hirdetés

Nincs menekvés

2016. március 9.

Dosztojevszkij az emberi lélek végtelen mélységeibe ereszkedik. Az előadás ezt a belső világot szándékozik ábrázolni, a szereplők lélektani folyamatait és állapotait próbálja formába önteni a test és a szöveg képiségén keresztül – mondja Horváth Csaba rendező a Forte Társulat Szkénében látható Bűn és bűnhődés-előadásáról. Ott jártunk.

hirdetés

A sötét szivacsmatracokkal tapétázott, lecsupaszított teret a lélek gyötrelmeinek és félelmeinek, a menekülő lihegésének hangjai töltik be, az egyszerre mozduló, mezítelen lábak ütemesen súrolják a padlót. Raszkolnyikov lelki vívódása néma, csak a matracon fekvő, magát a világtól elszigetelő diákot látjuk, betegen: egyszerre áldozat és gyilkos. A földhöz csapott pálinkáspohár visszapattan a földről, mintha azt vetítené előre, hogy a nincstelenségből nincs menekvés.

Raszkolnyikov a pénzért gyilkol, de a gyilkosság pillanatától a pénz számára elveszti jelentését, már nem képes érzékelni a hatalmát, együttérezni csak a hasonló sorsú kiszolgáltatottakkal tud. A pénzt, amit az anyjától kap, odaadja az alkoholista Marmeladov feleségének, Katyerinának, férje temetési költséget is ő állja.


Raszkolnyikov lelki gyötrődését nem látjuk és nem halljuk, gyilkossága legfeljebb figyelmeztető keret, amire a majd' minden jelenetben felbukkanó bankók utalnak (azokról hol levelet olvasnak, hol cigarettát sodornak). Kilátástalan, kiszolgáltatott, nyomorúságos és drámai fordulatokkal teli emberi sorsokat követünk: Dunya menekülése egyik méltatlan helyzetből a másikba kétségbeejtő, Katyerina kolduló gyerekeinek éneke kísérteties, Szonya bemocskolása és a védekezés lehetetlensége sokkal erőteljesebben kibomlik, mint Raszkolynikov tette és pusztító lelki következményei. Csak bűn van és nyomor.


A modoros, túl hosszú mondatok lassítják az előadást, amely a drámai fordulatok ellenére csak a nyomozó, Porfirij színre lépésével nyer újra lendületet. A pszihologizáló, a lélek- és jellemismeretre alapozó nyomozóval szemben Raszkolnyikov kiszolgáltatottsága felerősödik, ingerültté válik, viselkedésével elárulja magát. A titkot, amelyet Raszkolnyikov elhallgatni, Porifirij felfedni akar, az ajtókként emelkedő szivacsok is jelzik, amelyek mögött valaki mindig megbújik, hallgatózik. A gyilkosság körüli nyomozás során nyoma sincs bűntudatnak, Horváth inkább a leleplezés félelmét, majd a vallomástevő munkás letartóztatását követő megkönnyebbülést teszi láthatóvá. Raszkolnyikovot saját lelkiismerete sem tartja foglyul, csak Szonya előtt képes lemeztelenedni és bevallani tettét. Az egymásra pakolt matracok magasított színpadán, mindentől és mindenkitől elszigetelődve szakadnak ki a térből: a szerelem kegyelmi állapot.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Forte Társulat - Szkéné, rendező: Horváth Csaba. További részletek a Szkéné oldalán. Fotó: Mészáros Csaba.

 

Tamás Etelka

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.