hirdetés

Németh Gábor: Parasztbecsület

2014. január 19.

Azt beszélik, éppen a harmadik Karácsonyra jött meg a Digó Jancsi. Megjött az első havazással. Sivatagi gyakorlóban szállt le a buszról, egy öreg pilótadzseki volt rajta, alatta egy szál fehér trikó. Nem volt más nála, csak egy poros málhazsák. - Németh Gábor a Litera Játék és muzsika... című előszilveszterére Mascagni Parasztbecsület című operájának történetét dolgozta át.

hirdetés

Nem olyan bonyolult történet ez.

Valahol a Tiszántúlon kezdődött, a kilencvenes években, és ott is ért véget tavaly húsvétkor. Úgy kilencvenöt táján megy a Turi Jancsi először iskolába. Még Jancsinak hívják, csak később lesz Dani, a tanító úr kereszteli át viccből, az első nagyobb verekedés után. Akkor még a cigánysoron lakott a Turi Jancsi, az utolsó házban, az anyjával, de nem nagyon közösködtek, olaszoknak tartottak magukat, olaszoknak, akik ittragadtak valamikor, még Mátyás udvarában. A Jancsi apja meg kifejezetten színtiszta olasz volt az anyja szerint, konkrétan egy milánói zöldséges. Mondjuk a Jancsi szemét tényleg még senki se látta cigányba, az biztos. Három színe volt a Jancsi szemének, ha szomorú volt, vagy ha esett, szürke, napsütésben meg vidáman kék, éjszaka, meg ha mérges volt, hát egész bezöldült neki. Más csak ezért is Gianfrancóra akarta keresztelni az anyja, de nem engedte a pap, így lett belőle Turi János Ferenc, a tanítónak Dani, a falunak meg a Digó Jancsi.

A legelső nap eldőlt minden.

Egy teremben ült az első négy osztály, egy másikban a felsősök. Három elsős jött abban az évben, a Jancsi, a Sánta Zsuzsi, akinek csípőficama volt, meg a Délceg Julika. Az első padokban ültették le őket. Elöl a két lány, mögöttük a Jancsi. Szőke haja volt a Julinak, kibontva hordta, leért a derekáig, a Turi Jancsi azt nézte egész nap, de mintha patakba nézne, mikor jön föl a nap, nem bírta róla a kék szemét levenni. Fölállt az óra közepén, benyúlt a zsebébe, kivett onnan egy piros almát, megkerülte a padot, és odanyújtotta a Délceg Julikának. Az fölnézett rá, komolyan, de nem nyúlt az almához. Akkor a Jancsi letette az almát a lányok padjára, először középre, aztán a Juli elé tolta. Ha figyelt volna valaki, megláthatta volna, hogy sápad mészfehérre a Sánta Zsuzsika arca.

Gyűltek a padon az almák egy egész héten át.

A következő hétfőn a Julika kivette a fiú tenyeréből az almát, és jóízűen beleharapott. Nevetett mindenki, mintha moziban volnának, még a tanító úr is elmosolyodott. Csak egy negyedikes szólt be, egy sváb parasztgyerek, a Stollár Frédi. Azután kezdte Daninak hívni a tanító úr a Turi Jancsit. Ki gondolta volna, hogy egy elsős nekimegy egy negyedikesnek, azt meg pláne, hogy bicska van nála. Kész szerencse, hogy nem történt nagyobb baj, a bicska bekerült a tanító úr fiókjába, csak a Jancsi kapott egy rovót, ami még nem esett meg senkivel elsős korában. Két szerelmes pár mindig együtt jár, egy tányérból esznek satöbbi. De pont hogy satöbbi nem volt, ezek ketten sose vesztek össze. Jó eszű fiú volt a Jancsi, ragadt rá minden, csak számolni nem szeretett. A Lola meg jeles tanuló. De a szeme se állt jól, harmadikban meg egyenesen Lolának kezdte szólíttatni magát, valami rajzfilm miatt. Kijártak a Jancsival a patakpartra, minden nap, még nyolcadikban is, nézni a fekete lepkéket. Ott korrepetálta a Lola a Digó Jancsit matekból, mert nehezen ment a fiú fejébe, hogy a négyzetgyök alatt nem lehet negatív szám. Miért ne lehetne két gyöke annak a négyzetnek, egy negatív meg egy pozitív? Ha összeszoroznának, belőlünk is egy négyzet lenne. Már csak az a kérdés, melyikünktől lenne negatív, kérdezte a Lola, de nem úgy látszott, hogy választ is akar kapni.

Eltelt aztán vagy tíz év.

