hirdetés

Nyugtalanító és finom

Takács Zsuzsa születésnapjára

2013. november 25.

Az álmok súlyosan beszédes világából, a psziché mélyrétegeiből hoz felszínre állandó jelleggel felkavaró, nyugtalanító lírai üzeneteket – kinek kell ez. Amiben nem is az az igazán kegyetlen, amit feltár, hanem ahogyan ezt teszi. - A 75 éves Takács Zsuzsát Keresztury Tibor köszönti. 

hirdetés

Takács Zsuzsától a Viszonyok könnye (1992) táján kezdtem félrenyelni – akkoriban még elő-előfordult, hogy a gombóc mellé szellemi táplálékot is kívánt a mohó, fiatal szervezet. Boldog, ifjonti békeidők: amikor az ember még annak tud lázasan örülni, hogy egy addig is jelentős költészet generális megújulásának lehet szemtanúja, nem pedig olyasmiknek, hogy az utolsó pillanatban megjön az utalás, hogy jól látja, amit maga körül lát, nem hibbant meg mégsem, vagy hogy negatív a lelet. A fordulat lírai ereje, belső energiája volt igazán meglepő, nem pusztán a ténye – a költőnő versvilága olyan, korábban elfedett egzisztenciális tartalmakat mozgósított, hozott a felszínre, amelyekről addig leghűségesebb olvasóinak sem sok fogalma lehetett. Ahogy egy kulturált, egyenletes, magas színvonalú költészet valahonnan mélyről, a lélek, a tudat tárnáiból hirtelen energiát, inspirációt merít, s ez összezavar mindent egy pillanat alatt: vége a meséknek, mondta ez a líra, a biztonsági játék kimért nyugalmának - innentől élesbe’ megy.

Engem amúgy is itt kezd el a kortárs költészetünk érdekelni: a nagyszerű pályáknak, remek formamű­vészeknek fejem meghajtva tapsolok, majd lapozok, mert igazán csak akkor mozdít ki a költészet a nyugalmamból, ha megérzem mögötte a téteket, a kíméletlen, alapvető egzisztenciális kérdéseket, melyek saját kérdéseimmel szembesítenek. Takács Zsuzsa költészetének a kilencve­nes évek elején kezdődő generális megújulása, majd az Üdvözlégy, utazás! (2004) és A test imádása. India (2010) és a Tiltott nyelv (2013) című kötetekben tettenérhető látványos és nagyszabású kiteljesedése – az intenzív versolvasás élményétől nem túl messze álló narkotikumok hatásához hasonlóan – nálam olyannyira beütött, hogy azóta sem tudok lejönni róla. Nem, holott néha őszintén szeretnék, mert amiket a költő érez, lát, sejt és kérdez, annak konzekvenciái esetenként fölöttébb kellemetlenek. Az álmok súlyosan beszédes világából, a psziché mélyrétegeiből hoz felszínre állandó jelleggel felkavaró, nyugtalanító lírai üzeneteket – kinek kell ez. Amiben nem is az az igazán kegyetlen, amit feltár, hanem ahogyan ezt teszi. Hasonlóan kegyetlen és megkerülhetetlen nemzedéktársai – Petri, Tandori, Oravecz – önszem­be­sítő brutalitásával, érdes nyelvi felszíneivel szemben itt ugyanis a női lélek varázslatos fiinom­szer­kezetéből fakadóan mintha egy habkönnyű, hófehér, lebbenékeny tüllfátyol borítaná be a versek simára csiszolt felületét. Roppant hatásosak és kifinomultak a módszerek: úgy ejt rabul, hogy észre sem veszed.

Takács Zsuzsa irányának, pályájának mégsincs köze ahhoz, amit egyesek női lírának mondanak (s amitől én kiütést kapok, mert mik is volnának ennek a kritériumai?). Legkésőbb A sötét és fény kora címmel közreadott 1988-as összegzése óta nem kétséges, hogy a saját útját járja – ma pedig már az is világos, hogy ez az út a legnagyobb kortárs költőkével párhuzamos. Elegáns, cizellált, mégis fegyelmezett, érzéki és szenvedélyes, mégsem elragadtatott, a locsogó bőbeszédűségtől, a nagy szavaktól, a hatásvadász elemektől zsigerileg tartózkodó költészet ez, amelytől még sok örömet – és szenvedést - várhatunk.

Egy ereje teljében levő költőt köszöntünk tehát ezen a születésnapon – egyszerre kívánva neki és magunknak, hogy verseinek, prózájának, személyének fénye sokáig hulljon még ránk.

