hirdetés

Egy melankolikus lélek – Orhan Pamuk

Orhan Pamuk török író a Budapesti Könyvfesztivál díszvendége

2017. április 20.

Könyveit a külföldi kritikusok leggyakrabban Umberto Eco, Italo Calvino, Franz Kafka és García Márquez műveihez hasonlítják. A Guardian a „21. század 21 legjobb írója” közé sorolta, és a „mágikus realizmus” egyik legzseniálisabb képviselőjének tekinti. – Bemutatjuk Orhan Pamuk, török származású Nobel-díjas írót, a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégét.

hirdetés

Orhan Pamuk Isztambulban született 1952-ben jómódú értelmiségi családban, tanulmányait ennek köszönhetően nyugati szellemiségű iskolában, a Robert College amerikai középiskolában végezte. Írói pályájáig korántsem vezetett egyenes út. Családja hatására eleinte építészmérnöknek tanult, eközben mindvégig festő akart lenni. Ezzel a tervével végül a hetvenes években hagyott fel, akkor döntött úgy, hogy író akar lenni.

Három év után otthagyta az építészmérnöki egyetemet, hogy főállású író lehessen. 1977-ben újságíró diplomát szerzett, első írása 1979-ben jelent meg Sötétség és fény címmel, amely elnyerte Milliyet Sajtóverseny első helyezését. A festészet mindennek ellenére fontos kelléke és témája maradt irodalmi műveinek is, mint példul a Nevem: Vörös című könyvének. Ennek a könyvnek egyébként érdekes hangulata van, a misztikum, a románc és a filozófia kavarodik benne 16. századi isztambuli környezetbe ágyazva. Pamuk ezért a regényéért megkapta 2003-ban az IMPAC Dublin Literary Awardot.

Huszonkét és harmincéves kora között, miután tehát otthagyta a műszaki iskolát, édesanyjával élt, és első regényének próbált kiadót találni. Sokáig keresgélt, pár évig nem járt sikerrel, végül 1982-ben jelentet meg Cevdet Bey és fiai címet viselő műve, amely egy évvel később el is nyerte az Orhan Kemal-díjat. A történet egy gazdag isztambuli család három generációjának történetét meséli el, akik Nişantaşıban élnek, abban a kerületben, ahol Pamuk is felnőtt.

A Cevdet Bey és fiai a Helikon kiadásában jelenik meg először magyarul a könyvfesztiválra

Külföldön már ekkor ismerik Pamuk nevét, több nemzetközi elismerést is kapott, 1984-ben a Madarali-díjat A csendes ház (Sessiz Ev) című regényéért, amelynek francia fordítása elnyerte a Prix de la Découverte Européenne elismerést 1991-ben. A fehér kastély (Beyaz Kale) című történelmi regénye, mely 1985-ben jelent meg törökül, elnyerte az Independent Award for Foreign Fiction című elismerést 1990-ben. A New York Times kritikusa így nyilatkozott a szerzőről: „Új csillag született keleten – Orhan Pamuk". Érdekes azonban, hogy hazájában csak ezt követően vált népszerűvé, de közkedveltége gyorsan gyarapodott. A kilencvenes évek elején például már forgatókönyvet írt Törökországban egy saját írásából készült filmhez, és a Yeni Hayat (Az új élet) című műve már az ország leggyorsabban fogyó regénye lett.

Munkáit eddig 63 nyelvre fordították le, 13 millió példányszámos eladásnál tart, ezzel Törökország legkeresettebb írójává lépett elő. Jelenleg a Columbia Egyetemen tanít írás- és összehasonlító irodalomtudományt. Ő az első török Nobel-díjas író, és ezen felül más rangos díjakat is magáénak tudhat. Például A Nevem: Vörös a Prix du Meilleur Livre Étranger (Legjobb külföldi könyv) díját nyerte el 2002-ben, 2005-ben pedig a német Békedíjat kapta meg.

"Pamuk őrültsége maga a zsenialitás" (Umberto Eco)

Pamuk önmagát kulturális muszlimnak nevezi, azaz a vallás azon részével azonosul, amely Törökország történelmi és kulturális identitását alkotja, de személyes kapcsolata nincs Istennel. A török író politikai nézetiről is ismertté vált: támogatja a kurd nép küzdelmét, s ő volt az első muzulmán értelmiségi, aki annak idején kiállt a fatwával sújtott Salman Rushdie mellett. Egy interjúja miatt a nemzetközi érdeklődés középpontjába került, hiszen az interjúban elismerte, hogy Törökországban volt örmény népirtás, melyben egymillió örmény halt meg, s hogy legalább 30000 kurd szeparatista is életét vesztette az országban. Minthogy ezekkel az eseményekkel kapcsolatban a török kormány hivatalos álláspontja a mai napig az, hogy Törökországban ilyesmi nem történt, s nem történhetett meg, illetve, ha megtörtént is, annak semmi köze a törökökhöz, így Pamuk ezen kijelentésével országszerte komoly felháborodást keltett, és bírósági ügyet kerítettek belőle. A Pamuk elleni eljárást ezzel egy időben a szólásszabadság ellen elkövetett állami lépésnek kiáltották ki, számos nemzetközi szervezet, író és művész állt ki mellette.

