A Szatyor Bár este nyolcra csurig telt. Hattól ki-ki megnézhette a négy kortárs író művéből készült, négy kisfilmből álló East Side Stories című filmet a Hadikban, majd kezdetét vette nyolcadik születésnapi partink.

Négy költő olvasott fel négy poetryslam-produkciót, amelyet a tavaszi Kis Magyar Dekameron pályázaton legjobbnak ítélt művek közül kiválasztott nyolc elbeszéléshez írt.

Nyolcéves a Litera! Nézzék meg képgalériánkat, olvasgassák a slam-verseket, és közben képzeljenek egy pohár pezsgőt a kezükbe. Váljék egészségükre az irodalom!

INDIANA: Sírnál
(Péterfy Gergely: Frici, a nőimitátor c. művéhez)

Sírnál.
Folyton csak sírnál, mi?
Mint sziámi, ikred vagy ikrád nélkül?
Lakásmagányba rekedt szívpumpáddal
Felfújt ugráló várról írnál végül?

Felesleges.

Hisz itt laksz vele szembe',
Gangotok Párizsnak látod, pedig határos a balkánnal,
Egy konyakmeggyre öt konyak megy,
És gondolatrandevúra mész Barátnéja ajkával.

Helyette.

Hisz ők csak játszanak veled,
Tipik női végtelen fortély,
Begyújtott szíved elé dobott beton kandallórostély
Miatt marad zárva az érzelembordély.
 
De nem adod még fel.

Hisz nem kellenek Aphrodité-szemű apróbigék,
Csak Jutka kell, mint ingyen falat
Áttörve minden falat, biztosra mész,
És feleségül kéred minden weekend alatt.

De minden marad.

Minden marad a régiben,
Elutasításai miatt marad ő képzeletbeli araként,
De szépsége, sőt minden szépség
Kitör rajtad érzelem-Niagaraként

És sírnál.

Sírnál újra, mikor meglátod a szépet,
Sírnál újra, mikor meghallod a szépet,
Csak akkor vagy nyugodt,
Ha a magasba magányosan vágod a villanyvezetéket.

Egyedül. Vágod. Vágod?

És itt ezen van a hangsúly,
Démonod beveti minden fondorlatát,
És könnycseppekből szült tóvidékkel
Lepi be az elképzelt nő érzéki domborzatát.

Várd meg az igazit.

Mondta anyád a napközi után,
Ezt a teljes Sületlenséget!
Mondtad, mégis gyakran váltott zoknilányok
Hozták a beteljesületlenséget.

És ezért.

Ezért kéred meg a szomszéd lányát,
Ezért kéred meg ezredszerre,
Minden érzés dollárt erre költesz,
És semmit, az ellenszerre.

Így megy ez.

Míg egy nap nem tárul eléd,
A csalódások oldószere,
Mi testet ölt, de még milyen testet!
És lesz levél szívednek felkapó és megkapó forgószele.

Csak bámulod majd.

Tátott szájba galambként repíted,
Bár talpig öltözött, szemedbe' pucér már,
Elönt a vágy majd, és csámcsogsz rajt',
Mint eleresztett tenyészbika a lucernán.

Ő az.

Minden szemlesütéskor,
A vágy szuterénben veled együtt ácsorog,
Szavaid, a pár sorod,
Már gondolatban nyálcsorogva ácsolod.

De még nem a tiéd,

Ezért majd felkutatod, megkeresed,
Hisz ki tétlen marad, soha el nem éri,
Hisz lehet akár buta, lehet akár ördögi az ágyban,
de lehet akár életed párja egy másik férfi,

Női ruhában.

ALDO: Sárbogárd 19:51
Miskin herceg és Április Emma vonaton
(Dunajcsik Mátyás: A láthatatlan Budapest c. művéhez)
 
Szeretkeztél már vonatvécében?
Én nem, de megtenném veled, ha hagynád.
A melltartódat az alagútban venném le, a
Bugyidat meg egy állomáson.
(Féltelek, nehogy eless.)
Kinyitnám az ablakot, mert azt kérted, gyújtsak rá
(te szereted az ilyen nemtörődöm filmes kliséket, én
Viszont félek, hogy büdös lesz a füsttől, vagy, hogy észrevesznek.)
Aktus közben rezzenéstelen arccal merednék ki a szürkületbe, s figyelném,
Hogy remeg el mellettünk az idő, meg a fák. (te odalennél ezért a nézésemért
Engem viszont ez érdekelne a legkevésbé)
Elgondolkoznék rajta, hogy iszom még egy sört a büfékocsiban, s elhatározásra
Jutva egyre vadabb lökésekkel préselném neked a testemet.
(Spiritusz – gondolnád. Szalon – gondolnám én.)
Észrevétlenül rálépnék a lehúzópedálra, hogy észrevedd, milyen gyorsan tűnnek el a
Sínfokok a lefolyó végén, hogy megértsd, miért hagylak el, ha leszállunk.