 

Keresztury Tibor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
dolezsai dolezsai 2013-11-28 10:40


Takács Zsuzsa: A tiltott nyelv

Tiltott nyelv, amelyen gondolkodunk,
de ha már gondolkodunk is,
nem szabad megszólalnunk rajta.
Megszólalni és kimondani, milyen
következtetésekre jutottunk. Mert lehet
hogy következtetésünk hibátlan,
kétségbeesésünk mégis ostoba.
És akkor élhettünk volna úgy,
mint a fényérzékeny növények:
fölfelé törekedve.Élhettünk
volna úgy, mintha éltünk volna.

fourjack fourjack 2013-11-27 14:10

Kedves Apafi, ez köbö úgy hangzik, mintha nem szólaltam volna fel már köbö zilliószor az ügyben álláspontom finomítására...

De azért ugye nem akarja, hogy papagáj legyek és minden alkalommal, mindenütt elölről kezdjem a sztorit és ismételjem magam...

Én is elvárhatom, hogy az olvasóközönség most már önállóan utánajárjon a témának és maga finomítsa és fejlessze magát a területen...

a Kitakart Psyché sorozatot 2004-ben kezdtük és 2005-ben jött ki az első könyv azóta összesen négy (még kettőt remélek szerkeszteni) 70 szerzővel (ebből három álneves férfi)... és erre reflektált termérdek irodalmár, úgyhogy ne kelljen már mindig elölről kezdeni! (Éjszakai állatkert, Szomjas oázis, Dzsungel a szívben, A szív kutyája)...

Megértését köszönöm...

És még valami, a katyvaszt nem én kezdtem, nem én teremtettem, hanem személyesen a Jóisten teremtette a káoszt, és az egyik közös feladatunk, hogy valamiféle értelmet adjunk a káoszból kisarjadó dolgoknak (rendet vágjunk benne), de az hogy ez milyen lesz, csak rajtunk múlik... az mi életünknek kell tükröződni benne, a nőké éppúgy, mint a férfiaké, még akkor is ha az etalon jelenleg a férfi, és a nő meg a deviáns elhajló ebben a történetben: a hivatalos MÁSIK, a kívülálló, az alárendelt, az irodalom külvárosába száműzött szolgáló... (most amit a Hegel mondott az Úrról és szolgálóról, már nem ismételném...)

Apafi Apafi 2013-11-27 13:17

kedves Dolezsai,

ezt a "szőrös fülek az arc hátulján(sic!)" dolgot nem értem, kifejtené részletesebben? (Őszintén szólva, mintha anatómiailag sem stimmelne teljesen a dolog, de lehet, hogy belőlem hiányzik a képzelőerő.)

kedves Fourjack,

ez a hang és ezek a szempontok már hozzám is közelebb állnak, kicsit ugyan még mindig zavaros katyvasznak tűnik az egész, de köszönöm, hogy sikerült rávennem, hogy törekedjen álláspontja finomítására.

Minden jót,

Apafi

fourjack fourjack 2013-11-27 12:21

Sérelemalapú? szóval akkor már nem is érvényes mert sérelmekről is van benne szó? Egyébként a genderszempontú irodalom legnagyobb része, illetve genderszempont elemzése nem sérelem alapú, bár a sérelem önmagában még nem ok a kirekesztésre.... mármint hogy amiben sérelem van az irodalmilag nem érvényes...

Ilyen alapon a legtöbb József Attila vagy Ady mű lapátra kerülhetne, és akkor sorolhatnám... az önsajnálatban és sebnyalogatásban ezek a szerzők nem ugyancsak jeleskednek... de ettől nem szeretjük őket kevésbé...

Amúgy a sérelmen kívül még van egy kozmosznyi dolog, amit érdemes egyáltalán meglátni a női szempontú irodalomban, de ehhez fel kell nyitni a szemet és érzékennyé kell rá tenni a szemlélődőt... Meg pl. az iskolákban nemcsak férfihősöket ábrázoló regényeket kell adni olvasására... mert bár érdekes a Pál utcai fiúk és sorolhatnám, de azért a lányok jobban örülnének olyan olvasmányoknak, ahol jobban azonosulhatnak a főhőssel, aki mondjuk nő, és ad nekik kapaszkodókat és tanulságokat az életükhöz...

dolezsai dolezsai 2013-11-27 11:53

Kedves Apafi,

alant már kifejtettem a problémát, ha nem érti, akkor itt csak a szőrös fülek maradnak az arca hátulján. Sértő, flegma, uram-bátyám - ha valaki egy köszöntésben elkezdi piszkálni a fél magyar irodalmat, a sikeres költőnőket, csak azért, mert őszerinte "egy költőt" köszönt. Remélem, ha Esterházy vagy Nádas meghal, nem a ffi kollégákat és posztmodern marhaságaikat fogja szidni, rugdosni. De nem is írok többet, indulok egy temetésre.

