Kompozíció


Behatolok, akár a kés,
az agyadba, Mahler,
darabokra szelem
kihűlt történeted.

Átíródnak a gyűrődések,
külön kerül a négy lebeny,
s mindaz, ami megalkotott:
részeire bontva az archívum.

Majd újracsomagolom agyvelőd,
a szétszedett tradíciót,
ahogy te szabtad a zenét.

Egybe szervesülnek a részek.
Felhasználom a kompozíciót:
belőled varrom össze magam.

 

 
Mit ad Isten: saját bugyor

 
Végül Bécs is lehúzta a rolót.
Gustavnak gennyes a remény –
undorodva szökött tovább,
mint a gazsuláló Pestről.

Mit ad Isten. Amerikát.
Ám kifullad hamar
a felfrissülés, vissza-
húz Európa: a saját bugyor.

Csettint egyet, temet a nép.
Tompán vonul a gyászmenet.
Sűrűn zuhog, mígnem kisüt:
koporsóra koppan a fény.

Mahler a konyhámban

 
Bizony ma én főzöm az ebédet.
Kitalálom, mi legyen: sült krumpli,
rántott tök és saláta; isteni falatok
várják majd az asztalon a vendéget.

Szóljon közben az első szimfónia,
az jól passzol a főzéshez: könnyed
erőt ad a feladathoz, csupa ötlet
leszek, ízek és hangok olvasztótégelye.

Igen, máris forog a sírban Adorno:
bemocskoltad a zenét, csérogja. Hiába,
ha szentségtörés is, nekem így jó.

Mahler a konyhámban, a kettő nem zárja
ki egymást, hisz nem babra megy a játék:
serceg a zsír, lemeztű a párja.

 

Orcsik Roland