BÁRDOS DEÁK ÁGI: Ügynök, őrzőangyal szerepben jelentést tesz a mániái rabságában senyvedő íróról
(Cserna-Szabó András: Hol lakik a boldogság? c. művéhez)

Nincsenek nála indítékok…
Előkotorni róla kartotékot? Minek?
Magát lepi meg, ja, na, meg: az olvasója, ja, ja, kapkodhatja a fejét,
Ha felüti farkát a menyét, ha rájön a bolondóra, s rohan, mint kölyök, a randevúra,
Ami, vagy van, vagy csak írna róla, ha nőt akar, s hozzá húst, vért, életet.
Bárha lenne Krúdy vagy Móricz…! De nem lehet, mivel oly korban született,
Ahol a szkepszis volt a szepszis, ahol a nő, s a férfi egyként szexis a nőnek és a férfinek,
De jaj, ki érti meg, hogy szexszel kelsz, és szexszel fekszel, s a lányoknak és a fiúknak is tetszel...
Egyszer, egy belvárosi kiskocsmába’ lebújba, na…, ütött az órája, ja, ja,
Egy bűnbarlangba’ látta meg a soros végzetét,
A fehérblúzos naivát, az ösztöndíjas szendét,
Aki nem hordott mentét se süveget – úgyhogy: nő lehetett -,
Kinek a méretei éppen megfeleltek,
Csípő, derék, s a derék mellek,
A szája rózsa, a szeme kettő,
Egyszóval nem volt benne elrettentő semmi,
Max, hogy majd meg kell tenni, és vele és most, legott,
A ruhatárba, ja, ja, utána kéne menni, ahová a futtatója, a nagybátyja, a gyámja vagy ki,
A szem elől elrejti.
Ám ez az akadály az író vágyát felgerjeszti,
S, hol inába szállt előbb a bátorsága,
na, ott szökkent szárba, s emelkedett a helyzet magasára vágya,
De ma is, mint általába’,
Közbeszólt belső hangnak álcázott szorongása: az író átka, végzete!
S beteljesedék helyzete,
Hogy rátalált a jobbik… a szebbik énje,
egy bűvvarázslat, egy mágus képibe,
transzvesztitának álcázott alteregója, ja, ja, köszönt rá, mint megmentője, jeee, jeee!
Futott volna előle – de mintha futna kéjsóvár tenmaga elől... ja, ja.
A karma forgatója kikacagta:
„TATA! – szólt metsző hangon a szirének éneke – Kellene is meg nem is?! Írnál is, meg élnél is, he? He? S, a kettőt együtt nem mered?
Vagy nem lehet – de tényleg – a boldogságot két marokra fogni, s rázni, tekerni, kiverni?
A királynak és a császárnak is megadni ami JÁR?!
Mer’ otthon rendes asszony vár, aki minden méretben szintén megfelel?
S ki mellett, mint gyermek szenderedhetsz el?!
S kivel az élet oly veszélytelen,
mint az íróasztal mellett könyökölni, és ezt az egész mókát kiötölni,
S aztán a sok észbeli munkát, fáradozást
egy jó ser mellett - egy rossz lebújban ismét – kiheverni,
S fejedből legott kiseperni a sok perverz képzetet, hogy élvezni kell az ÉLETET, sőt:
Merőkanálból nyelni, nyalni, nyeldekelni, ha köpni kell is…!
A boldogság csak ennyi lenne…?! Ennyi?!
Ennyi!

GÖCSEJI SZABOLCS: Füstbe ment szerv
(Szécsi Noémi: Szerelem első látásra c. művéhez)

Egész az útig azon gondol káddám,
Álom volt-e csupán fehérpettyes nyáriban, halott nagyanyám.