Tisztelettel, Dolezsai, hű olvasójuk

Apafi Apafi 2013-11-27 11:33

Sokféle módon lehet közelíteni egy műhöz, ennek egyik speciális esete a gender szempontú elemzés. Az is része lehet az interpretációnak, hogy kimondjuk, hogy ezt a bizonyos megközelítést egy adott mű esetében, bár talán mások számára kézenfekvő lenne, nem érezzük gyümölcsözőnek, relevánsnak. Ahhoz is joga van bárkinek, hogy hangot ad annak a véleményének, hogy sok esetben fölöslegesnek tűnik ezen (gender) szempont alkalmazása, más, több eredménnyel kecsegtető szempontok rovására. Sőt még azt is gondolhatja valaki, horribile doctu, hogy ezen szempontok indulat vezérelte, sérelempolitikai alapú erőltetése gazdag és komplex életművek leegyszerűsítő gettósításához vezethet. Mi is akkor a probléma?

fourjack fourjack 2013-11-27 11:03

Kedves Hombár Jenő:

Igenis van női szempontú és férfi szempontú művészet, ez a fajta felosztás és a köztük lévő dialógus is érvényes, letagadni nincs értelme... illetve első lépésben egyáltalán el kéne ismerni, hogy a dialógus megteremtésének van létjogosultsága... ez Magyarországon - ebben a más európai helyeknél visszamaradottabb, alapvetően szexista szemléletű országban -, ahol még csak késztetés sincs a belátásra és korrekcióra, szinte lehetetlen...

Az irodalmi világban rengeteg érvényes felosztás van, nincs értelme letagadni... inkább meg kéne ismerni, fel kéne tárni, első lépés a téma megismerése, létjogosultságának elismerése...

Nekem is fájt, mikor a Alice Walker sértődötten azt mondta a kilencvenes évek elején az amerikai tv-ben, hogy a fehér nők csak ne patronálják a fekete nőket, és ne csináljanak úgy, mintha ők egy és ugyanazok volnának, mert a fekete nőknek megvan a maguk egész más élethelyzete és kifejezni valójuk és ezt nem lehet eltüntetni (besöpörni, beolvasztani) az egységes nőszempontú irodalom fejléce alá... Aztán nyeltem egyet, hisz be kellett lássam, hogy a fájdalma nyilvánvalóan létjogosult, én csupán egyetlen másmilyen gén miatt (bőrszín) helyből más élethelyzetben vagyok, helyből más társadalmi besorolást kapok, mint ő... egész más problémákkal kell megküzdjek, máshonnan indulok...

Hombár Jenő Hombár Jenő 2013-11-27 10:16

"állítólag csak jó irodalom van és rossz irodalom van... - aha, én meg ettől kapok kiütést és szívszélhűdést..."

Miért, van női képzőművészet és férfi képzőművészet, női szobrászat és férfi szobrászat, női kisplasztika - férfi kisplasztika stb., és persze: női zene és férfi zene? :-)
(http://www.nivomagazin.hu/hir/Cikkek-riportok/Noi-zeneszerzok)

Amúgy engem is piszkál a fenti kiszólás, sok mindenre vak a többség, a cizelláltabbak is. Másfajta érzékenység kérdése, sokszor téptem a számat miatta én is. Szóvá kell tenni. De nem hiszem, hogy különbség lenne a nemek közt - mindegyik azzal él vissza, amije van, és olyan esendő, amennyire csak lehet. Csak a kialakult helyzet egyenlőtlen mélységesen, ettől lesz egyértelmű a hozzáállás, amiben bőven van mit, és még sokáig lesz is, törleszteni, jóvátenni a nők számára, a nők felé.

