hirdetés

Belépés

2009. április 23.
Bookmark and Share

Novellákat kellene írnom

Csaknem teltház a Millenáris színháztermében, pontban 4 órakor meg is jelenik Ljudmila Ulickaja. Határozottan, de nagyon egyszerűen lép föl a színpadra, nem is megjelenés ez, inkább csak ott levés. Természetesen. Goretity József kérdéseire válaszol az írónő, a közel egyórás csevegésbe hallgattunk bele.
Sokáig nem tartottam magam írónak - kezd magáról mesélni  Ulickaja. - Már első könyvem is megjelent, mikor még mindig azt éreztem, hogy csak próbálkozom, és lehet, hogy kijön belőle valami, lehet, hogy nem. De amikor már több könyvön túl voltam, némelyiket több nyelvre le is fordították, akkor kezdtem, úgy érezni, mintha már író lennék. Eltartott azért egy ideig, amíg hozzászoktam, hogy ez a foglalkozásom. Jóllehet, ez csak egy szakma, mint annyi más – nagyon érdekes, de nagyon nehéz szakma.

Fotók: Valuska Gábor

Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lesz igazi íróvá az ember. Mindig azt válaszolom ilyenkor: az a lényeg, hogy írjon, mert az írás mindenkinek hasznára válik. Írás közben az ember összpontosítja a figyelmét, és sokkal mélyebbre merül gondolataiban, mint egyébként. Újra éli a fontos eseményeket, fölfedez összefüggéseket, akár terápiának is fölfogható. Szóval, tiszta nyereség, ha rendszeresen ír valaki, majdnem mindegy, milyen színvonalon.

Mindazonáltal meg kell mondanom, saját problémáim megoldásában nem segített még, hogy magam is írok. Sőt, ezzel egy újabb problémát veszek magamra, megválaszolandó kérdések százait. Azért van, amit elrendeztem már magamban, ilyen az is, hogy nekem novellákat kell írnom, ez az a terjedelem, amivel el tudok boldogulni. Elkezdem hétfőn, befejezem pénteken. Ennyit át tudok látni, fejben tudok tartani. Voltaképpen nem is vagyok regényíró. Ezért aztán, ha mégis regényírásba kezdek, teljesen kiszipolyozom magam, a végére szinte kiüresedem.

Eljátszom olykor a gondolattal, hogy abba tudnám-e hagyni az írást. Mert én aztán tudom, hogy kell abbahagyni valamit! Szakmát is hagytam már félbe, férjet is hagytam el, van arra vonatkozó tapasztalatom, hogy kell újra kezdeni nulláról, azt sem zárhatjuk ki tehát, hogy egy ilyen fordulat is beáll az életemben. Bár, a barátaim azt mondják, ne hülyéskedjek, maradjak csak szépen az íróasztalnál.

Ide tartozik, hogy mostanában gyerekekkel foglalkozom. Van Oroszországban 63 gyermekotthon, azoknak gyűjtünk könyveket, fejlesztünk könyvtárakat, alapítványok segítségével. Az az igazság, hogy nehéz eldönteni, mi a fontosabb: írni a világról vagy tenni a dolgokat, részt venni a valós eseményekben.
Zelki János
hirdetés