Az első napok eseményeiről beszámolni ugyan nem áll módomban, de Németh Zoltán és K. Kabai Lóránt titkos naplóírók (a naplók majd a JAK honlapján lesznek olvashatók) szombati felolvasásaihoz utalva magam, ezek sem voltak eseménytelenek. Megindultak a szemináriumok, s lezajlott az ízlések ütköztetése is az Ízlések és Pofonok sorozat újabb beszélgetésén. Bár pofon nem csattant, az általam hallott vélemények szerint a legtalálóbb meglátásai Spiró György regényével, a Fogsággal kapcsolatban Vári Györgynek voltak. Bemutatkoztak az erdélyi lapok is (az Irodalmi Jelen, A Hét és A Nagy Kilometrik), s másnap álom-tematikába merültek a megjelentek.

Németh Zoltán Erdély Miklós filmjét tekergette oda-vissza hosszasan, s az esti jósnő-programra reménytelen sorok várakoztak kis cetlikre írott sorszámaikkal – a türelmetlen lemaradtak az Öreg Sam-ben vigasztalódtak, mert nem kaptak biztos választ jövőjük kérdéseire; akik bejutottak, az Öreg Sam-ben vigasztalódtak, mert ők megkapták ugyanezt. Mivel nem voltam ott, én tovább keresem.

A csütörtöki irodalompolitikai beszélgetésen a résztvevők megegyeztek abban, hogy ami most van, egyrészt elmúlt rég, másrészt nem jó. Voltak megoldási javaslatok is - az írói státusz kritériumainak törvényi meghatározása, a megszakadt IKA-tárgyalások új alapokról történő folytatása, az elosztási rendszer megreformálása, vagy az „apparátus” átvilágítása - ám mindenki tudta, hogy a több évtizedes hagyományokon változtatni nem ez a beszélgetés fog. Inkább csak remélni lehet, hogy legalább egy szemernyi szerepe lesz a változások megindításában.

Estefelé Tillmann József beszélgetett Borbély Szilárddal, aki izgalmas eszmefuttatásba kezdett arról, hogy a Halotti Pompa esetében a barokk mondatszerkesztési elveket s a rímképzés sajátosságait kicsit kifordítva hogyan érhető el egy újfajta szövegminőség, s az elvárhatóságot a barokkban százas skálán kilencvennyolc százalékon hozó rímek mitől tehetőek még izgalmassá – ám Tillmann egyetlen félmondattal másfelé gombolyította a beszélgetés fonalát, hisz meglehet, mondta, hogy a közönséget ez a téma jobban érdekelné, őt azonban mégis a teológiai és az elméleti mögöttes vonzza. A közönség soraiban ülők nem lévén egy-egy őssejtből génmanipulált Tillmann József, ez itt erős patthelyzetnek tűnt.

A Rácz I. Péter által szerkesztett First Class című felolvasásban helyet kapott Harcos Bálint, Dragomán György (A Fehér Király Számok című fejezetét olvasta fel), Farkas Wellmann Éva, Gergely Edit, Merena Rudolf, Németh Zoltán és Szabó T. Anna, valamint a Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba szerzőpáros Vuk-átiratukkal, melyhez szemléltetésül libának kinevezett plüss-kacsát és csibét, kis- és nagy plüss-rókákat, s plüssmacskát is felhasználtak, így az este sem telt unalmasan. Dragomán Györgyöt, Szabó T. Annát talán felesleges külön kiemelni, a Győrei – Schlachtovszky páros jó humorú többszereplős mikro-színdarabja szépen zárta az estet, - őket szeptemberben a Spinoza házban a kabaréhéten is lehet majd látni –. Ha jól sejtem, Merena Rudolf hozta azt a prózarészletet, melyben a kókuszillatú fátylával és kosárkájával a szétbombázott házban naponta mindenkit végiglátogató Hildegard néni sorsot kreál az életétől elkülönböződött, sorsát keresgélő főhősnek. Adott pillanatban megkapó szöveg, mely nem hiányolja sem a misztikát, sem a cinizmust, s magába tudja vonni hallgatóját. Olyannyira, hogy volna kedv, ellenőrizni, a pillanat megmarad-e, ha nyomtatásban olvasom.

