hirdetés

Öngyűlöleti negyedóra

Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet, Jelenkor, 2018, 474 oldal, 3499 Ft

2018. március 24.

A könyv igyekszik feltérképezni a román-magyar viszonyt, s feltárni a folyamatot, hogyan fordult a visszájára az elrománosítási kísérlet, s szült még nagyobb ellenállást. A problematika a regény nyelvezetén is visszaköszön, az író ugyanis folyamatosan reflektál arra a jelenségre, hogy a kisebbségi szereplők nem tudják magukat megfelelően kifejezni románul. - Papp Sándor Zsigmond Gyűlölet című regényéről Forgách Kinga írt kritikát.

hirdetés

A gyűlölet nem csak a személyes sorsunkba ivódik bele, hanem a családtörténetünkbe is: generációról generációra öröklődik. Ahogy telnek az évtizedek, úgy homályosulnak el az okok, és hallgatódnak el a magyarázatok, míg már nincs is kitől megkérdezni, hogy honnan ered az ösztönös ellenérzés, és milyen történetek szülték az előítéleteket. Erről a mindent felülíró, génállományban is nyomot hagyó viselkedésmintáról szól Papp Sándor Zsigmond új regénye. A Gyűlölet a fojtogató bezártság könyve, csupa olyan emberi sorssal, amelyekben nem jut szerep a szabad döntéseknek.

A múlt és jelen szövevényeiből összeálló könyv részben Romániában, részben Magyarországon játszódik, s párhuzamosan mutatja be a hetvenes-nyolcvanas évek mindennapjait a kommunista diktatúrában, valamint a mai állapotokat. A történet egy jól irányzott tarkón vágással kezdődik, amelyet Loboncz Márton, az erdélyi származású építészmérnök kap, amikor visszatér születésének helyszínére. Az élet „atyai" ütése események sorozatát indítja be, elfojtott emlékeket hoz felszínre. Márton nyomozásba kezd, hogy felkutassa börtönből szabadult apját, akit gyerekkora óta nem látott, közben pedig próbálja feldolgozni édesanyja halálát is. Rá kell azonban jönnie, hogy családtörténetének ismeretlen szálait egyedül már nem tudja felfejteni, csak saját lelkiismerete képes feltárni néhány titkot a múltból.

A regény két fő cselekményszála a gyerekkor és a felnőttkor, a kommunizmus és rendszerváltás utáni időszak kettősségére épül. Míg a múltat egyesszám harmadik személyben ismerjük meg, addig a jelen történéseit a már középkorú Loboncz Márton szemszögéből látjuk. Ahogy feltárulnak a családi traumák, úgy kapunk fokozatosan magyarázatot személyiségének különös jegyeire, kötődéstől való félelmére, közönyére, otthontalanságára és öngyűlöletének forrására. „Van egy kis időm, be kell pótolnom a tegnapról és tegnapelőttről elmaradt öngyűlöleti negyedórát, van is mit, hiszen ezt marhára elcsesztem." (454.)

A cselekmény múltbeli szálai nagyban árnyalják Márton felnőtt személyiségének vonásait, s kifejezetten izgalmas kísérlet a szerzőtől, ahogyan egymásra olvassa a gyerekkori sérüléseket és a felnőttkori komplexusokat. A főhős életének első éveiben alig találkozik szüleivel, ami örökre megnehezíti számára, hogy szoros, hosszútávú kapcsolatokat építsen ki. Később visszakerül ugyan saját családjához, de a teljesség érzését soha nem tudja megtapasztalni, mert apja – vagy ahogy ő hívja, a Láthatatlan ember – munkája miatt soha nincs otthon, s csak mint a férfiminta hiánya, mint örökös bűnbak van jelen. „A Láthatatlan ember elé már nem kell kimenni a pályaudvarra. De ha ki is mennénk érte, nem lenne kit megölelni, még a peronon átfújó szél sem rajzolná ki az alakját." (249.)

Az anya ugyan fizikailag ott van mellette, de a rendszertől elszenvedett traumák és sorscsapások miatt nem tud érzelmi biztonságot nyújtani. Ahogy nő a gyűlölete a világgal szemben, úgy torzul a személyisége is, mígnem a mindent betöltő düh és fájdalom emészteni nem kezdi a testét, és gyógyíthatatlan betegséggé nem alakul. „Rám néz, majd lassan, mintha zsinóron húznák ide-oda, remegni kezd a feje. Mindjárt ordítani fog. Szeretnem kell az anyámat, figyelmeztetem magam." (360.)
Loboncz Márton ugyan új variációkban, de megismétli szülei sorsait. Apjához hasonlóan ő is építészmérnök lesz, ám neki már nincsenek nagyszabású elképzelései, csak egyszerű kockaházakat tervez. Magában hordozza mindazt a gyűlöletet és sajnálatot is, amelyet anyja érzett önmaga iránt egész életében, s amelyet a románokra vetített ki. De cipeli a perspektíva nélküliséget és a tehetetlenséget is magával, mint egyetlen családi örökségét. A kihalt, románok lakta Dreghinbe visszatérve ráadásul belecsöppen egy ugyanolyan családba, mint amilyen az övé volt: Miruna éppen úgy ragadt ott a semmi közepén egyedül a fiával, mint annak idején Márton az anyjával. Az apák távolléte tehát nem csak egyszeri motívum a történetben, hanem szervező elv, a szereplők minden cselekedetét és gondolatát ez a hiány irányítja.

A cselekmény egyébként részben Papp Sándor Zsigmond saját családtörténetén alapul, valós események ihlették. A szerző szüleit az egyetem elvégzése után helyezték ki a Kárpátokon túlra, Moldvába a román asszimilációs politika miatt, s maga is ott született. Ennek megfelelően a könyv igyekszik feltérképezni a román-magyar viszonyt, s feltárni a folyamatot, hogyan fordult a visszájára az elrománosítási kísérlet, s szült még nagyobb ellenállást. A problematika a regény nyelvezetén is visszaköszön, az író ugyanis folyamatosan reflektál arra a jelenségre, hogy a kisebbségi szereplők nem tudják magukat megfelelően kifejezni románul.

A Gyűlölet pszichológiailag árnyalt, izgalmas felépítésű és témájú, ugyanakkor nyomasztó könyv. Egyik érdekes fricskája, hogy a főhőst a történet bizonyos pontjain felhívja egy közvélemény-kutató cég, amely boldogságérzete felől érdeklődik. A gyásszal, bűntudattal és depresszióval küzdő Loboncz Márton persze nem képes egytől ötig terjedő skálán értékelni a lelkiállapotát, de alapérzését azért meg tudja fogalmazni: „leszarom a boldogságot".

Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet, Jelenkor, 2018, 474 oldal, 3499 Ft

Forgách Kinga

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.