hirdetés

Orbán János Dénes: A magyar Faust

Fekete-fehér játék - Részlet

2015. november 25.

HATVANI: Az emberiségnek egyelőre a felvilágosulásra van szüksége. Nevelésre, könyvekre, tudományra. Ez az én feladatom, úgyhogy ne kísérts, Ördög! / MEFISZTÓ: Időnként undorítóan nyáladzol, mint egy rossz falusi plébános. De ha megízleled a hatalmat, rálátásod is megváltozik. Addig is apróbb kísértésekkel próbálkoznék… - Orbán János Dénes drámájából olvashatnak részletet. 

hirdetés

Ne csak a németek dicsekedjenek vele, hogy volt nekik olyan hatalmas emberük, mint dr. Faust, akit életében tenyerén hordozott, halála után pedig pokolra vitt az ördög, ami elég szép kitüntetés: más szegény ember a maga lábán jár oda. Nekünk is volt ilyen kitűnő emberünk, akinek hírét ma is emlegeti minden ember Debrecenben: doktor Hatvani István.

Jókai Mór: A magyar Faust

4. rész: A fogadó

Útmenti fogadó, Pozsony környékén. Az egyik asztalnál a három Garabonciás ül. A pult körül Örzse, a fogadósné sürgölődik, látszik rajta, hogy az Ördög szolgálói közé tartozik. A sarokban két, ugyancsak rossz fajzatnak kinéző muzsikus, egy hegedűs meg egy cimbalmos pattogó zenét játszik.

ELSŐ GARABONCIÁS
Poros egy ország, de a főztje jó!

MÁSODIK GARABONCIÁS
S a bor fölséges. Édes, mint a méz.

HARMADIK GARABONCIÁS
És mindnél jobb a talpalávaló,
mit húz e két ördöngös, csúf zenész!

ELSŐ GARABONCIÁS
De jaj! Az éjjel majd bordám törött,
pár markos legény úgy nekem szökött.

MÁSODIK GARABONCIÁS
Fogadom, egy leányzó volt az ok.

ELSŐ GARABONCIÁS
Három is. Akár az angyalok!

HARMADIK GARABONCIÁS
Pórul jártam. Berekben kóboroltam,
s visongásokra lettem ott figyelmes:
egy tisztáson, a telihold alatt
két tucat asszony táncolt meztelen.
Ágaskodni kezdett a szerelem,
sétabotjával előléptem én,
ők rám kacagtak, mire megkövültem,
gonosz hideg kúszott föl testemen.
Nézhettem aztán, hogyan jő a Gavallér,
s a szépségekkel mint incselkedik,
mint űz pokoli nászt, míg én, bitang,
csak állok ott, randa szatír-szoborként.

Közben Örzse asszony megáll a hátuk megett.

MÁSODIK GARABONCIÁS
Ajjaj, barátim. És az estebédet
miből fizetjük? Ki az áldozat?

ELSŐ GARABONCIÁS
Te rovod le fogadónk asszonyánál.

MÁSODIK GARABONCIÁS
De rút! Szájában nincsenek fogak!

ELSŐ GARABONCIÁS
Szemed behunyva másról álmodol,
ám nincs menekvés: rajtad most a sor!

ÖRZSE
Kedvelem én is ám a rímeket!
Eldöntöttétek már, melyik fizet?
Nem érdekel, hogy szeme nyitva, csukva,
csak hová kérem, bátran oda dugja!
Az sem izgat, hogy kiről álmodik,
míg boldoggá tesz, addig marad itt!
Elárulom a jelentkezőnek:
éjfél után fogaim is kinőnek,
hegyesek ugyan, s oly ízletes a hímnyak,
az is lehet, mindhármótokat hívlak.
Fogamnál csak a karmom élesebb,
nem ígérem, hogy nem marad némi heg.
De szép a bundám, fényes és puha,
csak éjfélig van rajtam e rút ruha.
Mit kívántok? Van még tüzes kadarkám,
ettől leszel ám fickós, szép fiacskám.
És rotyog már a szaftos herepörkölt,
egy kandúré, aki csak lanyhán döngölt.
Máris hozom. Ti addig döntsetek.
De javaslom, mindhárman jöjjetek!

