hirdetés

Oláh Gábor: Gumikötél

A Noran Kiadó ajánlata

2006. június 12.
Oláh Gábor
Gumikötél
(regény)
Noran, 2006.
Formátum: A/5,
340 oldal; ára: 2.500 Ft
ISBN 963 7416 80 3
hirdetés

Oláh Gábor 1938-ban született Tapolcán. 1963-ban végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán játékfilmrendezőként. Játékfilmeket, dokumentumfilmeket, televíziós műsorokat készített. A Magyar Rádió több darabját is bemutatta. Ígéret című regénye 2003-ban jelent meg. Balázs Béla-díjas filmrendező.

 
Oláh Gábor regényének főhőse Kristóf, a húszas évei végén, harmincas évei elején járó budapesti fiú. A különböző helyszíneken és idősíkokban játszódó történet hátterében az a folyamat áll, amelynek során Kristóf a kábítószer rabjává válik; kirajzolódik, miért kezdett drogozni, milyen hatással van ez a környezetére, hogyan változik meg a személyisége, ennek következtében hogyan alakul a viszonya a családjával, barátaival, milyen állomásai vannak a függőség kialakulásának.
 
Szűk családjával, főként apjával nem igazán jó a viszonya, leginkább a húgához és a nagyanyjához fűzik szorosabb érzelmi szálak. Kevés barátja van, meglehetősen gyökértelen; ezen csak egy szerelemi kapcsolat (Bogi) enyhít. Kristóf személyisége ebből a szempontból kettős: gyerekkoráig vezethető vissza, miért ilyen korlátozottak az emberi kapcsolatai; látszólag nem is igen hiányolja őket, magányos, motiválatlan típus. Az a néhány kötődés viszont, amely mégis kialakul, nagyon mély; testi tünetek formájában is nagyon erősen megjelennek az esetleges feszültségek, amelyeket a megoldatlan problémák gerjesztenek.
 
 
Részlet a regényből
 
Van olyan ember, aki nem csüng semmiféle gumikötélen, semmi se játszik vele, nincs jojó, az van, amit ő akar? Túrót! A legtöbb ember szerint csak a narkóst kell szánni. Az ilyen azzal áltatja magát, hogy ő semmihez sincs odaláncolva, hogy ő különb ennél a féregnél. Jó, dohányzik, tudja, hogy szaporítja magában a falánk sejteket, de nem teszi le, majd csak az oxigénsátorban. Van, aki az államilag engedélyezett kábítószert vedeli, reszket, ha nem issza meg az adagját, förtelmesen büdös, rosszabb, mint a poloska, de ez rendben van, istenem, mindenki iszik, ő egy kicsit többet. A másik belefagy a tőzsdébe, mint légy a jégkockába, amaz meg munkamániás, minden reggel felgörgeti a hegy tetejére a kövét, vagy lila fejjel szaval penészes jelszavakat, és azzal kábítja magát, hogy mindezt a hazáért teszi, teljesen mindegy, hogy melyik oldal nyálát fröcsköli, idiótának tartom mindet, na és az én szememben az se független ember, akit valamelyik vallás kalodája szorít. Más-más címke a börtönrácson. Ők szabják meg nekem, hogy mi a helyes? Tőlük kérjek segítséget a szabaduláshoz? Röhögnöm kell.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
láva láva 2008-03-07 14:46

 Ezzel a könyvével is úgy jártam, mint az Ígéret-tel anno. Éjjel-nappal, minden lopott 5 percemben, reggeli közben, villamoson, fürdőkádban tomboló gyermekeim őrizete közben olvastam. Kikapcsolt és elvarázsolt. Nem tudtam letenni, beszippantott a benne ábrázolt világ. Úgy sajnáltam az utolsó lapoknál, hogy mindjárt vége lesz......