Kertmozi. Elsőre csupa jó emlék. Azután a hideg. A hideg emlékével pedig jönnek a frusztráltságok is... De itt leállítom a gépet. Laptoppal a kertben. Jó lehet. Gondolom innen a gangról. Megül a meleg. Később majd alattomosan szökik el. Testből az erő.
„Nem roma, de...” Több szomszédom is így kezdte a földszinten lakó új nő említését. Egy-két napig figyeltem. Nem volt nehéz kitalálni, hogy az előző lakók jó ismerőse. Egy romák által vezetett maffiának dolgozik. Nem változott semmi. Hozzá is csapatostul járnak a tagok, a családjukkal együtt. Sokan dolgoznak ennek a szervezetnek a környéken. Most meg mi a p.-át sírsz, Szandi? Üvölt egy tizenéves lánnyal és megüti. Szandi nem akar megcsinálni nekik valamit. Mondjuk nem akar elmenni egy durvább ügyféllel, vagy más „munkát” nem akar elvégezni nekik. A nő a telefonba mondja a szervezőjüknek, hogy a lány nem hajlandó. Kijönnek a lakásból. Szandi 13-14 éves lehet. Sajnos, nem tehetek érte semmit. A rossz érzéseimet enyhíti a távolság. Két emelettel feljebb a száradó takaró mögött lapulok.  
Otthonom, Idaho. Egy orvosi lexikon lapjával nyit a film. Egy lámpa egy szócikkre világít: narkolepszia. Rohamszerűen ismétlődő, rövid, mély alvás. Ez a kezdet még a sokadik nézés után is idegesít. Mi jön most? Dokumentumfilm vagy játékfilm? Utóbbinak tűnik, de valahogy furcsa ez a lámpás-szócikkes jelenet... 


Egy fiú belép a tájba. (Mike-ot River Phoenix játszotta, az  egyik operatőr visszaemlékezése szerint megszállottan azonosulva a szereppel.) Zene. Felhők, mezők, út. Sárga felező fut a végtelen hosszúnak látszó út közepén. Valahol Kelet-Oregonban. Ott vették fel. Idahótól nem messze. Laurie Parker, a film egyik producere később elmondta, hogy van valami, amiről nem tudott leállni a forgatás óta. Azóta is minden utat megnéz, hogy jó lenne-e a filmhez. Mike az arca elé teszi a szétnyitott ujjait. Talán untam, amikor először láttam. Esetleg az első néhány kockát, utána biztosan nem.
 
A 90-es évek elején. Turcsányi kritikája egy '93-as Filmvilágban jelent meg. Álomszonáta. Vajon a motoros kép volt a borítón? Akkor én már túl voltam az angolszász országokban hagyományosan a nagykorúvá válás évének tekintett 21-diken. Jól értettem ezt a filmet. Heteroszexuális egyetemistaként is szinte pontosan azokkal a problémákkal találtam szemben magam, amiket a film egy melegprosti környezetbe helyezett. És River és Keanu nagyon jól néztek ki a motoron. Mike és Scott a lopott motoron (a dialógus vége ez: „azon csodálkozom, hogy még életben vagyunk”.) 
Cassavetes. Őt említi Turcsányi Van Sant látásmódjával kapcsolatban. Hát persze. Ültem akkoriban a moziban és néztem Cassavetes filmjeit. A New York árnyait, az Arcokat, az Egy hatás alatt álló nőt, az Egy kínai bukméker meggyilkolását, a Premiert. Kertmoziban is láttam az egyiket. Díszdobozban a polcomon vannak. Érdekeltek ezek a filmek. Az innovatív kamerahasználat, az egyéni szemléletmód, az improvizáció használata. Kapcsolat a cinéma vérité-vel. És Gina Rowlands gyönyörű volt. Jól is játszott. Cassavetest Ray Carney az amerikai független film atyjának nevezte. Könyve a polcomon.     
