A vattacukrot habzsolva majszoló kisgyerekek, a bringóhintóval versengő vagy éppen ténfergő alakulatok, a kutyát sétáltató gimnazisták, a strandpapucsban és úszósapkában korzózó turisták, a sziget fái alatt andalogva sétáló szerelmespárok, az egyérintőzve haladó grundfocisták és a Nagyrétre igyekvő piknikus családok mellett egyszer csak megszólalt az irodalom hangja. A műsorvezető Nagy Gabriella köszöntő szavai után, melyben röviden elmondta mi is az az Olvasóliget, egy pillanatra megállt a margitszigeti sétány. A Holdudvar egyik szegletében babzsákokon és nyugszékeken emberek olvasnak, az egyik sarokban pedig elkezdenek beszélgetni az irodalomról. Aztán felolvasnak a műveikből. Igazi versenyhelyzet. Vajon megállnak-e, és ha igen, mennyi időre állnak meg a járókelők? Eljut-e hozzájuk az, amit hallanak? A helyszínelő innentől kezdve egyszerre igyekezett figyelni a beszélgetést és a sétányt.

Beszélgetés: A köszöntő után Nagy Gabi érzékenyen és elegánsan veti fel, hogy Borbély és Kőrösi legutóbbi könyveiben közös pont a családtörténet. Előbb Kőrösi válaszol, aki legutóbbi könyvében a Szerelmes évek – Gyávaságban a hetvenes évekről akart írni. Ezt a hosszú évtizedet egyfajta elszakíthatatlan magában-valóságnak látja. Ahhoz, hogy a saját gyerekkoráról tudjon beszélni, a szüleiről is kell beszélni, akik egykoron szintén gyerekek voltak, így tehát arról, az ő gyerekkorukról is kellett beszélni. Ekképpen vájódott ki a családtörténeti narratíva medre, de Kőrösi sietve teszi hozzá, hogy ez nem az ő családjának a históriája, inkább egy Magyarország nevű család története. A regényben, mint mondja, egyszerre van jelen a példázatosság és a személyesség. Mi több ez a legszemélyesebb műve.

Sétány: Szemüveges, saját szépségére még nem ébredő kamaszlány sétál el édesanyjával a Casino épülete előtt. A lány kétszer is megáll. Figyel vagy két percig. Aztán anyját követve továbbhalad ő is.

Beszélgetés: Borbély Szilárd rövid, sűrű válaszában a lírikus személyességéről, közvetlen érintettségéről beszél, és arról a jelenségről, ahogyan ez a szubjektivitás átcsapódik egy objektívabb versnyelvbe. Először Kőrösi olvas fel a kiváló fényképésszel Burger Barnával közösen elkészített Délutáni alvás című kötetből egy tárcanovellát. Melankolikusan szomorú szöveg arról, hogyan vágható el egymástól két élet egy lakáson belül, hogy aztán a férj és a feleség újra egymásra találjon, majd az asszony meghal, és a férj immár az egész lakásban él együtt szerelme akut hiányával. Borbély Szilárd A Margitszigeten című verse nem melankolikusan, hanem tragikusan szomorú. Pontosabban a tragikusság egy olyan fókuszponttal rendelkezik Borbély lírájában, ami Pilinszkynél a „mélypont ünnepélye”. A történetvers egy nő monológja, aki szenvtelen élességgel beszéli el, hogyan veszítette el magzatjait vagy még az anyaméhben vagy már az inkubátorban, amíg hatodik vagy hetedik alkalommal egészséges fiúgyermeknek adott életet. Mint mondja, ez volt a sorsa. Ugyanakkor Borbély verse éppen azt a kérdést radikalizálja, hogy mikortól kezdődik az élet, mikortól beszélhetünk az életről, annak adásáról és elvételéről. Míg az elmúlt évek megrázó és hatalmas köteteiben Borbély azt a kérdést járta körül, hogy meddig tart az élet; addig a megjelenés előtt és alatt álló új könyv, az élet kezdetét, nem a halál, hanem a születés botrányait vizsgálja.