A péntek délelőtti street artosok estére jópofa szobrocskáikkal népesítették be az alkotóház parkját, a közgyűlésen megszavazták a JAK-füzetek szerkesztőinek a Mizser Attila - K. Kabai Lóránt párost, este pedig Beney Zsuzsával beszélgetett Kiss Noémi. Beney Zsuzsa jelenség, melyet jó látni. Míg arról beszél, mennyire nem nyitott a humorra és az iróniára, önironikus és humoros beszúrásai színesítik az egész életművet áttekintő beszélgetést. Jó volt vele nevetni öniróniáján: a Holmi 1993-as kritikapályázatára saját verseskönyvéről ír kritikát, ezzel megnyeri a pályázatot, majd a beszélgetésben megemlíti, hogy rosszul is esett neki kicsit, amiért elfogadták, sőt, első díjat adtak rá, s senki nem tiltakozott, hogy a kritikusnak nincs igaza. Szóba kerül Napló előtte és utána című regénye is, mely a jelenkori kortárs irodalomban egyre nagyobb számban feltűnő sorselemző, családtörténeteken végigvezető holokauszt-regények egyik előfutára volt – aki eddig nem látta, vagy nem tudott róla, most megteheti: olvassa el.

Az Örley-körről szóló esti beszélgetésen Györe Balázs a még be nem fejezett gyászmunka dekoncentráló állapotában mondta el, csütörtökön meghalt Csajka Gábor Cyprián. A helyzetből adódóan az Örley körnek inkább az irodalmi vonulatát domborította ki a beszélgetés, bár jól sejthető, hogy a népies vonalat képviselő írókkal szemben a Nyugatos és Újholdas hagyományokra nyitottabbak jelenléte sem tette egyértelműen csak irodalmi körré az Örleyt, mely egyszerre volt szellemi, de politikai társak találkahelye is. Szóba került a korán elment, a kör legtehetségesebb kritikusának indult Hekerle László, s a beszélgetésekben együtt töltött éjszakák hangulata is, de egy Mészöly-tisztelőnek a legnagyobb élmény mégis a majd húszéves felvételről elhangzott Mészöly-beszéd volt Örley-sétahajók egyikéről készült filmen. Mészöly szerint olyan nincs, hogy nem magyar írás, vagy inkább magyar s kevésbé magyar írás – hiszen bármi, amit magyar író választott hivatásának teljesítése közben magyarul vet papírra,a  magyar irodalom része – minőségről persze lehet vitatkozni, magyarságról azonban tökéletesen felesleges. (Néhány beszéd húsz év után is éppen annyira aktuális, mint elhangzásakor – Mészöly, mint atléta, egy mikrofon mögött. Majd a halála. Csak Film.)

A szombat a titkos naplókra várakozás izgalmában telt el – ha eufemizálni akarok. Ha nem, akkor a legtöbben igyekeztek kiheverni az előző Öreg Sam-estét – én sem számolhatok be túl sok programlátogatásról. A kulturális fordulatról zajlott délelőtti beszélgetés nélkülözte Takáts Józsefet, így – egy, a teraszon hallott találó megjegyzés szerint - a hermeneuták egymás közt alcímet is kaphatta volna – ilyen minőségében pedig nélkülöznie kellett engem is: ettől már a szülők-nevelők egymás közt elvette a kedvem egy életre.

A párhuzamos szemináriumok is az utolsókat rúgták, Marno János – remek –vers-szemináriuma már pénteken véget ért, Németh Gábor tucatnyi érdeklődőtől és a nyárutói napfénytől körülölelve még utoljára szólt pár szót a forgatókönyvírás rejtelmeiről a nagyteraszon, Szijj Ferenc is útjukra bocsátotta lelkes szeminaristáit fordítói műhelyéből, s Hazai Attila próbált megküzdeni a hét második felére hirtelen felduzzadt hozott anyaggal a prózai szemináriumon. (Egy jó poén és egyben kedvcsináló Németh Zoltán titkos naplójából: „helyretetted már őket szakmailag? Minden főszereplő Feri?”)

Este Csókolom koncert, s búcsú az Öreg Samtől: P. Horváth Tamás az idén nem találta ugyan el a titkos naplóírókat, evvel haladó hagyományt tört ketté, de K. Kabai Lóránttól fájdalomdíjként kapott ágyas körtepálinkájából egy korty szép zárlata a szigligeti nyárnak – amivel pedig Szigliget mindig több, mint a róla leírt szavak összessége, azt jövő ilyenkorig fedje már jótékony homály, legalább akkora, mint azok jövőjét, akik nem jutottak be szerdán a jósnőhöz. Marad a hatásos nyárutó - ha mást nem tartogat a jövő.

Györe Gabriella