyból. Többnyire előbb-utóbb pofára esik az ember.

Ennyit az isteni sugallatról.

Ballát olvasni olyan, mintha Harry Potter kínálna meg a varázscukrából.

Balla a szlováktanárok rémálma. Most, hogy le van fordítva, már a magyartanároké is.

Ezért van csak egy neve, a rossztanulóknak ugyanis nincsen keresztnevük, Balla, a füleden ülsz, azonnal hagyd abba, kiváglak, fiam, ha nem maradsz nyugton.

Ballát olvasni olyan, hogy utána fogalmad sincs, mit válaszolj arra a kérdésre, miről szól ez a könyv. A fülszöveg azt mondja: „Történetei a lét intimitásának tereibe, a magány és a létből fakadó szorongás bugyraiba kalauzolják az olvasót.” Ha csak úgy nem.

De meghallgatnám, mit mondana erre szlovákul!

Van a könyvben egy ember, aki nem emlékszik a múltjára, mert a csaja, akivel egy bőröndben lakik, kicserélte benne az alkatrészeket organikusról fémre, mire az ember elkezd csavarokat pisilni.

Na, például ilyesmikről szól.

Balla magyarságteljesítménye jelentős, amennyiben több helyütt meglehetősen elítélően nyilatkozik a szlovákokról, igaz viszont, hogy a könyvben lévő szlovákok folyton magyaroznak, de semmi sem lehet tökéletes.

Ezen a ponton fel kell hívnom a figyelmet rá, hogy a szlovák eredetiben többször is szerepel egy magyar szó.

Az a szó, hogy “Esterházy”.

Balla könyvével a magyar irodalom visszavonhatatlanul megváltozik, mert minden jó magyar könyv az egész magyar irodalmat változtatja meg, a szó jó értelmében véve.

Ezt a változást pedig Dobry Juditnak is köszönhetjük.

És ami a legszebb, az egész egy fehér lóba fájt, hiába, tudunk élni, mi magyarok, akármit is mondanak a szlovákok.

Balla: Az apa nevében, Pesti Kalligram, 2016, 232 oldal, 2790 Ft, ford. Dobry Judit

Németh Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.