hirdetés

No place like home – Zuska Kepplová portréja

2017. szeptember 1.

Repterek, városok, couchsurfing. Honvágy és Horalky, a nemzeti ostyaszelet. Hotel Sza_adság. És Budapest egy szlovák szemével. – A Dunapest vendége lesz Zuska Kepplová. Portré.

hirdetés

Zuska Kepplova 1982-ben született Pozsonyban. Dramaturgiát és forgatókönyvírást tanult a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán, összehasonlító gender tanulmányokat folytatott a budapesti Közép-Európai Egyetemen, majd Fullbright-ösztöndíjasként a State University of New Yorkon folytatta tanulmányait. Jelenleg a SME, a legolvasottabb szlovák napilap szerkesztőjeként dolgozik.

2011-ben jelent meg Buchty švabachom (Bukta-tetkó) című első kötete, 2013-ban 57 km od Taškentu (57 kilométerre Taskenttől) címmel a második, 2015-ben pedig Reflux címmel a harmadik. 2005-ben első díjat nyert a Poviedka-novellapályázaton. 2011-ben első kötetéért Ján Johanides- és Ivan Kratko-díjat kapott. 2012-ben és 2016-ban Anasoft Litera díjra jelölték. 2012-ben az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának szlovák vendége volt Budapesten.

Magyarul 2016-ban a L’Harmattan Kiadónál Hotel Sza_adság címmel jelent meg könyve Dósa Annamária fordításában. A Hotel Sza_adság egyaránt tartalmazza a Bukta-tetkó, a SZA_ADSÁG és az 57 kilométerre Taskenttől című írásokat. Ahogy a kötet fülszövege fogalmaz: „A Kepplová-kisregények szereplői újkori nomádok, fiatalok, akik már a határok nélküli, globalizált világba születtek, és bárhol otthonra lelhetnek, legyen az Kelet- vagy Nyugat-Európa, Párizs, Helsinki, London, Pozsony vagy Budapest. Expatok, akik hamuba sült pogácsa helyett világmegváltó gondolatokkal vágnak neki a nagyvilágnak, majd pedig sóvárognak az otthon melege után, magukra tetoválva legkedvesebb ételük nevét.”

 

*

„ha az összes bevándorló és idénymunkás abbahagyná azt a munkát, és valóban elmenne oda, ahova a helyiek küldik őket, akkor ez az egész tiszta társadalom belefulladna a szemétbe” (Bukta-tetkó)

A Bukta-tetkó mozaikszerű rövid történetei az új szlovák diaszpóráról tudósítanak szociografikus érzékenységgel. Ennek a kisregénynek a részeként olvasható a Trianon – Delta című hosszabb elbeszélés, amely egy biszexuális szerelmi háromszög történetét dolgozza fel egy budapesti nemzetközi egyetem miliőjében. Egyszerre tükre a személyes, a kulturális és a szexuális identitás kérdéseinek, egyúttal a kortárs Budapest (hasznosítandó) analízise nem hazai szemmel.
A kötet második részét alkotó két írásban az első könyv nosztalgiázó hangvétele enyhül, de változatlanul jellemző ezekre a szövegekre is a jelentős társadalmi-kulturális jelenségek iránti figyelem, amely jelenségek a szlovák, de a közép- vagy kelet-európai társadalmat is alakították az állampárti rezsim bukása, s még inkább az ezredforduló utáni évtizedekben. Az első kisregény (SZA_ADSÁG) a szereplők egymásnak címzett monológjaiból épül fel, egy posztexpat mailbox. Napjaink Budapestje a helyszíne az 57 km Taskenttől című kisregénynek, amely három fiatalember nomád életmódjába enged bepillantást.

 

*

„Szerzetesek vagy csavargók. Jövünk-megyünk, közben a mai kor latin nyelvén beszélünk. Amikor elfogy a pénzünk, továbbállunk. Új barátokat szerzünk. Új szokásokat alakítunk ki. Szeretőket cserélünk. Picasso szomorú bohócának képét a bőrönd mélyére rejtjük.” (Bukta-tetkó)

Kepplová írásaiban az otthon elhagyása áll a középpontban, az otthoné, ami talán sosem volt, a kiszakadásra való törekvés, a nem végleges távozás, a folytonos visszatérés, az átmenetiség, az ideiglenesség állandósága. A készen szállított acélpanelekből összelegózott, steril és hűvös reptéri terminál itt az ígéret földje, a szabadság temploma, természetes élőhely. Garancia helyett illúzió. A slovanglish az új anyanyelv. A honvágy itt egyszerre nosztalgia és ressentiment. Hova vágyni vissza? There is no place like home – duruzsoljuk együtt Judy Garlanddal az Ózból.

Mindez a kortárs szlovák irodalmon belül egy sajátos vonulatba illeszti a szerzőt, ami az expat, expatriált irodalom nevet viseli. Zuska Kepplován kívül idesorolható mások mellett még Ivana Dobrakovová, Svetlana Žuchová vagy Michal Hvorecký. Az expat irodalomra Németh Zoltán is kitér a Bevezető a kortárs szlovák irodalomba című 2016-os tanulmányában. Németh Radislav Passiára és Ivana Taranenkovára hivatkozva beszél a szubjektum visszatérésének 2000 utáni tendenciáiról, az identitáspróza irányzatának egyik önálló entitásaként kezelve az expat vagy migráns irodamat, generációs vonatkozásokat is játékba hozva, mondván, ez a tematikai-nyelvi (s egyúttal poétikai) választás leginkább a ’70-es, ’80-as években születettek, a „Husák-gyerekek” nemzedékének prózaprofiljára jellemző.

 

*

A budapesti Szlovák Intézet és a Magyar Lettre Internationale Nők a nagyvilágban címmel rendezett kerekasztalt 2015 decemberében. Az eseményéről készül videóban Zuska Kepplová és fordítója, Dósa Annamária is feltűnik.

 

 

*

2017. szeptember 2-án a Dunapest Fesztiválon Zuska Kepplová beszélgetőtársai Molnár T. Eszter és Czinki Ferenc lesznek. Facebook-esemény itt.

 

(Fotók: Facebook és Eduard Genserek)

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.