Versek a semmiből sehová 

2.3.1.1.
Sánta kutya három nyoma a hóban.
Vértelen, szőrtelen menekülés.
Fantomfájdalmak, éles, kemény jég.
Véresre dörzsöli a meztelen talpat.
A negyedik nyom hová vezet?

4.4.1.2.
Alpás cukor a kredencben.
Két darab száraz kenyérmorzsa, rátapadt.
Egy kisfiú kinyújtott nyelve.
Édes, édes öregségszag.

5.1.1.2.
Ha gennyezik, akkor fáj.
Nem gennyezik, néma lihegés.

6.1.1.8.
Aztán rájöttem, hogy enni kell.
Főztem magamra.
Kérdések, amelyekre nincs válasz soha.
Fehér falak, félénk ágytakaró.

6.2.2.3.
Az éhezéstől a mocskos pokrócig négy.
A nedves keménypapírtól az üres üvegekig.
Négy, négy, négy.
Négy nyüszítő kis rongyos test, szétdobálva,
Fagyott föld, néma, munkájukat végző napok.

Németh Zoltán