Az Állati versek, állati nyelvek című verseskötetből megtudhatod, hol született a híres költő, arany jános és híres testvére, arany fácán, melyik madárnak van a legszebb női combja, mitől híznak a tigris i betűi, kik mondogatják Erdélyben a „strč prst skrz krk” mondatot, hogyan röhög hangosan a krokodil a zokogástól, miért ideális a csigaszex, mit csinál a kuvik a dupla IQ-jával, hogyan ragoz matula bácsi az állatkertben, miről filozofálnak a madarakov testvérek, ki írhatja alá a mókus mogyoróit és makkocskáit, miért csak a csikójukat és a siklójukat mutatják meg a nők, hogyan kell visszakeresni a női mellekben a hajdani ragadozót, iért olyan öreg az őszapó, hogy csak görbebottal tud repülni, hová írnak szonettet a kékcinkék, hogyan találkozhatunk egy tehénben, valamint hogy magánhangzó vagy mássalhangzó-e az ypszilon.

 

 

 

 

behúzhatok egy jó nagyot

a szemed alá? – kérdezi a farkas

a bárányt.

bee, bee, bee, jaj, nem tudom

azt mondani, hogy nem, jaj,

bee, bee, jaj, nem tudom azt

mondani, hogy nem.

belerúghatok a fenekedbe is? –

kérdezi a farkas.

bee, bee, jaj, nem tudom

azt mondani, hogy nem,

bee, bee, bee, jaj, segítség,

nem tudom azt mondani, hogy

nem.

berakhatlak darabonként a számba,

ugye bee? – kérdezi a farkas.

jaj, segítség, segítség, nem tudom

azt mondani, hogy nem, bee, bee,

segítség, nem tudom azt mondani,

hogy nem.

 

 

a madarak az égbe írják műveiket.

költők ők, művészek:

a kék- és széncinegék szonettet írnak,

epigrammát a verebek,

ódát a szajkó és a lappantyú,

a pacsirta rapszódiát.

ó, hosszú az út Afrikába,

míg a vándormadarak megírják

folytatásos családregényeiket!

 

 

a tyúk és a kutya

folyton veszekednek

az á betűn.

az á betű nélkül

a tyúk úgy gondolja,

hogy csak: tyuk.

a kutya meg úgy

elmélkedik, hogy:

á betű nélkül csak

kuty vagyok.

hiába magyarázza

nekik az összes állat,

a buta cickánytól kezdve

a bölcs bagolyig, hogy

osztozzanak meg, mert

a kutyának csak az a

kell az á-ból, a tyúknak

meg csak az ékezet.

ők, ez a két állat,

a kutya meg a tyúk

tele vannak komplexussal,

és az hiszik magukról,

hogy ők csak kuty és

tyuk. hiába magyarázza

az összes többi állat,

hogy az á betűvel

maximum tyúak,

katyú vagy útyka lesz

a tyúk, a kutya meg

tyúak, kátyu, utyká,

vagy éppenséggel tyúak

útyka, katyú és a többi,

és nem kutya meg tyúk,

a kutya meg a tyúk nem

értik. nektek könnyű,

mondja a tyúk is meg a

kutya is. nekünk? –

kiáltanak fel önérzetesen

az állatok. nekünk

könnyű? s ekkor a kakas

hirtelen a rókakasra

gondol, a szarka a

végbélcsatornára,

a pinty a pintypongütőre.

még hogy nekünk könnyű?!

mindnyájunknak nehéz az

életünk.

 

 

a sikló egy olyan erotikus

állat, amely folyton a c

betűt keresi, és amikor

megtalálja, gyorsan odaáll,

odahúzódik melléje,

mintegy utánaáll,

a meghosszabbítója lesz.

ha ilyenkor a szádba

veszed ezt az egyébként

békés állatot, rövidesen

megvadul, zihál és

emberi nyelven kezd el

kiabálni. egyetlen betű

is képes csodákra,

állapítja meg a sikló

ezek után, és barátságosan

újra odahúzódik kedvenc

betűje mellé.

 

 

miért kicsinyítőképzőzzük

a rókát meg a macskát?

ró-ka, macs-ka.

ezek szörnyen véres állatok

különben, iszonyú vadak

tudnak lenni, nem kegyelmeznek

a kismadaraknak (azokat miért

nem kicsinyítőképzőzzük?

milyen hamis komolyság

rejtőzik abban a szóban, hogy:

madár. madár! ma-dár!),

szóval ezeket a durva állatokat –

még hogy róka, macska –

ezeket a durva állatokat

egyszer és mindenkorra meg kéne

fosztani a csöppet sem legitim

képzőjüktől. legyenek csak,

nyugodtan legyenek csak:

ró és macs. így: ró és macs.

nem fognak ezek itt

nekünk pattogni.

  

 

a varjú olyan madár,

amelyet hiába próbálsz

lekaparni a könyöködről.

ha lekaparom, elkezd

vérezni szegény madár,

de aztán csak újra

odaszáll, ezt személyes

tapasztalatból tudom.

másik kedvenc helye

a térd, főleg a gyakran

focizó kisfiúk térde.

nagyon varjasak ezek

a végtagok, de nem szabad

kapargatni, hessegetni őket.

viszont ha csöndben

simogatod a tollukat,

ápolod, mire rendbe jönne,

éppen akkor – érthetetlen

módon – elrepülnek,

faképnél hagynak.

minél brutálisabb vagy

velük, annál hűségesebbek,

de ha kedveskedni próbálsz,

pár nap múlva továbbáll.

 

 

a medve szokásosan a

legnedvesebb állat.

főleg a kis elsősök füzetében,

akik nem törődnek azzal,

hogy szegény állat meg is

fázhat. sőt: néha

rákönyökölnek az

írásfüzetre, és akkor

rögtön kiszorul belőle

a medve.

 

 

a csuka folyton bezárja

a folyók és patakok ajtaját,

és akkor senki se ki, se be.

a halak nem tudnak kijönni

a folyóból, patakból, a halászok

meg nem tudnak bemenni.

miért csuka mindig az ajtót?

csak u

ggy.