Orson Welles. Paul Arthur kritikus (A line of sight: American avant-garde film since 1965, p. in 2005) a duplalemezes dévédé extrájában (Kings of roads – Az utak királyai) a fél amerikai filmtörténetet elmeséli az Idaho kapcsán. Például Orson Welles törekvéseit. Lázadását és kitaszíttatását Hollywoodból. Említi a Welles egyik legfontosabb munkájának tartott Falstaffot (1966, eredeti címe: The Chimes at Midnight), mint olyan filmet, amivel az Idaho közvetlen reflexív kapcsolatban áll. Welles ezt a filmet öt olyan Shakespeare-dráma részleteinek felhasználásával forgatta, amikben a pohos lovag szerepel: IV. Henrik I. és II. része, V. Henrik, Windsori víg nők, II. Richárd. A filmben az öreg Falstaff ártatlan jósága áll szemben a fiatal Hal herceg hideg, számító önzésével. Akkor szokatlan kameraállásokkal, eredeti világítási effektusokkal vették fel a jeleneteket. (Fáber András: A befejezetlen műemlék, Filmvilág, 86/1.) A tematikus hasonlóságon túl Van Sant bizonyos jeleneteket kameraállásról kameraállásra pontosan másolt az Idahóban. (Később Hitchcock Psychóját is újraforgatta.) Welles színészként igen sikeres volt Shakespeare darabokban. Szerette volna Shakespeare drámáit (Machbeth, Othello, Falstaff) megmutatni a film eszközeivel. Shakespeare világát a populáris kultúrával házasítani. Kevés pénzből forgatott, igen jó filmek lettek. Kevesen látták őket, anyagilag nem voltak sikeresek. Az Idaho kapcsolható még: az Aranypolgárhoz (Citizen Kane), az Ambersonok ragyogásához (The Magnificient Ambersons) is. Tematikus elemek. 
Költői road-movie. Ezt mindig leírják az Otthonom, Idahóról. Jól hangzik, és igaz. Arthur a Szelíd motorosokat is említi Dennis Hopper rendezésében. Az Idaho vége meg is idézi ezt a filmet. Hasonló kameratechnikával felvett jelenetek. Említi James Dean főszereplésével: Haragban a világgal. Ezt talán más említi. Több road-movie-t megemlít a kezdetektől a filmig és tovább. Szerinte a független film a 80-as évek végétől, a 90-es évek elejétől létrehozott egy a korábbitól eltérő road-movie műfajt. Ebben az álmokkal és a valóságon túli világgal való találkozás erősebb, mint a műfaj korábbi filmjeiben. (Például egy másik kedves filmemet is említi, Lynch: Veszett a világját, Wide at heart). És Jarmuscht is említi. Az ő filmjei is erősen hatottak rám. Florida, a paradicsom (Stranger than Paradise) korábbi film, 1984-es. (A  Mystery traint (1989) is nagyon szerettem, későbbi filmjeit is.)
A 90-es évek elején új típusú karakterek jelentek meg a road-movie-kban, akiket korábban ilyen típusú filmekben nem láthattunk. (Thelma és Louise, Született gyilkosok stb.) Arthur szerint a független filmkészítők akkoriban kezdték ezt a műfajt (road-movie) szinte a független film metonímiájaként látni. Van Sant-et valószínűleg megfogta a műfaj azon tulajdonsága, hogy van eleje, közepe, vége. Van Sant nyilatkozta, hogy ebbe a keretbe bármilyen karaktereket be tud tenni. Jó kis műfaj, az biztos. 
És ott a western... A film reflexív viszonyban van a western hagyományával is. Arthur Leslie Fiedlerre hivatkozva említi, hogy egyes westernek férfi szereplői között homoszociális kapcsolatok fedezhetők fel. Homoerotikus vágy örvénylik bizonyos klasszikus westernek szereplői között. Van Sant ’új western’-nek is nevezte filmjét. A film csúcspontja: a tábortűz-jelenet. Az egyik legszebb jelenet, amit valaha életemben láttam. Mike és Scott a „normális család”-ról beszélgetnek, majd Mike szerelmet vall Scottnak. Gyönyörű! River Phoenix átírta ezt a jelenetet magának. Talán ez volt az egyik első film, amiben ki is mondták, hogy a szerelem nagyszerű dolog szexuális irányultságtól függetlenül. Ahogy Mike kissé fázva átfogja a lábait... A tűz... Elmondja... Scott pedig azt, hogy ő ezt így nem tudja/nem akarja.. „Két férfi nem szeretheti egymást”. (Pedig neki előtte volt egy kapcsolata Bobbal. Apa-keresés. Másokkal pénzért feküdt le. Hát igen. Máshonnan jött és máshová tart. Más érési folyamat, más mentális élmények, mint Mike-nál.) „Igen”- mondja Mike. „De én szeretlek és ne fizess érte.” „Szeretnélek megcsókolni.” Összebújnak aludni.. Scott simogató mozdulata... Remény a reménytelenségben. Pillanatnyi boldogság és az otthonlét érzése a prérin. A háttérben farkasok, vonatdübörgés, indiánok éneke hallatszik. És nagyon szépen van fényképezve.
