hirdetés

Németh Gábor: Koldusopera

2008. december 13.
Zerkovitz Béla Az egyiknek sikerül című híres slágerére írt történetet Németh Gábor a litera 6. születésnapi partijára. A dalt a Budapest Bár feldolgozásában Kollár-Klemencz László adta elő az esten.
hirdetés

Kollár-Klemencz Lászlónak

Leülne ha nem bánnám

Kihasználná ezt
a hirtelen támadt szünetet
a tébolyban

Először vagyok itt ugye?

Persze meg se kellett volna kérdeznie
Ő mindenkire emlékszik
még azokra is
akikre lehetetlen

Ez a foglalkozásával jár
mondhatni munkaköri kötelesség

De nem tart fel tényleg?

Mert írtózna tőle

Ugyanis írtózik
a mások idejének elrablásától
hiszen írtózik a mások idejétől

Tisztelet jár a kivételnek

És pont ezt
azaz a kivételt illető tiszteletet
szándékozik nekem megadni

Ahogy beléptem azonnal felismert

Neki erre szeme van
Ő az ilyesmit rögtön észreveszi

Már abból ahogy
- bocsánat a kifejezésért -
a holdkórosok magabiztosságával
foglaltam el a legjobb asztalt
ebben a kócerájban

Tévedhetetlenül

Mert vannak persze,
akik előbb-utóbb rátalálnak
de ha egyáltalán,
akkor is csak többszöri próbálkozással

A hibát mindig elkövetéssel javítjuk ki

Szórakoztató és persze végtelenül nevetséges

De jobb ha a lényegre tér
a lényeg pedig az
hogy amikor föláll ettől az asztaltól és visszamegy
a zenekarához

könnyművészeti egységéhez

tehát amikor
visszatér az eltávról
ehhez a bagázshoz -

Nem
Ne is tiltakozzak
Ő pontosan tudja
kikkel van körülvéve

Botrány

Méltatlan zenészek
alkalmatlan hangszerekkel

Magyarázatképpen csak annyit
már ha egyáltalán lehet erre magyarázat
hogy amikor belépett ide
huszonnégy óra alatt
kellett a zenekart összeverbuválnia

kikötőben kocsmákban utcasarkon

A legnevetségesebb
és egyben legszánalmasabb
körülmények közül
mintegy e körülmények legmélyéről
kellett ki- és összekaparnia
ezeket az emberi roncsokat

Félre ne értsem
szereti őket
mint ahogy az állat
szereti a vackát
ha szabad ilyen patetikusan fogalmazni

Amúgy meg éppen ez az
amiről beszélendő volna
hogy nem
hogy nem szabad fogalmazni
nemhogy patetikusan
de egyáltalán sehogy sem

Vége van a fogalmazásnak
mert vége van a művészetnek
és vége van a filozófiának

A művészet giccs

A filozófia giccs
Fogalmazni giccs

Gondolkodó nádszál?
Hát nádszálnak nádszál

De mikor és miről gondolkodik
mit nevez gondolkodásnak
és egyáltalán mire megy vele

És nehogy azt higgyem
hogy ez a szokásos lemez

His masters voice

Ő legkevésbé sem frusztrált
hiszen minden esély megadatott neki a földön

Csak azért nem sorolja fel
hol mindenhol és mi mindent
énekelhetne akár ebben a percben is
mert ez a kétségkívül önhitt fölsorolás
esetleg arra utalhatna
hogy ezek a helyek és alkalmak
valamennyire is érdekelnék
következésképpen
méltók volnának az érdeklődésre

Minden formaság nélkül folyjék a tánc

Senza alcun ordine

Mond valamit hogy Claudio Abbado?

Hogy Lorin Maazel?

Mondanak-e ezek a nevek valamit?

Persze hogy mondanak

Hogy mond-e valamit a Fenice
ami kétszer támadt föl a hamujából?

Vagy a lisszaboni operaház?

Kacérkodás a metafizikával

Na ennek van örökre vége

Képzeljem el a pillanatot
amikor ezzel az
- nem ő mondja hanem a szakma -
úgynevezett aranyröggel a torkában
egyedül találta magát

és köztünk szólva
még egy cserépdarab se akadt
amivel a gennyes keléseit vakargathatta volna

Megint egy hasonlat
Megint a műveltség bizonyos elemeinek
nevetséges fölmutogatása

A melankóliája is giccs

Csak az a pillanat volt
valódi amikor rájött

amerre néz
mindenütt giccs

giccssziget a giccstengerben

giccsleves és giccsgaluska

és ugyanakkor
mintegy a felismerés villámfényében ráhibázott
az arkhimédészi pontra
ahonnan kimozdíthatja az egészet