ELSŐ GARABONCIÁS
Csak járt a szájunk, mi Urunk szeretője.

ÖRZSE
Az enyém is. De tanuljatok belőle! (El)

HARMADIK GARABONCIÁS
Nem rémültem meg így még életemben.

MÁSODIK GARABONCIÁS
Én elrejtőztem a saját zsebemben.

ELSŐ GARABONCIÁS
Ha nem szól szám, hát nem fáj a fejem.

HARMADIK GARABONCIÁS
Nem fejünknek szólt e veszedelem…

MÁSODIK GARABONCIÁS
A pokolba kívánom Hatvanit,
ha nincsen ő, hát nem vagyunk mi itt!

ELSŐ GARABONCIÁS
Ám itt kell lennünk. Most nála az adu,
s hol forr a bor, ott mi is ’hon vagyunk,
hisz hol találnánk izgalmas’b kalandra?
S tudjuk: módját az Ördög jól megadja.

Nyílik az ajtó. Három hangoskodó pokolfajzat lép be: Kankó, Nátha, Rüh.

KANKÓ
Hé, korcsmárosné! Van-e jó bora?

ÖRZSE
Van, de az uraknak meg betyároknak való, nem pedig suhancoknak. Úgyhogy sipirc!

KANKÓ
A kanmacskádnak mondjad ezt, szipirtyó!

NÁTHA
Én suhanc, én?

ÖRZSE
Az biza, hát mi más? Taknyos kölök.

NÁTHA
Kend lesz taknyos, ha még egy szót szól. Nem hiába hívnak engem Náthának.

ÖRZSE
Hát az ördög napja van ma, hogy minden léhűtő pokolfajzatocska az én korcsomámban szemtelenkedik? (Irdatlan konyhakést és fenőkövet kap elő a rokolyájából.) Kapóra jöttetek, épp herepörköltet főzök. A nagyja már megpuhult, de még nem késő hozzáfőzni az apraját.

RÜH
Nénémasszony, ahogy elnézem kendet, kend is ugyanazon urat szolgálja, akár mi, csak nem oly régóta. Biza, minden látszat ellenére kend az ük-ükunokánk is lehetne…

ÖRZSE
(Gúnyosan) Végre, valaki meglátja bennem a zsenge hajadont. Üljetek le, hernyók, de húzzátok meg magatokat, különben megtapasztaljátok, mit tanultam az Ördögök Öreganyjától, mikor ott bábáskodtam a vőlegényem születésénél. Mit hozhatok?

KANKÓ
Bort és gulyást, Kankónak!

NÁTHA
És béka is legyen benne, varangyos, Náthának!

RÜH
S a nádisikló porhanyós legyen! Rüh csakis úgy kedveli.

ÖRZSE
Rögvest hozom.

KANKÓ
Jó hely. Szeretem. (Hatalmasat tüsszent) Nátha! (Vakarózni kezd) Rüh!

NÁTHA, RÜH
Csak viccelünk, Kankó!

KANKÓ
Nehogy én is viccelődni kezdjek!

ELSŐ GARABONCIÁS
Gyűlünk, gyűlünk. Ez a három fickó sem földi csecset szopott.

MÁSODIK GARABONCIÁS
Bizony, hogy nem. Akárcsak a fogadósné meg a muzsikusok.

HARMADIK GARABONCIÁS
Az egész pokol erre tart.

ELSŐ GARABONCIÁS
Lesz mulatság, lesz nagy ribillió!

KANKÓ
(Garabonciásékhoz) Hangos a szó, bitangok!

ELSŐ GARABONCIÁS
Ne pattogj, fityfiritty, mert nyaklevest ozsonnázol!

RÜH
Fityfiritty volt a kurafi apád, akit nem is ösmertél!

MÁSODIK GARABONCIÁS
Ugat, csimasz, a kultúra belőled.

NÁTHA
Taknyon csicsonkáztok, ha most fölveszek!

HARMADIK GARABONCIÁS
Meg véren is, amidőn orrba váglak!

KANKÓ
Úgy rúglak ágyékon, csak napok múlva érzed! De akkor nagyon!