Mint a Moszkván az emberhúsos a gasztronómiát,
Úgy mellőzött a részvét, na meg a busz alattam az ergonómiát.

Nyársláger, kerékrázta pletykákból lett nyáltenger
mosta közönyöm parttalanságát,
s vele jómagam vállvetve mezővárosi porfészkembe ért hálisten.

Húgyhólyagom űrtartalma üressé vedlik,
hallgathatom végre húgom hülyeségeit...
Elég idétlen...

Anyám persze, mint mindig, elégedetlen,
Apám szinte észre se vesz-ekszik.
Naa, gondoltam, hogy az első téma az exem lesz itt,
Aki szegény felszívódott a koxeánban mellőlem,
De ilyenkor mindig rájövök, a legkevésbé én kedveltem.

Wwwáooww... megjött unkle Sanyi és a femilije...
Tele vannak, mint a vuttonyuk mindent bele-iglivel,
Kertikáddal, nagy eS a többivel...
Mikbe a nagyi már nem ülhet, de pedig...
jaaaj...
Miután a pap többek közt ezt is,
mindenkit megemlített egy becenév erejéig...
Aaaaj...
szomorú...
Szememben a homorú és domború vízfal közt
egyensúlyozott a türelem... kezében rózsával,
de tüsként ott termett egy délibáb...
...játék... nem holmi burattino,
ezt az ég küldte mozgatni szívzsinóron...

Nem pesti lány, aki tiniként nikkévbe,
hanem egy igazi vidéki, aki kisstibibe... mmmm Quimbéjbe.

Szaladtam is hozzá időben... térben,
hisz ez itt maga a holt idő...
szellős, mégis légüres térben...
Ide akar költözni a boldogság? Egy rég üres térbe...?
éééés?!...  a hősömé igen,
- Hééé, a parti k’va nagy!
...
- Szia... Lajos...

Nem válaszolt...

Nemmondod,
hadd legyek a festő, aki látja minden hajlatod,
mezítláb mélabézs mázlista kontúrba önt csendéletet
...etet...
Szép a gyászod meg a hajlakkod...
természetes,
cseresznyefa gyantából merít... kép... letett.
Eltűnt, mint én az esti busszal... ez a sehovai bitang honvágy...

Egész azóta úton... s azon gondol káddám,
Mi? Kép?! Fogom... köszöntem is, lépek, rég nem látott anyám...

INDIANA: Kórház a város szélén
(Tóth Krisztina: Kisül a szíved c. művéhez)

Szürkére mállott kórterem erdő,
Lázgörbe lábakon kullogó órák,
Hatos szobában fekvő ketteskeként
Hallgatnom kell a  betegtársak mondandóját?

Szerelem a téma, mi? Pf.

Inkább Átfekszem a túloldalra,
Rágyújtanék egy régen dúdolt dalra,
Magamban,
ha nem hasítana át az ember szívén a
Félóránként kurvahangos OMSZ-sziréna.

Pf.

Még pofáznak.
Mit tudtok ti a nőkről? Gondolom halkan,
De azért fülelek, hogy ki mond kamut, ki mondd "rílt",
Szednétek inkább xanaxra rivotrilt, öregek.

Pf.

Az egyik féltékeny,
Azt se tudja, mi az… beleesett a hibába,
Meg abba a libába, akit feleségül vett piálva.
Csak, mert anno azt mondta, hogy csak érte duzzad a vágytól izzó… szeme.

Pf.

Ott a másik,
Kinek az első a nagy ő,
Mégis dobós a förszt láv, ha van, aki főz rád, mi?
És egyből jön a vagy én, vagy ő… agyő!

Pf.

Mit tudtok ti a szerelemről?
Love love me do? Mi? Bitlisz?
Az egyetlen biznisz vénségetekre
A mentőkocsi tippmix.

Pf.

Mit tudtok, mit tudhattok a szerelemről?
Rozsdás motort rejt az ósdi kaszni,
Úgy látszik, régen büntetlenül lehetett
A szembe' lakó jó barát nőjét hazavinni, jól meghívni egy teára…

Pf.

Mit tudhattok ti?
Mikor én láttam a legtöbbet belőle!
Voltam magas csúcsán,
Onnan esve pokol padlóján,
Nyalva fel újabb nők illatát és kapva tőle erőre!

Voltam hős szerelmes,
Benarkózott don juan demarco,
Leszarós rocksztár, alain delon,
Sörivó, elalvó!

