hirdetés

Nobel-visszhang: Ishiguro és a világ

2017. október 10.

A világsajtó változó elmélyültséggel értékelte Kazuo Ishiguro Nobel-díjának hírét. A Litera rövid lapszemléje angol, amerikai, francia és német lapokat fut át: a nagy megfejtések még láthatóan váratnak magukra. Van helyette Dylan-botrány, Golding- és Kubrick-párhuzam. – Ishiguro és a világ, lapszemle.

hirdetés

Ahogy az a Guardian videóján is látható, a friss irodalmi Nobel-díjas Kazuo Ishiguro londoni otthonánál tartott sajtótájékoztatót csütörtökön délután, ahol elmondta: először el sem hitte, hoaxnak tartotta a hírt, amiről kiadója értesítette. Tamáskodásának politikai keretet is adott: az álhírek özönének korában a világ nagyon bizonytalan időket él.

A Guardian szerkesztőségi cikkben is foglalkozott a friss Nobel-díjassal: Ishigurot az önuralom írójaként jellemezik, aki a társadalmi osztályok, tradíciók és kötelezettségek megírásához különleges hangot talált, mégis folytonosan igyekszik megtörni, megújítani azt.

A Guardian John Mullan tollából egy publicisztikát is közölt. Mullan megalapozott döntésnek tartja Ishiguro Nobel-díját; szerinte a díjnak inkább az egyetemességet kell jutalmaznia, s nem az aktualitást. Erre a vonatkozásra – Mullan álláspontjához képest leíróan – Andreas Platthaus is kitér a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak írott portréjában, mondván politikai szempontból több szerző tűnhetett esélyesebbnek: utal Margaret Atwood kemény Trump-kritikájára, Ko Un kiegyensúlyozó magatartására a koreai válság kapcsán, Amos Oz folyamatos megszólalásaira az izraeli kérdésben. Ishiguro ugyanakkor irodalmilag eléri az említettek színvonalát, sőt, a japán precizitásban és angolszász tisztaságban gyökerező stílusa versenytárs nélküli a világban. John Mullan pedig azt is hozzáteszi, hogy Ishiguro regényei kitérnek a kortárs hozzáállások és a sürgető társadalmi kérdések elől, inkább merészen, s olykor zavarba ejtően emelnek el minket a jelenünktől.

Szintén a Guardian szólaltatta meg a díj és a díjazás kapcsán Andrew Motiont, Nagy-Britannia korábbi koszorús költőjét is, aki szerint "Ishiguro fantáziadús világának nagy erénye és értéke, hogy rendkívül egyedi, ugyanakkor mélyen ismerős tapasztalatokat szólaltat meg: a zűrzavar, az elszigeteltség, az éberség, a fenyegetettség és a csoda világát".

James Wood William Goldinghoz hasonlítja Ishigurot a New Yorkerben írott portréjában, mondván mindketten vonzódnak az allegóriához, a történelmi fikcióhoz és a fantasztikumhoz, továbbá az is összeköti őket, hogy tökéletesen ragaszkodtak a tisztasághoz – páratlanul elvégezték feladatukat, nem mozgatta őket irodalmi divat, piaci igények, vagy a kritika alkalmi meg nem értése. A Napok romjait egy csaknem tökéletes könyvnek, a Ne engedj el…-t pedig korunk központi regényének nevezi.

Mint a kommentárok többsége Ron Charles Washington Post-beli cikke is Bob Dylan tavalyi Nobel-díjával indít, a mostani döntést pedig egyfajta korrekciónak, a kiszámíthatósághoz való visszatérésnek nevezi. Kazuo Ishiguro népszerű, de nem pop, liberális, de nem kiszámíthatatlan kommunista, érett, de nem az a kérdés, hogy él-e még egyáltalán. Sarkos, ugyanakkor talán mégis kifejtetlen álláspont.

A francia Le Figaro szintén a tavalyi győztes elítélő emlegetésével kezdi cikkét, hogy aztán kijelentse, a zsűri idén kellemes meglepetéssel szolgált azzal, hogy Ishiguro Nobelhez mért fiatal kora és csekély mennyiségű regénye sem ijesztette el attól, hogy őt válassza. Több francia lap, pédául a Le Devoir, az anglofón túlsúlyt hangsúlyozza a Nobel-díj terén, a 14 francia kontra 29 angol díjazott számadatait emlegetve. Florent Georgesco francia újságíró, kritikus, szerkesztő (Le Monde) örömét fejezte ki Ishiguro győzelmével kapcsolatban; az írót „az irodalom Kubrickjának” nevezte, aki minden könyvében új világot teremt, ezzel korunk egyik legnagyobb hatású és legizgalmasabb szerzőjévé válva.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.