Arthur említi Slotkin elméletét is. A ’megerőszakolás általi újjászületés’-sel kapcsolatos gondolatait (regeneration through violence). Az amerikai Nyugat történetének megírására tett kísérletek. (The Mythology of the American Frontier 1600-1860, és további munkák e tárgyban). Volker Gebhardt festészetről szóló munkájában olvastam, hogy a „Hudson River School” iskola második nemzedékét a Nyugat vonzotta. Albert Bierstadt és Frederick Edwin Church 1859-ben csatlakoztak egy nyugatra tartó szekérkaravánhoz és útközben panorámát festettek. „Az Újvilág festői birtokbavételében nem zavarta a művészeket, hogy a hágókon és a pusztaságon át vezető szekérút előterében éppen véres hajszát rendeznek az indiánok ellen.” Az Idahóban Mike és (vélhetően) Scott is átmegy olyan élményeken, amik kapcsolhatók Slotkin elméletéhez.  
 Arthur beszél a kultúrantropológiai értelemben vett átmeneti rítusokról is. A beavatás előtti/utáni életszakaszok közötti köztes/átmeneti állapotokra reflektál. Szerinte ezekben az élethelyzetekben sok a szerepjátszás és megengedett olyan szexuális viselkedés, ami más élethelyzetekben nem. Szerinte Scott átment a kapun (felnőtté érés), Mike nem tudott/nem ment át a kapun. A vadonban maradt. A tájban. A társadalmi normákat képtelen akceptálni. Én meg nem hagyom elvenni magamtól a reményt! (Mike a főszereplő a filmemben, de persze Scott is fontos.) Tehát következetesen újra és újra arra gondolok, hogy Mike mégiscsak átment valamilyen értelemben azon a kapun (érés). Ha az ember találkozik életében legalább egy másik emberrel, akiben megbízhat, aki pozitívan áll mellé, az szerintem nagyban segíti a személyiségfejlődését. Bár a filmben annak nincs nyoma, hogy Mike kicsit tudatosabbá, önreflektívebbé válna a megélt élmények hatására. Azt pedig az első negyedóra után tudtam, hogy a melegprosti szubkultúrából/életvitelből nem fog kijönni, de hát az élet ilyen, keveseknek sikerül jól.
Arthur megemlíti a film irodalmi és festészeti hagyományokkal folytatott dialógusait is. Beszél a film kapcsolatáról Shakespeare IV. Henrikjével. Generációs ellentétek és lázadás. (A herceg trónra kerülve megtagadta addigi cimboráit.) A nyelv. Portland (beszélt nyelv, szlengek, káromkodások) és Shakespeare (teremtett, dramatikus nyelv) együtt. Van Sant filmes kollégái mondták: „nem hittük el, hogy működhet, de megcsinálta”.
És persze az amerikai beatköltészetet is említi Arthur, mint Van Sant-hez közelálló szerzők munkáit. Kerouac-ot tizenévesen olvastam. Amikor a nevét hallom, még mindig olyan, mintha friss, tiszta vizet innék. Ginsberg költészete és a portlandi fiúprostituáltak szlengje. 
Óz. Frank L. Baum. (A klasszikus filmes adaptációt Victor Fleming jegyzi. 1939) Az amerikaiak gyakran hivatkoznak az Óz-ra, a legkülönbözőbb filmes és irodalmi témák kapcsán. Itt helyén. Otthonkeresés. A polcomon van a könyv és a dévédé. Felújított változat. Duplalemezes. Dorothy és társai, a jó és a gonosz boszorkány és Óz. Ismerem a mesét. Félek tőle. Kansas. Az Amerika közepe. A szélvihar felkapja a házat, majd egy boszorkány lábára ejti. Az Idaho-ban Mike narkolepsziás alvásrohamában és orgazmusakor a pajtát a földnek csapja. Sárga út/sárga felező. Cipő megszerzése/Mike cipőjét a végén ellopják a lábáról stb. És álom. Álomban elvégzett lelki munka, otthonkeresés is. Dorothy álmodott. Mike időnként álmodik a filmben. Olyankor én is vele, mint magzat az anyjában. Bárcsak otthon érezhetné magát valahol a világban. Bárcsak otthon érezhetném magam vele együtt valahol a világban.
