hirdetés

Olyan vagy te

2016. augusztus 26.

"így lesz ez a szöveg valaki, az a titka, nem valami, hanem valaki a könyv, ez a valaki megfogalmazhatatlan, de élvezetesen jó ízléssel hiányolt" – Kornis olvas. Vannak nagy olvasó írók, Kornis közéjük tartozik. Mostantól jegyzeteivel rendszeresen jelentkezik a Literán. Elsőként Németh Gábor Egy mormota nyara című regényéről – levélformában.

hirdetés

drága Gábor,

rég tartozom evvel a levéllel, nyomja a szívem, de hát még tegnap is olvastam, a könyvet, ahogy szoktam, és holnap is fogom, olyan a típusa, bárhol felütve, mondjuk a könyv utolsó harmadát kevésbé értem (a szó szoros értelmében)

harmincadik olvasására se látom át, mint a többi részletét, hogy ki öl meg kit, miért, mi ennek az indulatnak (vagy minek?) az előzménye, és mi a szerepe Camus Közönyének, miért kéne nekem azt tudni?

de az egész élményéhez képest ez igazán nem számít

mint egy Chandlernél, az Elkéstél Terry!-nek is vannak részei, amiket ki nem állhatok, mégis imádom azt a könyvet, nem ott csapom fel, hanem például mint a tiedét, az eleje után nem sokkal, jó sokáig, meg még egy csomó helyen, ez olyan könyv, hogy vannak benne részek, jó sok, amiket keresgél az ember, hogy "az hol van, nahát az olyan jó, és hogy is fogalmazza ezt?"

erénye a tiszta fogalmazás, vagy inkább látás, MILLIMÉTERRŐL MILLIMÉTERRE látod, amit leírsz, és le is tudod írni, de nem elsősorban tárgyismeret, hanem élő szív van a könyvben, nagy, meleg, lüktető, ez nem gyakori élmény

nem arról van szó, hogy valaki nagyot akar köpni, hanem azt kidadogni, hogy neki mi az életénél is fontosabb,
na ez – ez ritka könyv

szeretem a főhőst, mint Mr. Philip Marlowe-t, szeretem, ahogy van, a dumáját, a gyöngéit, a magányát, a fiához való viszonyát, az apróságok iránti figyelmét

a minőség NEM CSAK TÁRGYISMERET, nyelvi készség, megtalált stílus etcetera

(amiről eszembe jut egy kábé nyolcéves éjszakai sétánk a Kálvin tér környékén, ahol megköszönted, amikor szabadkoztam, amiért annyit beszéltem róla, hogy
újabban miért van spácium a bekezdéseim között, ezt a spácium dolgot te tovább finomítottad, amit úgy el fogok lopni tőled, mint a Sicc, csakhogy hát ezt, így, ahogy itt van, nem lehet ellopni, nevethetsz)

a könyv fragmentalitása szellemi (szellem alatti) korábrázolás is a maga kibogozhatatlan sűrűségében

de nem ez a legeslegjobb a könyvben, hanem A RÉSZVÉT, ami áthatja, akkor és olyanfajta, hogy aki hívő, egyszer csak sírni kezd, ha nem is folyik a könnye itt kívül, ám ott, belül jóleső és fájdalmas

a te könyvedtől az embernek jól fájdul meg a szíve, az ember azt szereti, ha így fájdítják, mintha mégiscsak a lelke élne ebben a könyvben az olvasónak, amilyennek nekem kellene lenni, gondolja, gondolom, olyan vagy te,

és még utána is mész az adatoknak, mert te meg ezt gondolod a prózáról, mit ne mondjak, dehogyis arról, a magad dolgáról, és ezt gondolod az embernek dolgáról, és ezt érzed, és gondolkodva érzed, és érzőn gondolkodol,
nem akármi

a műben feltett kérdés megoldhatatlansága, vagyis az, hogy a könyv meghagyja annak, a hatásának az eredményt (és akkor az nem lesz nácimód racionális), hogy te itt nem igazságot szolgáltatsz, de nem is árulod el azt (a mi kutyánk kölykeiért az ő kutyáik kölykeit, és viszont)

így, véresők és vérzivatarok előtt, sajátos, pardon, bukéja van a könyv ránk tett hatásának akár bizonyos Robinsonnak való sherryknek, még annál is bonyolultabb ízű ez

szégyenkönyv

egy újabb könyv a szégyenről, de csak azoknak, akik valóban szégyellik magukat,
a többi azt hiszi, ez egy ilyen trendi ördöggolyó, a nemzetközi könyvipar, hogy hátha,
de ha így lenne, talán a legesegjobb sorsa is lenne ez, ráférne a világra, ha jól lenne fordítva,
ha ugyan fordítani lehet a te szívedet

abban nem kiállás van a harmadik világ jogaiért, ez a mi állapotunk, de csak a miénk,
azoké, akik úgy hisznek, hogy vallási fogalmakat a szájukra nem vesznek

ez nem is hit, hanem tanúság, kiugorni a padból, jelen, tehát báj van benne, és az olyan megfoghatatlan, hogy mitől bájos valaki, azért mert olyan kisfiú-szív csökönyös

így lesz ez a szöveg valaki, az a titka, nem valami, hanem valaki a könyv, ez a valaki megfogalmazhatatlan, de élvezetesen jó ízléssel hiányolt

és ebben a valaki után sóvárgásában az író – a könyv állandó morfondírozása nem csillapuló szomjúság – mégis megtalált valakit, aki különben elveszett, az áldozatot

azt se tudni, megölték-e, vagy ő ölt, mind a kettő elviselhetetlen

valaki a szavai közti ürességben kószál

gratulálok

Utóirat:

A sors úgy akarta, hogy ezt a levelet Németh Gábornak 2016. július 14. délelőttjén írjam, fölébredés után azonnal, nem tudom, miért, de azokban az órákban, amikor
E. P. – nem is tudom ezt a mondatot befejezni.

Kornis Mihály

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
cov0527@gmail.com cov0527@gmail.com 2016-08-27 12:35

Be jó lenne, ha ez a sorozat Kornis felolvas lenne!