Ha minden giccs
akkor csak a giccs nem az
éppen az nem giccs
amit a konvenció eddig annak nevezett

A giccsben nincsen semmi hamis

A giccs maga az autentikus
mert a giccs maga a hamisság
tehát szükségképpen azonos önmagával

A giccset választani annyi
mint önmagunkat választani

De hiába jött rá az egyetlen megoldásra
Itt ezen az elátkozott helyen gyöngyöt szór a disznók elé
és csak nagyon kivételes pillanatokban
amilyen ezek szerint ez a mai este
talál értő fülekre

- tehát amikor innen visszamegy a pódiumra
csak nekem fog énekelni
mert egyedül nekem
van fülem a hallásra
én vagyok az egyetlen
ezen a borzalmas helyen
az egykor volt állami gazdaság használaton kívüli magtárában
amit minden fantázia nélkül alakítottak át
előbb büntető- majd
vendéglátóipari egységgé

Vendéglátóipar!

Édes istenem

Ez az egyetlen szó elmond mindent mindenről

Megfellebezhetetlen ítélet
az örökkévalóság színe előtt

Tízmillió magány

Tízmillió elzüllött nagyhercegség

Akkor most tényleg visszamegy

És elénekli ezt a dalt
repertoárjának legféltettebb darabját

Már maga a hangszerelés

na mindegy

A hangszerelés maga
kiszakítja
az ismert értelmezési tartományból

Ezek a pontos sorok
a finom metázás az elején
és ezzel együtt
a lemondás a jelentéstulajdonításról

Mindenféle metafizika gúnyos megkerülése

Ez a darab
a legtökéletesebb bizonyíték arra,
hogy a dal valóban a legrövidebb út
egy pont között
és ha megérdemli ezt a nevet
a létezés szívét
találja el

pont a lemondása
tehát a bölcsessége révén
épen azzal hogy beismeri
és fölmutatja korlátait

Ha már itt tartunk
képzeljem el
- és ezzel be is fejezi -
hogy meddig süllyedhet az ember

Alig pár napja
amikor a helyi potentátok
egész éjszaka a cnn-t nézték
mint valami meccset
hogy megveri-e a boxos a kovbojt

hajnali ötkor

amikor minden eldőlt

egy rögtönzött kívánságműsor keretében

be kellett löknie úgymond
ezt a dalt
vért a véréből
ebbe az alpári kontextusba
az általános győzelmi mámor
hullámai közé

Tamás bátya kunyhója

rettenetes

Hogy arról a másik esetről már ne is beszéljen
amikor ez a porfészek

pontosabban
e porfészek állítólagos elitje

a krémdölákrém

egy másik zártkörű rendezvényen
a porfészek halálgyárának
méltatlanul népszerű
fül-orr-gégészét búcsúztatta

és e rendezvény
szellemi atyja
ez a parvenü éceszgéber
maga álta gyártott
ahogy mondta eská
szövegverzióval hozakodott elő

micsoda konspiráció

a férfivécében

Egyedül is kitalálhatnám
de nem akar fárasztani

Az egyik megsüketül
A másik meg nem
A Soós doktor nem tudja
Mit akar

És volt aki mindezt viccesnek találta

Ezt a borzalmat kellett elénekelnie
ha meg akarta tartani
a munkáját
márpedig meg akarta
éppen az ilyen estékért
amikor mégis
minden valószínűség ellenére
értő fülekre talál

Elköszön hát
csak búcsúzásképpen még
kérni szeretne valamit

Mondhatni az életben maradás zálogát

Ha ez ami jön
nevezzük talán szikáran produkciónak
helyt áll önmagáért
legyen rá szívem
és küldjek egy jelet

egy üzenetet

lélektől lélekig
hogy ezt a régimódi kifejezést használja

küldjek valamit
tényleg csak jelzésszerűen

mondjuk egy deci tequilát

citrom és só nélkül
tisztán, ahogy a szűzek
köpik a lavórba

de lehet két felet is
keskeny pohárba

ezek itt úgy hívják

Messilato

***

Zerkovitz Béla: Az egyiknek sikerül

Egyszer volt, nem is olyan régen,
Hol nem volt, angyali vidéken,
Nizzában öreg zongorista rótta.
Hűs pezsgő csillogó pohárba,
Ott ültünk a divatos bárba',
Akkor lett népszerűvé ez a nóta...

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem,
A sors olykor nem tudja mit akar…
Az egyiknek kiderül, s a Nap fénylik fenn,
A másiknak nem jut, csak zivatar.

Az én szívem nem sejti, mi a csókos napsugár,
Mert nékem nincs senkim, ki szívdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem,
A sors olykor nem tudja mit akar...

A Budapest Bár oldala

 

Németh Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.