Volt, hogy egyhez jártam,
Volt, hogy egyhez nem jártam,
Volt, hogy a szertárban, egy fertály óra alatt
A tejbárban, talpamig a lekvárban!
…jó, azt megbántam,

De volt ott ronda szőke, cserfes barna,
domina és esmeralda,
Vak, süket, árva lány,
s kisztag, nem is tudom, hányba tán,

Volt magyar falu szépe,
Volt szerbhorvát szertornász,
evitában statiszta,
aligai sporthorgász,

Volt rúdtáncos sztriptízes,
Tízes skálán fix tízes,
bréktáncos, épp ráncos,
meg lsd-s hippi fless,

De szívem ritkán dobbant,
S bár érzékeim nem csalnak,
A nő, a woman, a mujer,
Akár álmomban is megcsalhat,

És mind ezt teszi,
Elordítja minden délben a szirének énekét,
És hallhatod évezredek óta húzott
Istennői playbackét.

Nekem is van szerelmem.
Ez ének az, mi nekem nektár,
Ettől lelkem kitárul
Konkrétan már ezer hektár

Mindenkinek van egy párja?
Egy másik pólus?  Egy vázolt alak,
Ki múltamban, elveszett, vagy jövőmben rakódik,
Ki mint ágy alá esett puzzledarab.

Pf.

Mit tudtok ti a nőkről?
Ha nem halljátok dalaikat?
Mit tudtok ti a nőkről?
Ha nem halljátok szavaikat?

Semmit, és talán jobb is így,
Hisz mire lepörög fejemben a félszáz exem,
Ti beszélgettek önfeledten,
Míg én szomorúan, némán fekszem.

Pf.

Szürkére mállott kórteremerdő,
Lázgörbe-lábakon kullogó órák,
Hatos szobában fekvő ketteskeként
Hallgatni akarom betegtársak mondandóját.

GÖCSEJI SZABOLCS: Fülbedobás
(Maros András: A visszaeső c. művéhez)

A színész, pontosabban a híres színész
tegnap az animációs film forgatásán balesetet szenvedett.
Egy Szélviharálló tincs befúrta magát a fülébe, és cimpája szétrepedt...

Hívta is a producert, hogy márpedig neki mennyi-re kell,
Mármint hogy holnap fellépése lesz, mit lépés... olvasás!
De a rossz fülére tette a telefont, és a cimpája kezében maradt... érdekes...

A füléből egy vérbő reggae-szám szólt vér helyett,
Így 80 lépés per minutéban a Tétényi sürgősségire témfergett...
Volna!
Ha a villamoson nem lett volna
Az a párbeszédféle bú, halkszavú duett
Közte és egy bizonyos MILF között, aki egyszerre volt
Egy feszült nő és egy nyugtalan nyúl...   ugye?!

Na...

Miután...  kitalálták... fejbe dobták hátulról egy medicinlabdával a vezetőt,
Az eddig úgyis csak a fülkéből láthatta a köztemetőt.

A színész... khmmkhm... a híres színész, jobban mondva maga a
Férfi... azért engedte előre a bőrgolyóbissal a nőt, hogy...  jobban... megnézze a fenekét.
Miután látta, párszor lejátszotta fejben a te-meg-én-t...

Mint kiderült, nővér a lelkem, és a dioptriás szélvédő
Egy bájos, de annál éhesebb libidót takar... ápol... kitakar, ápol... el aahh... takar.

Mikor felébredt, észrevette, hogy fülbedobással nyert,
Körülötte a ruhái... az a szép állapot, na...
Szemben felirat: tartalékhálószoba,
Egy ajtóra ragasztva, ami épp kinyílt...
ott áll... a MILF.
Egy szál barna bugyiban,
És egy kiköpött, csak pár műtéttel fiatalabb hasonmása
Egy élénkpiros melltartóban.
Pontosan úgy, mint egyszer az a félvér ikerpár a poros perzsa szőnyegen,
Valahol Korcsula mellett abban a csodás horvát kempingben.

- Te tanusz?!
- Mármint hogy... één??? - kédezte.
- TETANUSZ... mondta... a kis élénkpiros... magas vékony hangján.
- Óóó, hogyne, mindennap valami újat.
- Akkor tolja le a nadrágot, és tűrje fel az ingujjat.
- De miiii?!!
Akkor most nem az lesz, hogy édes is meg hármas is??!

