hirdetés

Orcsik Roland: Őz

2018. december 21.

Pusztán a mécsesek / fényei világítottak / a beton- és márványsírokon – A Jelenkor decemberi számát Orcsik Roland versével ajánljuk.

hirdetés

Orcsik Roland: Őz

 

Az alsóvárosi temetőben
fekszik egy barátom.

Néha meglátogatom
halottak napján.

Első alkalommal
néptelen volt a temető.

Pusztán a mécsesek
fényei világítottak
a beton- és márványsírokon,
mint a tej-
út szét-
szórt
csillagai.

Feleségem meggyújtotta
a vörös mécsesünket;

akár egy eleven
szobor, az enyhe szél-
lökésektől
táncolt
a láng.

Hallgattunk,
barátunk neve akkor még
nem, csupán az apjáé
szerepelt a sírkövön;

még nem lakta be
az új otthonát.

A szél hangokat
sodort felénk,
valami vi-
sí-
tást,
míg föl nem fogtam:

a közeli hús-
üzem vágó-
hídjának az ipari zajze-
néje.

Barátom kézfogása kemény volt
és száraz.
Magába temetkezett.

Amikor eltűnt,
többszöri hívásomra vette
föl a telefont.

Hangja olyan volt,
akár a kézfogása:
szálkás deszka.

Kórházba került,
ám ezt nem tőle tudtam meg.

Mi lesz itt,
mintha nem is nekem,
mormolta maga elé.

Egy hónappal rá kaptam a hírt,
harmadjára sikerült:
érvágással kombinált akasztás.
Egy éjjel
gyalog baktattam
haza az Alsó-Nyomási soron.

Az utcával szemben
a fákkal teli temető,

egy őzgida bukkant elő
a nyitva hagyott bejáratánál.

Lehajtott fejjel,
kecses lábaival
kapirgált a fűben.

Nem volt agancsa.
Bak vagy suta?
Megneszelt,
teste pattanásig feszült.

Meg ne riadjon.

Ő sem mozdult,
kémleltük egymást
a villanyoszlop fényében.

Pár pillanatig tartott:
mint aki visszatalált,
belépett a temető
kapuján,
a holtak
sötétlő ligetébe.

Jelenkor – 2018. december

A decemberi Jelenkor nyolcvanéves Tandori Dezsőt köszöntő összeállítással nyit. Az élen Mesterházy Balázs verse. Ezt követi Szabó Marcell hosszúversének részlete és Méhes Károly Tandorihoz fűződő emlék- és anekdotafüzére. Kőrizs Imre az úgynevezett félhosszú vers jelentőségéről értekezik, Bedecs László pedig ismét javaslatot tesz a Tandori-életmű súlypontjainak kijelölésére. A blokkot Tandori rajzai és a szerkesztőségnek címzett levelei kísérik.

A Tandori-blokk finoman áttűnik a szépirodalmi blokkba az amerikai Dean Young madaras verse (Mohácsi Balázs fordítása) ide is, oda is tartozik, akárcsak Turi Tímea verscsokra, melyek között van egy Tandori-gyakorlat is. Az egyik legnagyobb hatású élő költőt köszöntő blokk után erős és színes versrovat dukál. A folytatásban Lanczkor Gábor, Orcsik Roland, Deák Botond, Domján Gábor, Székely Szabolcs, Debreceni Boglárka írásai olvashatók.

A prózarovat Sándor Iván regényrészletéből, illetve Magyar László András és Deák Júlia novelláiból áll. Ádám Péter és Kiss Kornélia (újra)fordításában pedig Roland Barthes Mitológiák című művének részleteit közöljük.

A tanulmányok között Lőcsei Péter Weöres Sándor Tűzkút kötetének kiadástörténetét felgöngyölítő írásának második része, illetve Bajkay Éva Hárs Évát, a pécsi képtár alapítóját méltató írásának második része olvasható. Mekis D. János tömör és lényeglátó elemzést közöl Kukorelly Endre Azt mondja aki él című verséről. Boda Miklós közreadja Csorba Győző 1969-es római naplóját, s alapos kísérőesszében értekezik Csorba Győző olaszországi élményeiről. Gálosi Adrienne a Jelenkor 60 című pécsi kiállítást szemlézi.

A kritikarovatban Bazsányi Sándor Marno János Szereposzlás című verseskötetét méltatja. Dérczy Péter Sándor Iván A hetedik nap című regényének nagy ívű értelmezését nyújtja. Kocsis Árpád Pajtim Statovci Macskám, Jugoszlávia című regényét vizsgálja nemzetközi kontextusban. Weiss János Thomka Beáta Regénytapasztalat. Korélmény, hovatartozás, nyelvváltás című tanulmánykötetéhez fűz izgalmas meglátásokat.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.