A Lolát a megyeszékhelyre járatták bentlakásos gimnáziumba, aztán meg főiskolára, csak a hétvégéken találkozhatott a Jancsival, titokban, mert az apja nem engedte. Állítólag akkor már mindent hagyott a Jancsinak a Lola, csak azt az egyet nem, mert az nagyon bele lett nevelve. Aral, oral, anal, alles super, mondta a Stollár Frédi a kocsmában, amikor végre letehette a kamionját, de úgy, hogy a Jancsi is meghallja. Mit mondtál, Frédike, nem hallottam tisztán. Csak a német benzint dicsértem. Az más, már azt hittem, van valami probléma. Probléma egy szál se, amíg nem csinál az ember magának. Pont ezt mondom én is, mondta a Jancsi, és a Frédire emelte a poharát. Akkor már évek óta az öreg Stollárnak dolgozott, kocsikísérő volt, megbecsülték, mert gyorsabban és jobban rakodott bárkinél. Nem akarta a gazda fiát bántani.

Egy napon úgy döntött, megkéri a Lola kezét.

A Lola apja be se engedte, úgy várta meg, a küszöbön, míg egész kicsi nem lesz megint a Jancsi, az utca végén. Hogy az ő lánya csak olyanhoz mehet, aki hét szobát épít neki. Hova akarná vinni, az anyjához, a cigánysorra? Megvárta aznap a Jancsi, amíg éjfél nem lesz, megkereste a Lola ablakát a zöld szemével, és fölhajított rá egy kavicsot. Aznap mondta meg neki, hogy elmegy az idegenlégióba. Ott a koszt-kvártély ingyen van, a ruhát is ők adják, minden pénzt félretehet, három év múlva meglesz a Lolának a ház, mind a hét szobával. Sírt, könyörgött a lány, de a Jancsi hajthatatlan volt, még hajnalban elment a Stollár egyik emberével, Marseille kikötőjébe. De előtte még megeskette a Lolát, hogy várni fog rá, hűségesen.

Azt beszélik, éppen a harmadik Karácsonyra jött meg a Digó Jancsi.

Megjött az első havazással. Sivatagi gyakorlóban szállt le a buszról, egy öreg pilótadzseki volt rajta, alatta egy szál fehér trikó. Nem volt más nála, csak egy poros málhazsák. De az teljesen ki volt tömve amerikai dollárral. Hogy nem kapta-e meg a leveleket, kérdezte az anyja, hogy egyikre se válaszolt. Milyen leveleket? Hát, amikbe megírta, hogy férjhez ment a Délceg Juli. Egészen zöld lett a Jancsi szeme, először szürke, azután zöld. Kihez? A Stollár Frédihez, mondta az anyja, ott laknak a templom mellett, a legnagyobb házban, ami azzal a magas kerítéssel van körberakva. Megkapta az önkormányzattól a régi játszóteret, arra építkeztek. Másképp mennek itt a dolgok, amióta a Julika apja a polgármester. Beszálltak együtt az öreg Stollárral valami osztrák-magyar vegyesvállalatba, a Frédi kijár minden héten Mercédessel, tárgyalni Bécsbe, a logisztikai központba. A Julikának meg nyitottak egy szoláriumot, extra barnítócsővel. Fölállt akkor a Jancsi, szó nélkül, elindult kifelé. Vigyázz magadra, fiam, mondta neki az anyja.

Sárga fények égtek mindenütt a Stollár Frédi háza körül.

A Jancsi megdobta azt az ablakot, ami mögött a Lolát sejtette. Kijött a Frédi a háza elé. Mit akarsz itt, Digó Jancsi? Ahhoz neked semmi közöd nincsen. Na, menjél szépen haza, mert ráderesztem a kutyákat. Inkább maradok, mondta, van időm, ráérek. Te tudod, mondta neki a Stollár. Jugoszláv farkasölőket vett, darabját nyolcvanezerért, ezek úgy mennek át a csirkedróton, hogy le se lassítanak, csak harapnak bele egy félméteres lukat. Senki se értette, hogyan lehet kettőt belőlük puszta kézzel megölni.

Másnap reggel a főúton odállt a Jancsi a Lola piros Hondája elé.