Arthur a festészeti hagyományok film általi újraértelmezéséhez említi, hogy a társadalom peremén élők megmutatása a tájban mindig is az amerikai festészet hagyományaihoz tartozott. Van Sant eredetileg festészeti tanulmányokat folytatott. Láthatóan otthon van  képzőművészeti diskurzusokban. Sok jelenet festményszerűen komponált. Futnak a fények a tájon. Szép. Futnak a fények a strichelő prostituáltak alakján. Szép. Színek és fények úgy mutatják magukat, ahogyan az életben ritkán. A nagytotálok, szuperközelik, kézi kamera váltogatása is egy más filmesekétől eltérő vizuális gondolkodást mutat. Sajátos montázstechnika. Új vizuális és narratív sablonok teremtése a filmben.
Ezt erősíti a zene is.  Van Sant zenei klipeket is forgatott korábban (David Bowie, Red Hot Chili Peppers, Elton John). Rövid munkái (klipek, reklámfilmek, kisfilmek) segítették játékfilmes rendezéseit. Az Idahón belül is időnként rövid szerkezetekben gondolkodik. Ez megkönnyíti a nézői befogadást. Egyébként a film a legkülönbözőbb pontokon zavarba ejtő a sokadik nézésre is. Kognitív disszonancia. A dolgok nem stimmelnek. Hibák és rések a világban.
Mala Noche, Drugstore cowboy. Utána jött az Idaho. Egy film, amiről mindig tudtam, hogy rólam szól. Mike mondja: „Tudom, hogy jártam már itt. Tudom, hogy egyszer itt ragadtam. Kib.-ott régen lehetett, de jártam itt.” Megszemélyesíti a tájat. „...mint egy ember arca. „Elb.-ott egy arc.”
Humor. A filmben rengeteg a humoros elem. Gúny, szatíra, groteszk. Van Sant a disszonanciákat humorral próbálja oldani. A humor narrációban, dialógusokban, képben és zenében egyaránt megjelenik. Folyamatosan felülírja a történéseket. Segít a disszonanciák oldásában, ugyanakkor újabb disszonanciák forrása is.
Mike zsákja már az első jelenetben felborul. Ez humoros, ugyanakkor érezhetően túlmutat a jeleneten. És nem sokkal utána jön is egy roham. Majd Mike farkasüvöltést hallat a prérin. A nyúl elkezd szaladni. Mike rászól, hogy ne szaladjon, csak ketten vannak a tájban. (Akár Carroll: Alice Csodaországban is eszünkbe juthat erről a jelenetről. Csak itt a nyulat leintik az elején. Álom-motívum mindkettőben.) Mike mosolyog, de ez a jelenet is előrevetíti a filmvégi magányt a tájban.
Idétlen reklámbábu vigyorog az út mellett. Humoros. Ikon. Az amerikai utak őrzője. „The cowboy is singing..” Van Sant különböző stílusú zenéket választott a filmhez. Helyenként igen humoros, amint egy-egy zene megszólal a képek mellett.  
Egy aktus után Mike a testére dobott pénzt is a nadrágjához gombolja. Vicces. Pedig az alaphelyzet nem az. Utána kér még tíz dollár előleget a kuncsaftjától. Egy lepusztult középkorú férfi néz ki a mosdóból. Becsukja az ajtót. Mike a zárt ajtóhoz térdel. Pénzt kér. „Nem vagyok túl jóban az apámmal.” „Mi sem vagyunk túl jóban, Mike.” „Tartozom egy menettel.”- mondja Mike a férfinak. Megkapja a tíz dollárt. Egy bankjegy az ajtó alatt csúsztatva.
A filmben riportelemek is vannak. Kapcsolat a cinéma veritével. Fiatal prostituált fiúk mesélik el az első fizetett szexuális aktusaikat. Brutális és igaz vagy akár igaz is lehet. „...megerőszakolt, feldugott egy üveget a seggembe.” „...a barátaim otthagytak... kénytelen voltam végigcsinálni...” Ahogyan az egyik fiú az ujjával az arcához ér, megmutatja a traumáját egyetlen gesztussal. Nincs rá más szó, hálás vagyok Van Sant-nek ezekért a jelenetekért.