A színész, mármint a híres színész
Fejét lehajtotta.
A köpetnyomokkal pöttyözött padlózat megbillent
lába alatt... a világ majd' feldőlt... neeeee.

De jaaajjj mi az igazság... ugyan már!
Azt sajnos az orvosi és persze a színészi titoktartás nem engedi...
Na, meg persze illemből se!

ALDO: Időzóna
Tékozló Menyus Máriához, Aki Szűz
(Sajó László: Üdvözöljük Angyalföldön! c. művéhez)

Mint kinek nincs jobb ötlete,
Kincsem, várhatsz öt fele,
Hashajtott éhség, Laxbene,
Közbejött valami… hatfele.
Kit munkával tart el két keze,
Egy sört azért na… hétfele.
Kaptál új könyvet, Polcz Alaine.
Egy uccsó fröccsöt… nyolc felen,
Nyolckor, na, maximum kilenckor,
A béke stewardja felhőtlen becsekkol.
Kiégve, berúgva, fáradtan, hisztizve,
Beesünk, széttéplek. Persze, hogy féltízre.
Elázva, Mörájjah, rianó szívünk az asztalra kicsapva
Mormolom, kocsma már hót kiholt, már malom.
Ez az éj donkihót, ezeregy, fizetem,
miközben imára kulcsolva hiszekegy.
Zár nem megy, kulcs sincs meg,
így leszünk tizenegy.
Mint aki gyónni megy, ereszked két térdre,
Bűnösen lassan formázom, hogy: éjfélre.
Háromszáz forintos éjjeli menetjegy.
Sms. Írod, hogy vita nincs. Legyen egy.
Kanyar az órában, kényszeres kettő,
Lekéstük, leszarod, kocka az erdő,
Bemondom merészen három a dzsóker,
Epres labellódnál gyümölcsb a póker,
A pultos lánnyal még leállok két szóra,
Kakas kukorékol, toposz toporzékol,
Elporzik minden, de semmi baj, kincsem,
Még mindig van idő, ne sír, csak négy óra.
S,
 
I: Mint kinek nincs jobb ötlete…

ALDO: Biblia 2.0
(Ugyancsak Sajó László művéhez)

Ádám és Éva kapcsolatban vannak.
Olvastam a facebookon minap.
Dacból kinthagyták profilképnek a kígyós
fotóikat.
Ádám posztolta nemrég: almáspitézünk (zárójel) köcsög.
Éva riposztja: vettünk új kígyót, ha ráér majd rádcsörög. ( :D )
Mindennap raknak fel új eseményt, hirdetést.
Mára már 6 milliárdan lájkolják a Kiűzetést,
Éva kóstolgatja már a tiltott gmail-chatet,
Ádám az ingyenes pornószájtoknál maradt,
két paradicsomból kiűzetett,
profiloldanyi szabad akarat.

BÁRDOS DEÁK ÁGI: mantra, átok, könyörgés
(Dragomán György: A seprű c. művéhez)  
 
minden más lesz és mindennek vége
minden más lesz és mindennek vége
jön egy másik és nem lesz majd jó
jön egy másik és nem lesz majd jó
tünj el
tűnj el
tűnj el az életemből
vége lett
nem kell
nem kell
nem kell többé együtt néznünk a kék eget
tűnj el
tűnj el
tűnj el az életemből
vége lett
ennyi
csak ennyi
csak ennyi
csak annyi édes csókból
csak ennyi lett
minden más lesz és mindennek vége
minden más lesz és mindennek vége
jön egy másik és nem lesz majd jó
jön egy másik és nem lesz majd jó
 
Az est végén költőink Literához címzett haikukat olvastak fel, majd következett a köszöntés. Tószt: Kőrösi Zoltán főszerkesztő. Az esten közreműködött: Szabó Simon színész. 

PONZA: LITERA-HAIKUK

Novellaírók
Novemveri napsütésben
Novellát írnak

Klikk klikk dupla klikk
Kortárs magyar naprakész
Kávéhoz klappol

Az első számú
Ír, költ ő szerkesztői
többesszámai

ALDO: LITERA-HAIKUK

E nyolczas ősi,
Elboltolt rím, szatyorban,
Prózai okkal.
 
Kenyér, húsz deka-
Meron. Költővaluta,
Literárazva.

 

A fotókat Valuska Gábor készítette.