Megállt a lány, de nem szállt ki, csak lassan lehúzta az ablakot. A Jancsi meg kivett a zsebéből egy almát, és odanyújtotta. Ezt neked hoztam, mondta. Már tegnap este oda akartam adni, karácsonyra. Megdobtam az ablakodat, nem hallottad? De, hallottam, mondta a lány. Ki is néztem rajta, de nem vettelek észre. Azt mondtad, minden nap írni fogsz. Úgy is volt, mondta a Jancsi. Egy levelet se kaptam. Egyetlen egyet se. Talán az apádat kéne megkérdezni. Ő intézi a postát is, nem? Hallgattak. Megveszem neked a kastélyt a halastóval, nyolc szoba van benne. Ne hülyéskedj, Jancsi. Értsed meg, hogy vége van. Szóval nem vettél észre? Mondtam, hogy nem. Minden este eljövök, hátha egyszer meglátsz. Meddig? Amíg a Jézuska másodszor meg nem születik. Egy évig? Te tudod, te tudsz jobban számolni. Elállt a Jancsi az autó útjából, nézte a fölkavart havat, ahogy ment végig a Lola a főutcán az apja háza felé.

Senki se értette, miért húzott másnap a dzsekijére egy láthatósági mellényt.

Senki se, csak a Lola. Ott virított a mellény minden éjjel a házuk előtt, sárgán a sárga fényben. A Stollár Frédi egyszer kihívta a rendőrt is. Mi van, Kis-Kovács, kérdezte a Jancsi a körzeti megbízottat. Másodszor is betörjem az orrod? Fölösleges, mondta a Kis-Kovács. csak ellenőrzöm a tényállást. Hogy nem valósítasz-e meg ráutaló magatartást. Szerinted megvalósítok? - kérdezett vissza a Jancsi. Szerintem kicsit se. Az utca mindenkié, mondta a Kis-Kovács, és visszaszállt a terepjárójába.

A Jancsi aztán tényleg megvetette ügyvéddel a kastélyt, egy kft nevére.

A polgármester azt hitte, jó üzletet csinál, háromszoros árat alkudott ki egy romért, meg az elvadult három holdért körülötte. Egyedül hozta rendbe a Jancsi az egészet. Dolgozott, mint egy megszállott, esőben, napsütésben, de mellényt egy pillanatra se vette le magáról. Ott aludt kezdettől, vigyázott rá, nehogy valakinek eszébe jusson kárt okozni benne. Még a régi pavilont is rendbe hozta a tó mellett. Egy héttel húsvét előtt arra ébredt, hogy ropogva ég, magasra csap a lángja. Meglátta a tűz fényénél a Sánta Zsuzsit, ahogy sír, rázza a testét a zokogás. Odament hozzá, és lassan megfogta a kezét.

A Frédinek még Húsvétkor is el kellett utaznia.

Hétfő reggelre ért haza. A háza előtt állt a Sánta Zsuzsi. Mi van, Zsuzsikám. Azt neked kéne jobban tudni. Nem szabad egy ilyen szép lányt túl sokszor magára hagyni. Meglocsolja más, ha nem vigyázol. Előhúzta a háta mögül a kezét, ott világított benne a sárga mellény. Valaki elhagyhatta, mondta a Zsuzsi a Frédi szemébe nézve. Állítólag úgy volt, hogy a Lola megértette, hogy húsvétkor születik meg másodszor a Jézus. Csak tíz másodpercre nyílt ki a Stollár-ház kapuja, de a Zsuzsinak az is elég volt, hogy meglássa, amint a Jancsi belép rajta. A templom sarka mögül leste, egy hete, minden éjjel.

Fölment a Frédi házba, a Lola éppen zuhanyozott, nézte a feleségét a tejüvegen át, aztán bement a dolgozószobájába, és kivett a páncélból valamit. Akik látták, azt mondják, végigordította a főutat, egészen a kocsmáig. Szervusz, Frédi, mondta neki a Turi Dani, megiszol valamit? A Stollár megrázta a fejét. Csak azért jöttem, hogy visszaadjam a bicskádat.

Nem túl bonyolult ügy, a Kis-Kovács is azt mondta, amikor lezárták. Csak azt nem értette senki, miért mondta reggel Jancsi az anyjának, hogy ha esetleg történne vele valami, hát vigyázzon a Sánta Zsuzsira, de úgy, mintha a saját lánya volna.

Énekel: Turpinszky Gippert Béla, zongora: Balog Zsolt. Kép és videó: Valuska Gábor.

 

Németh Gábor:
Turi Dani áriája
(a függöny mögött)

 

Ó, Lola, fehér vagy, de már nem liljom
Ajtódon vért láttam - szád szélén a rúzst
Végül csak hagytad, hogy öled megnyíljon
Hajnalra eltéptük a régi szép azsúrt
A hírt mikor hallod, templomba menj be:
Jézus feltámadt, a férjed meg leszúrt -
Ki érted hal meg, följut majd a mennybe,
De nélküled élve nem hittem az Úrt

Mascagni: Parasztbecsület című operája Siciliana című áriájának dallamára.


Németh Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.