Amióta ezt a filmet láttam, Portland számomra a világ közepe. Ez csak sok évvel később tudatosodott bennem, amikor újranéztem a filmet. Mintha mindig abban a kínai étteremben ülnék, ahol a film hősei gyakran megfordulnak. Nem otthonom, de megszokott környezetem. Az emberek ismerősök. Beszélgetnek, isznak, esznek, sírnak. Egy esély, hogy értelmet vigyünk a napjainkba. Mike többnyire érzelmileg elszigetelt a többiektől.  
Don’t walk! Piros a lámpa. Ne lépj le a járdáról. A társadalom ennyiben vigyáz ránk. Védve vagyunk. A nő a zebra túloldalán, mintha Mike anyja lenne. Itt éppen a kamerahasználat a humor forrása. Anyakeresés felnőttként. Nehéz ügy... Nem az anyja. Újra a préri. Futnak a felhők.
Mike a mosdóban. Az utca, fiúprostituáltakkal. Zene. Idős, erősen modoros kliens.  Kitakaríttat magának. Mike dutchboy-ruhában. Nem különösebben viszolyogtató a jelenet. Lehetne, de nem az. Van Sant szinte csak jelzi ezt a fajta perverziót. Nincs durván az arcunkba nyomva. A férfi tánca humorosan oldja a jelenetet. A legtöbb ember számára érzékelhetően olyan emberi problémákról szól ez a film, amelyek szexuális identitástól és irányultságtól nem függetlenül, de azon túllépve alapvető problémák az életben.
Újra utca. Találkozás a gazdagok és szépek világával. Gyönyörű, fehér bundás nő áll meg kocsival Mike mellett. Mike meg is jegyzi: „ez egyenesen egy autóreklámból került ide”. A villában már ott van Scott és Gary. Scott megnyugtatja barátját, hogy ezúttal semmi extra perverzió nem várható, csak egy kicsit lassan élvez el a nő, ezért van szüksége három férfira egyszerre. (Ezt egyébként nőként röhejes indoklásnak tartom, de sebaj.) Van ez az anyakeresés.. Be kellett hozni valahogyan a képbe egy anya-hasonmást. Gary megkérdezi Mike-tól, hogy volt-e Sinead O’ Connor koncerten („tudod, a kopasz picsa”, mondja). Mike válasza: „én még sosem voltam koncerten, Gary.” Szép mondat a vidéki Amerikában felnőtt srác társadalmi-kulturális hátrányai egyik dimenziójának jelzésére. És River Phoenix tényleg úgy tudja elmondani ezt a mondatot, mintha még soha életében nem járt volna koncerten. Van, amikor angolul, van, amikor magyarul, időnként felirattal, máskor anélkül nézem ezt a filmet. 
Mike körülnéz a hálószobában. Kinéz az ablakon és böfög. Kagyló. A nő is hallgatja a kagylóban a tenger zúgását. Nagyon szép jelenet. Otthonkeresés. Boldogság keresése. A nő ruhája és a szoba stílusa a hópelyheket, a telet idézi meg bennem. Hógömb a szoba. Gyermekkor emléke. Mike megilletődött a gyönyörű/anya-hasonmás nő közelségétől. Zavartan gombolgatja az ingét. A nő is összehúzza magán a keppet, mosolyog. Mike erőt merít ebből, éppen nekiesne a nőnek, amikor jön egy újabb narkolepsziás roham. Mike fekszik a villa előtti pázsiton. „Ex?”- kérdezi Gary. Scott elmondja, hogy agyi vegyületek kémiai zavara okozza a problémát. Ez a tudás is utal arra, hogy Scott jó iskolákba járt. Scott arról beszél az alvó Mike felett, hogy a városban nagyobb bajban lenne, maradjon itt. Elmond egy monológot arról, hogy: „én is ilyen környéken nőttem fel...” „az apám nem látja, hogy még gyerek vagyok, csak azt, hogy más, mint ő...” Közben Mike álmában újra megjelenik a vidéki ház. Egy ablak mögül veszekedés hallatszik. Mégis érezni, hogy itt tényleg viszonylag biztonságban van. „ha felébredsz, kezdj új napot!” - búcsúzik Mike-tól Scott, „várunk a városban.”