Sétány: Egy fiatal pár a Borbély-vers első negyedénél érkezik. Egyszerre állnak meg. Kezükben fagylalt, tekintetükben riadt figyelem. Aztán, ahogy megy egyre lejjebb és beljebb halad a vers, úgy felejtik el a fagylaltot a kezükben. A vers vége a bizonytalan feloldózás. A pár más tempóban megy a szökőkút felé.

Beszélgetés: A vidámnak nem nevezhető szövegek után Nagy Gabi azt kérdezi az íróktól, hogy nyaralás közben, a parton heverve miket szoktak olvasni. Kőrösi, a könnyű, kikapcsoló olvasmányok helyett ilyenkor nyáron tudja a legjobb könyveket olvasni, az olyanokat, amik éppen bekapcsolnak valamit. Most egy holland író regényét olvassa a Közmunkákat, azonban a szerző nevének kiejtésével gondban van. Nincs ezzel másképpen a helyszínelő sem, de neki elég csupán leírnia a nevet: Thomas Rosenboom. Borbély Szilárd kikapcsolódásként filozófiai műveket szeret olvasni. Egy okos, jól tagolt mondat egy bölcseleti értekezésből megállítja a gondolkodást. Egy ilyen mondatra aztán hümmögve, töprengve lehet ráinni egy krigli sört. Aztán lehet folytatni a filozófiai kalandot tovább. Nem kell azon agyalni, hogy ki lesz a gyilkos, lehet lassan merengeni a következő mondaton, habzó éggel a tetején. Nagy Gabi következő kérdésére, hogy hogyan találhatjuk meg a jó könyveket Kőrösi azt válaszolja, hogy éppen így, a beszélgetés révén.

Sétány: Olasz turistacsoport érkezik nagy robajjal, egy idősebb úr azonmód rájuk pisszeg.

Beszélgetés: Az utolsó felolvasást is Kőrösi kezdi, szintén egy születéses szöveggel. A legutóbbi regény vége táján az elbeszélő saját születését meséli el. Apa és anya egy Skodában próbál eljutni a Bakáts térre, ám a Kossuth térnél belekerülnek egy ünneplő tömegbe, ezáltal pedig a történelembe. 1989 október 23-án vagyunk ugyanis, amikor az Országgyűlés akkori elnöke Szűrös Mátyás kikiáltja a Magyar Köztársaságot. Ebben a pillanatban, a köztársasággal együtt születik meg apa és anya gyereke is. Végezetül Borbély Szilárd tavaly megjelent Árnyképrajzoló című prózakötetéből olvassa fel A Göncz az egy strici című tárcaelbeszélését. Ez a történet kevesebb, mint egy évvel később játszódik, mint Kőrösi előző szövege: Göncz Árpád elnöki beiktatásakor. Az elbeszélő (akit nyugodtan azonosíthatunk Borbéllyal) horthysta katonatiszt nagyapjával együtt nézi a tévében a közvetítést. A rendet, fegyelmet, katonás pontosságot mindennél jobban szerető nagyapa menthetetlenül civilnek, tehát stricinek nevezi Gönczöt. A novella ennek a nagyapának állít emléket. A nagyapának, aki katonaként élte végig egész életét, a jutasi laktanyában, a frontvonalon, és a fogolytáborban is, és, a háború után a falusi szatócsbolt hátsó udvarán is, ahol a tyúkokat, libákat próbálta alakzatba rendezni. De csak a libák engedelmeskedtek neki.

Sétány: Kőrösi felolvasása alatt megáll oldalt egy háromtagú család, gyerek a babakocsiban. Borbély szövegére egy idősebb hölgy fülel. Aztán a beszélgetés véget ér, ám a sétány és az olvasópont a Holdudvar szegletében ott marad.
 
(Július 8-án bemutatkozik az új helyszín is a balatonalmádi strand, ahol Jánossy Lajos vendégei Németh Gábor és Solymosi Bálint lesznek. Legközelebb a Margitszigeten július 11-én Darvasi Lászlóval Zelki János fog beszélgetni.