Viszont, bár mellékszál, mindig elborzaszt, hogyan megy el pillanatok alatt a józan ész, sőt az emlékezet az előkerülő áhítattal újra és újra - ha leszámítjuk az egész faj, kevés értékünk ellen elkövetett megszámlálhatatlan bűnüket, akkor sem volt a nőkkel jobban kibabráló tan és szervezet az évezredek alatt, mint... A nagyszerű, bölcs, okos pápa (folyton megújulnak, mint a vörösök) pedig középkori sötétséget idéző ördögűzéssel kezdett, tessék megnézni a felvételeket. Megjegyzem, azt sem túl jól, az egyik alany meglehetősen elégedetlen volt utána. Szóval nem látni ezt a szellemi borzadályt, zsákutcát, ezzel, ezekkel bármiféle közösséget vállalni, pláne egyenjogúságért folyó harcban egyáltalán megemlíteni...

fourjack fourjack 2013-11-27 08:26

PS: gondoljunk Nemes Nagy Ágnesre, egész életében küzdenie kellett magával, hogy ki ne ütközzön rajta, vagyis a költészetén a nő, nehogy kilökjék a fészekből, nehogy kiessen az uralkodó férfi-irodalom fészkéből - vagyis mivel a "semleges" jelen esetben férfiak által dominált, inkább férfiasan kellett költenie, hogy elismerjék - ezért "semleges neműnek" kellett magát mutatnia, ami önmagában vett képtelenség, de főleg értelmetlenség... ma is van olyan költő(nő), aki kénytelen magát mindenáron költőnek hívni, nehogy letündibündizzék a bemutatókon a moderátorok, de persze ez hiábavaló fáradozás, mert így is úgy is le fogják tündibündizni és le fogják gyengébbiknemezni, nah hiába, nem fogjuk tudni megúszni ebben a szexista társadalomban - a régió legaljában vagyunk e tekintetben, még Bulgáriában is jobb a helyzet...... Sorolhatnám a frenetikus alkotásokat, amelyeket női szempontból írtak meg, nők, és amelyek megalkotására még a legzseniálisabb, legempatikusabb férfiak se lennének képesek... De a lényeg, letagadni a nőket akkor, amikor az egyenlő bánásmódról van szó, akkor hirtelen nincs nő, csak EMBER (meg ami ezzel párhuzamos: állítólag csak jó irodalom van és rossz irodalom van... - aha, én meg ettől kapok kiütést és szívszélhűdést... ettől a gender-farkasvakságtól), de hogyhogy az EMBERBEN, mint olyanban, csak 10%-ig van jelen a nő és 90%-ban a férfi? (mint azt jól mutatják a férfilapok és férfi antológiák, amiről azt állítják, hogy az egyetemes magas irodalmat képviselik SEMLEGESEN). Nah, ezen gondolkozzatok proletárok, hogy ami semleges és nemtelen mégis miért 90%-ban férfi. Aki nem érez itt valami ellentmondást az szóljon ma, vagy keep his/her peace forever...

fourjack fourjack 2013-11-26 20:25


Kedves Dolezsai, köszönöm, hogy felhozta a Budai Katalin tragédiát, igen, az is méltatlan volt, hogy lazán kiterjesztette a nemszeretést az olvasókra is, akik nem is ismerték, és olyanokra is, akiknek kifejezetten kedvence volt Budai Katalin. Én már ezért LEMONDÁSRA szólítottam volna fel, méltatlan erre a pozícióra, amit itt betölt, de akkor még túl közel volt a drámai halál, így hallgattam én is kegyeletből.

De visszatérve a születésnapi köszöntőre. Simán megtehette volna, hogy még csak nem is utal a férfi-női diszkurzusra, de mivel a nyilvánvaló cél az volt, hogy a másodrendűnek kikiáltott (számára másodrendű, ezt a másodrendűséget ő evidenciaként kezeli) női prózából, lírából kiemelje, és afölé emelje a Takács Zsuzsát, ezért kellett megemlítenie, ezzel hangsúlyozva ki, hogy Zsuzsa nem tartozik oda, hogy Ő annál jobb és több, és hát ugye, ami a lényeg: üdv a férfi klubban! Van olyan jó Ő, mint a férfi kortársak. Ha nem ez lenne a hátulsó, alulsó, rejtegetett gondolatmenet, akkor nem is hallottunk volna Keresztury kiütéseiről ennek a születésnapnak a kapcsán.