A következő jelenet egy pornóboltban játszódik. Scott és a többiek félmeztelen pózolnak meleg magazinok címlapjain. Nagyon vicces jelenet. Részben a digitális technika hiánya miatt, amit egy kisebb költségvetésű film nem engedhetett meg magának akkoriban. Más megoldás született. Beszélgetnek egymással a címlapok. Scott mondja (kicsit sokat beszél ebben a filmben): „az utcán is pénzért kapnak meg, vagy legalább címlapért...ez van, ha szabad akarsz lenni, szárnyakat növesztesz…” A magazinok címlapjain a feliratok is erotikusan erősen túlhajtottak, a tényleges címlap feliratokat parodizálják. 
Mike felébred a villa előtti pázsiton. Egy autóból kiszól egy férfi (Hans-ot Udo Kier alakítja a filmben). „Akarsz a barátom lenni?” „Nem” – válaszolja Mike, majd újabb narkolepsziás roham tör rá.
A következő jelenetben már újra Portlandban vannak mindketten. Scott a karjaiban tartja Mike-ot. „Mennyit kerestél rajtam, amíg aludtam?” Scott azt válaszolja, hogy soha nem adná el az alvó barátja testét. Megint a bizalom kérdése. Meg lehet-e bízni valakiben ebben az életben?
Szóba kerül Bob, a csavargók és tolvajok királya. Scott felmagasztalja: „Szerelemmel dugott meg”. „Többre tanított, mint az iskola”. „Jobban szerettem, mint az apámat”. „Jobban szerettem, mint az apámat és az anyámat együttvéve”.
Egy „sátor”, némi műanyag fólia stb. egy portlandi tetőn. Ez Mike lakása. Scott is a tetőn ébred. Többen. Egy felüljáró alatt jön Bob, a csavargók és koldusok királya. Bob üdvözlése. Elmondja, hogy Boise-ból jön. Az éppen Idaho fővárosa. Idahóról azt olvastam, hogy vad természeti táj, az ország legmélyebb kanyonjával, legmagasabb vízesésével, Sziklás-hegységgel. Drágakő, gabona, krumpli és cukorrépa. Tudományos és technológiai ipar újabban. Nez perce és soson indiánok.
„Az igazi apám” – mondja Scott, ami korábbi megjegyzései után nem meglepő. Bob egy lepusztult épület belső udvarán megy, kísérőjével. Gyomok a kövek között. Utána a lepusztult hotelben vagyunk. Scott felmegy Bobhoz. A lépcsőházak, mondta később az egyik operatőr, a lépcsőházi jelenetek kötötték össze a különböző épületekben felvett jeleneteket. Mike és Scott elveszik a kokszot Bobtól, amíg alszik. Bob kioktatja őket: ”..ha mi lopunk, éjfélkor csináljuk”. Majd Scottyban próbál bűnbakot keresni: „te rontottál meg, Scotty”. Elmondja az önazonosságtudatához fontos mondatot: „a lopás a foglalkozásom, Scotty, nem bűn, ha egy férfi a hivatásának él.” Begyűjti az aktuális tippeket rabláshoz.
 
„Scotty, mikor lesz a 21. születésnapod?” „Már csak egyetlen hét.” Ebben a jelenetben egyébként Scott utal is rá, hogy meg fogja tagadni Bobot. „Akkor változom meg, amikor a legkevésbé várják.”
Csuklyás jelenet. Rablás, ijesztés. Humoros, pedig emberekre lőnek benne.
Bob szembesítése a hazugságával. Humoros, ugyanakkor feszült jelenet. Közösségi rítusok. Színház a filmben.    
Mike és Scott a motoron. Észbontóan jóképűek. „Mióta élek itt a városban kiátkozottként?” „3 és fél éve jöttem a városba, nagyjából akkor találkoztam veled is.” „Azt csodálom csak, hogy még életben vagyunk.” 
A rendőrök a hotelben. Futás. Benyitnak. Imitált aktus Mike-kal. Bobot megvédik.  Scott megkapja az üzenetet, hogy apja találkozni akar vele.
Nem sokkal ezután Scott találkozik az apjával. „Apa, haljak inkább ezerszer kínhalállal, mint hogy cserbenhagyjalak.” Az apja öklendezni kezd, fizikailag rosszul lesz a fia közelségétől, érintésétől. Scott tulajdonképpen szereti az igazi apját. Legalábbis ebben a jelenetben ez egyértelmű. Van Sant nem ítélkezik. Sem a társadalomba jól integrálódottakat, sem a társadalom szélén élőket nem választja.  