RÜH
Nem viszkettek ti egy kicsit, véletlenül?

Garabonciásék két kézzel éktelenül vakarózni kezdenek.

NÁTHA
Csak fél kézzel, patkányok! Vagy földre csorog a taknyatok!

Garabonciásék tüsszenteni kezdenek, zsebkendő után kapkodnak.

KANKÓ
Na azért!

Garabonciásék magukhoz térnek.

GARABONCIÁSÉK, MIND
Összecsöndörödjetek
összepöndörödjetek,
mint a kutya farka,
még annál is jobban,
mint a disznó farka!

Kankó, Rüh, Nátha a földre esnek, nyöszörögnek, vonaglanak.

Mint a disznó farka,
mint a kecske szarva,
még annál is jobban
pöndörödjetek,
csöndörödjetek!

ELSŐ GARABONCIÁS
Úgy na!

A pokolfajzatok magukhoz térnek, és nekiesnek Garabonciáséknak. Éktelen verekedés tör ki. A zenészek még pattogósabbra fogják a muzsikát. Fogadósné berohan és egy serpenyővel ütlegelni kezdi a verekedőket.

ÖRZSE
Megmutatom én, hogy ki az úr ebben a házban. Szedtevette, teremtette, ördögadta, teremtette!

E pillanatban kivágódik az ajtó és belép Mefisztó.

MEFISZTÓ
(Ordít) Mi van itt?

A zene elhallgat. Örzse és a verekedők rémülten az ajtó felé néznek és térdre borulnak.

MIND
Nagyúr!

KANKÓ
Ők kezdték…

MEFISZTÓ
Kifelé mindenki! Takarodjatok!

Garabonciásék és a pokolfajzatok ész nélkül összekapkodják holmijaikat és kirohannak a fogadóból. Fogadósné térden marad.

MEFISZTÓ
Tegyél rendet. Fontos vendégünk érkezik. (A zenészekhez) Folytassátok!

Leül a homályos sarokba. Örzse sietve elrendezi az asztalokat. Kopogtatnak, belép Hatvani.

HATVANI
Jó estét, nénémasszony. Van-é szállás meg eledel a fáradt utasnak?

ÖRZSE
Mindből a legjobb, lelkecském.

Hatvani helyet foglal a fogadó közepén lévő asztalnál. Örzse poharat, kancsó bort hoz.

ÖRZSE
Parancsoljon, fiatalúr!

HATVANI
Köszönöm szépen, nénémasszony.

MEFISZTÓ
(Kilép a homályból) Még egy poharat, szipirtyó!

HATVANI
Mefisztó!

MEFISZTÓ
(Gúnyosan utánozza) Hatvani!

HATVANI
Már egy vacsorát sem költhet el nyugodtan az ember.

MEFISZTÓ
Dehogynem. Tudod, domine, hogy sosem voltam ellene a falánkságnak!

HATVANI
Tudom, tudom. Hadard el gyorsan a mondókádat, aztán itt se lássalak!

MEFISZTÓ
De mogorva vagy! Így kell fogadni egy kedves cimborát, aki barátkozni akar veled? Ahogy kívánod, amice, de tőlem nem menekülhetsz. Tényleg gyalog jöttél?

HATVANI
Gyalog bizony.

MEFISZTÓ
Bolond vagy. Minek is neked a Könyv?

HATVANI
Tudásszomjam végtelen. Boszorkányságra nem kívánom használni. Okosodni fogok belőle.

MEFISZTÓ
Nemes dolog. És mire kívánod használni azt a sok okosságot?

HATVANI
Kísérletezek, okos könyveket írok, oktatni meg gyógyítani fogom az embereket.

MEFISZTÓ
Luciferre mondom, a pápai komisszióban nekünk is vannak jurátusaink, kik szentté avatásodat megfelelő dokumentumokkal fogják támogatni… (Meglobogtatja a szerződést)

HATVANI
Ne feledd: kálvinista volnék.

MEFISZTÓ
(Legyint) Nekem egyre megy. Amice, ha példának okáért király lennél, nem tudnád jobban boldoggá tenni a népedet?

HATVANI
Király? Én?