Pamuk tehát nem maradt támogatás nélkül – író kollégái közül többen is nyilvánosan védelmére keltek, sőt a héten nyolc világhírű szerző, Gabriel García Márquez, José Saramago, Günter Grass, Umberto Eco, Carlos Fuentes, Juan Goytisolo, John Updike és Mario Vargas Llosa írt alá egy nyilatkozatot, melyben a török író felmentését szorgalmazzák. A büntetőeljárásban kis híján három év szabadságvesztéssel sújtották. A tárgyalást előbb elhalasztották, hogy megvárják az igazságügyminiszter nyilatkozatát, érthető módon érzékeny ügyként kezelték. Végül a vád alól felmentették Pamukot.

Még ebben az évben, 2006-ban Orhan Pamuknak ítélte oda a Svéd Királyi Akadémia az irodalmi Nobel-díjat Stokholmban. Az író műveiben „szülővárosa melankolikus lelke után kutatva új szimbólumokat alkotott meg a kultúrák ütközésének és egymásba fonódásainak leírására” – olvasható az akadémia indoklásában. A korábbi évek peres ügyének fényében néhányan rosszalták a választást, mondván, hogy a díj odaítélésének esetleg politikai szempontjai is lehettek. 

 

 

Orhan Pamuk munkáiban Európát és a muszlim Törökországát egyszerre mutatja meg. Regényeiben, A fehér kastélyban, a Nevem: Vörösben, valamint a ban összekapcsolja a keleti elbeszéléstradíciót a nyugati irodalm modern stíluseszközeivel. Könyveiben sokszor láttatja azt a kettősséget illetve identitászavart, amely Törökországot jellemzi: kelet és nyugat közötti feszültség, Európa és az iszlám világ között húzódik.

 

Múzeum és regény együtt

Az Ártatlanság Múzeuma

A képzőművészet és az irodalom itt kapcsolódik össze Pamuknál a legnyilvánvalóbban: az Ártaltanság Múzeuma című regényének világához egy kiállítást is berendezett a szerző. A múzeum bemutatja azokat a tárgyakat, amelyeket a regény szereplői használtak vagy viseltek. „Aki olvasta a regényt, jobban érti a múzeumbeli dolgok konnotációját, és aki meglátogatta a múzeumot, sok apróságot észrevehet, amely lehet, hogy a regény olvasásakor elkerülte a figyelmét", olvashatjuk a múzeum honlapján. A könyv 2008-ban jelent meg, a múzeum valamivel később nyitott meg, 2012-ben.

 

Az Ártatlanság Múzeuma 


Orhan Pamuk: Cevdet Bey és fiai

Fentebb már szó esett róla, hogy ez Orhan Pamuk első regénye, melynek kiadása korántsem volt zökkenőmentes. A hetvenes évek végén írta, de csak évekkel később, 1982-ben talált kiadót a könyvhöz. A Cevdet Bey és fiai idén jelenik meg először magyar fordításban a könyvesztivál alkalmából. Érdekes, hogy habár Pamuk későbbi regényei ismertek Magyarországon, ez az első mégis most kerül sorra a Helikonnál, ahol egyébként sorra jelennek meg magyarul a török író regényei.

 

 


Orhan Pamuk művei:

Cevdet Bey és fiai [Cevdet Bey ve Ogullari Can Yayinlari, 1982.] ford. Nemes Krisztián, Helikon, 2017.

Sessiz Ev [A csendes ház], Can Yayinlari, 1983.

A fehér kastély [Beyaz Kale, Can Yayinlari, 1985] Budapest, Ulpius-ház, ford. Komáromy Rudolf, 2000.

Kara Kitap [A fekete könyv], Can Yayinlari, 1990.

Gizli Yuz [A titkos száz], Can Yayinlari, 1992.

Az új élet[Yeni Hayat, Iletisim Yayinlari, 1995] Budapest, Ulpius-ház, ford. Takáts M. József, 2003.

Benim Adim Kirmiz [A nevem: Vörös], Iletisim Yayinlari, 1997.

Istanbul, 2000

Hó [Kar, 2002] Budapest, Ulpius-ház, ford. Ladányi Katalin, 2006.

Várszegi Eszter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.