És ez a tudatlanságát büszkén mutogató ember, aki kiütéseket kap a férfi-női diskurzustól (melyet legszívesebben eltörölne, hogy ne kelljen kiöütéseket kapnia tőle), lényegében egész életét végigvitorlázhatta jó kis pozíciókban a bántó szexizmusával és semmitmondásával, hámozott lufiságával, olyan jól fizető állásokat, pozíciókat kapott meg, amelyeket nők csak egészen kivételes esetben, de neki tized annyit se kell dolgoznia érte, mint egy nőnek. Úgy néz ki, mint egy diplomata, és ez elég! Egy férfi diplomata, nemének díszpéldánya, de a nőkkel szemben még csak nem is kell diplomatikusnak lennie, nyugodtan kimutathatja megvetését, ebben a régióban, ezt általában észre sem veszik, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy némán díjazzák. Az ilyen fickókat favorizálják és díjazzák olyanok is, akiknek már réges-rég azt kellene tanítaniuk, hogy a nők befogadása, elfogadása, női mivoltuk elismerése (egyenlő rangra emelése és nem lefikázása) az egyedüli üdvözítő út az emberiség számára. Elismerni, láthatóvá tenni, ami különbözik jelen helyzetükben, és hangsúlyozni a jogi egyenlőséget, egyenlő bánásmódot, mint célt. Vicces, hogy most kaptunk egy pápát Dél-Amerikából, aki ezeket a gondolatokat képviseli, igen még a pápa is, de a honi férfi értelmiségeink döntő része még az óvodába se iratkozott be, már ami a férfi-női diszkurzust illeti.

dolezsai dolezsai 2013-11-26 19:04

Előre bocsátom, a mai magyar irodalom nagy költőjének, és igen, költőnőjének tartom Takács Zsuzsát. Boldog születésnapot Zsuzsa, Isten éltessen! Megrendített a Tiltott nyelv - erős, női lírája, otthonos metaforái, lendülete, tömény szorongása, és derűje is. De most mégis! Szomorú lettem, és kikérem magamnak férfi létemre, hogy egy újságíró, jelesül keresztury tibor (bocsánat, hogy kisbetűvel írom), sértegesse az irodalom képviselőit itt, amikor dicsér, kiemel egy erre méltó szerzőt. Irtózom a hebrencs, panaszkodó, lefetyelő és flegma stílustól. Azért is bánt ez, mert épp itt olvastam nemrég Takács Zsuzsával egy remek nagyinterjút, köszönet érte. S ha már ide tévedtem, hadd jegyezzem meg, hogy ez a fene nagy újságíró nemrég egy nekrológban ezt írta egy általam is ismert, szeretett, sokra tartott kritikusnő halálakor: "Emberek, elment egy emberünk, meghalt Budai Kata. Szeretett minket, jobban, mint mi őt." A nekrológ hangja felbőszített, öntetszelgő nagyotmondása, uram-bátyám stílusa riasztóan emlékeztetett az önelégült emberek dicsekvésére, hogy na most akkor én megírom nektek a nagyot, kábé. De kegyelettel hallgattam. Nem lehetne olyan demokratikus, liberális fene tudja milyen, ffi és női művészetkedvelő magazint készíteni, vagy irodalmi magazin, fene egye meg, ahol tisztelik a női nemet? Vagy ha keresztury nem szereti a női lírát, női prózát, drámát, hátrébb léphet és hallgathat születésnapkor, halálkor, születéskor. Sok sikert kívánok a magyar költőnőknek. De nem is kell, mert igen sikeresek! Tisztelettel, Dolezsai Pál

fourjack fourjack 2013-11-26 15:56

"Takács Zsuzsa irányának, pályájának még sincs köze ahhoz, amit egyesek női lírának mondanak (s amitől én kiütést kapok, mert mik is volnának ennek a kritériumai?)."

És még mitől kapsz kiütést? Én attól, hogy a tudatlanságodat és a szellemi visszamaradottságodat, mint oly sok hozzád hasonló szellemileg megrekedt férfiú, ily büszkén mutogatod, a saját újságodban. Íme a kelet-európai férfi szellemiség kvintesszenciája, aki még büszke is a macsó előitéletes tudatlanságára. Szóval, ha bemegyek a sarki henteshez és megkérdezem erről a témáról, akkor körülbelül tőle fogok ehhez hasonló épületes ostobaságot olvasni. De ő rendben van, megteheti, mert tőle csak a csirkemájat veszem, amit mindjárt meg is pirítok hagymával.

Éljen a férfiegyeduralmú, vagyis dominanciájú "nembeliség" megnyilvánulásának kirakatdarabja Közép-Kelet-Európában. Itt tartunk 2013-ban Magyarországon, hogy egy fontos irodalmi online lap vezetője még fitogtatja is a kókadt, fényezetlen kakastollát, vagy nem is tudom mijét, a felkészületlenségét, azt hogy narcisztikusan tetszik neki, hogy fogalma sincs a témáról.

Ja, és akkor most visszafogtam magam.

Takács Zsuzsát és írásait amúgy imádom, neki nem csak hozzám van köze, hanem saját magához is.