MEFISZTÓ
Te bizony. Mondjuk, Magyarország királya. Természetesen annektálnál még három-négy kontinenst, hogy legyen szép nagy birodalmad. A magyarok lennének a világ urai, te pedig a mindenható imperátor. Aztán mindjárt a Hold, a Vénusz, a Mars…

HATVANI
És még én vagyok a bolond…

MEFISZTÓ
A Könyvvel minden lehetséges.

HATVANI
Tudtam, hogy hibbant az Ördög, de hogy éppen ennyire… Ilyen eszementséget életemben nem hallottam.

MEFISZTÓ
Jól van, no. De azért gondolkozz rajta, s megládd, nem is olyan nagy bolondság. Az emberiségnek bölcs és erős vezetőre van szüksége.

HATVANI
Az emberiségnek egyelőre a felvilágosulásra van szüksége. Nevelésre, könyvekre, tudományra. Ez az én feladatom, úgyhogy ne kísérts, Ördög!

MEFISZTÓ
Időnként undorítóan nyáladzol, mint egy rossz falusi plébános. De ha megízleled a hatalmat, rálátásod is megváltozik. Addig is apróbb kísértésekkel próbálkoznék…

HATVANI
Csak tessék!

MEFISZTÓ
Mi a philosophiád az asszonyi nemről?

HATVANI
Jegyesem van!

MEFISZTÓ
Ó, az nem akadály. A Könyvben megvan a praktika, miként lehet tiéd bármely hajadon avagy szépasszony.

HATVANI
A paráznaság bűn.

MEFISZTÓ
Eladni lelked az Ördögnek sokkalta nagyobb bűn. Mégis elkövetted.

HATVANI
Az más. A tudományért tettem. Ha nem is volna bűn, akkor sem látom értelmét a paráznaságnak.

MEFISZTÓ
Domine! Tudod te, milyen gyönyörű volt Szép Heléna?

HATVANI
Bizonyára, ha már a görögök tíz évig öldökölték egymást miatta.

MEFISZTÓ
Máris idehozom, s megérted, miért…

HATVANI
Ide ne hozd a bestiát! Én nem vagyok olyan bolond, mint a görögök.

MEFISZTÓ
Annyi, de annyi szépasszony van. Mind a tied lehet.

HATVANI
Nem érdekelnek.

MEFISZTÓ
Ha szabad kérdeznem, miért nem érdekelnek?

HATVANI
Mert egy sem főz oly ízletes paprikást, mint az én jegyesem.

MEFISZTÓ
De szebbek!

HATVANI
Mindeniknél szebbnek látom őt!

MEFISZTÓ
Jobban ölelnek!

HATVANI
Az igaz szerelem nagyobb gyönyört okoz bármely ringyó rafinált praktikáinál.

MEFISZTÓ
Megszállott vagy. Hány éve jöttél el Debrecenből?

HATVANI
Idestova négy esztendeje.

MEFISZTÓ
És úgy hiszed, hűségben megvárt?

HATVANI
Bizonyos vagyok benne.

MEFISZTÓ
Én nem vagyok olyan bizonyos efelől. Négy esztendő nagy idő, nálatok, halandóknál. Azóta már a második kölköt is megszülte valamely derék iparosnak, aki nem kóricált el évekig idegen országokba.

HATVANI
Badarságokat beszélsz, sátánfajzat. Megyek. A viszont nem látásra.

MEFISZTÓ
Nem is vacsoráztál!

HATVANI
Aljas szavaid elvették étvágyamat. Percig sem maradok.

MEFISZTÓ
Menj hát, igyekezz kedvesed szoknyájához!

Hatvani el.

MEFISZTÓ
Mily bárgyú is a férfiú,
ki azt hiszi: meg nem csalat,
ő kóborol a nagyvilágban,
nője meg nézi a falat.
Az almát nő fogadta el,
a nőben mindig ég a tűz,
már megérintve születik,
és akkor sem szűz, hogyha szűz.
A férfi? Hadd pusztuljon el,
micsoda ostoba alak!
A nő? A nő az Ördögé,
és velünk együtt megmarad!

Orbán János Dénes

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.