Egy fiú arról beszél az étteremben, hogy szeretne önálló zenei albumot csinálni, zenei karriert befutni. Mike alszik a tányérok felett. Scott azt mondja, hogy ő semmit nem szeretne igazán csinálni ebben az életben. „Én semmit.” Tudjuk, egyedül neki van esélye a reintegrációra. Önként választotta a periférián élést. Kiderül, hogy Mike-nak van egy bátyja, „valahol ott, a krumpliállamban”. Elindulnak hozzá.
A motor bedöglik. Ott állnak az úton, amiről Mike tudja, hogy az ő útja. Tábortűz jelenet. Muszáj leírnom újra, egy kicsit másként. Scott megint beszél: „...mindentől távol, nagyon jó érzés...” Megtudjuk, hogy a szobalány megkérdezte, mielőtt elindult otthonról, hogy hová megy. Mike elmondja, hogy  normális családot szeretett volna, de ez neki nem adatott meg. „nem volt sem normális kutyám, sem normális apám, sem anyám”. „azért úgy érzem, beilleszkedtem.” „szeretek veled beszélgetni”, mondja Scottnak. És ezután vall szerelmet, ahogyan már korábban említettem. „Mit jelentek én neked?” „Mike, a legjobb barát.” „...semmi baj, legyünk barátok.” „Két férfi nem szeretheti egymást.” „...nem is tudom, mert én tudok úgyis szeretni, ha nem fizetnek érte, szeretlek és ne fizess érte.” „szeretnélek most megcsókolni.” „szeretlek.” Ölelés, simogató mozdulat.
A következő jelenetben Mike elszalad a rendőr elől. Scott beszél a járőrrel. Nem buknak le. Elmennek Mike bátyjához. Lakókocsi. Groteszk családi portrék a falakon. Richard egy ideig portréfestésből élt. Nagyon fájó a régi emlékek felidézése mindkét férfi számára. „de akkor is család voltunk, én, te és anya”. „tudnod kell az igazságot anyádról”. Egy történet egy autósmoziról. Rio Bravo, John Wayne, popcorn, vér. „a férfi nem is szerette /anyádat/”. Banális, mondja Scott. Kiderül, hogy Mike tudja az igazságot. „Richard, te vagy az apám, tudom, jól.” „Túl sokat tudsz.”
Anya egy képeslap. Anya egy cetlire firkált olasz cím. Anya néhány angol szó és kifejezés, amit egy olasz lány ejt ki, akit anya tanított angolul. A képeslap alapján elindulnak megkeresni őt.
A fogadóban megadják Mike anyjának olasz címét. Egy éve ment el Olaszországba. Felbukkan Hans. Mike fürdik. „4 nagy sültkrumpli és egy nagy kóla”. Ez Mike rendelése. Előkerül Hans anyjának a képe. (Egy nő, kanapén, babákkal. Nő, kanapé, groteszk témában André Kertész: Satiric Dancer c. klasszikus fotója jut eszembe.) „Nagyon szép asszony” - mondja Scott. Hans előad egy lámpával. Billeg a zenére, németül beszél hozzá. Scott röhög, Mike fél. Mielőtt újabb rohama jönne, Scott lekapcsolja a zenét. Állóképek a 3 férfi szeretkezéséről. Előtte az „üzlet” szót említik. Később Hansot elkapják a lopott motoron, de ekkor főhőseink már a reptéren nevetnek.
Róma. Mike újabb narkolepsziás rohama. Olasz prostik között ébred. Római életkép. Piazza del Popoló. A városba érkezés örök szimbóluma ez a tér. Scott, a hű barát, taxiért ment. Mennek az olasz tájban. Megérkeznek egy házhoz. Mike nagyon izgatott, reméli, hogy találkozni fog anyjával. Az olasz lány neve: Carmela. „Az amerikai asszony elment vissza, Amerikába”. Mike csalódottsága erős. Az anyja megint megjelenik álmában. „Anya háza kék volt, nem kék, zöld, hogy is felejthettem el?” Mike dúdol. Anyja az álomban táncol a kisgyermekkel. „Kösz, hogy ilyen messzire eljöttél, öregem. Mehetünk, ahová csak akarod.”
Mike-ot újabb kegyetlen csalódás éri. Carmela és Scott szerelme kibontakozik. A bacco – csók szót ebből a filmből tanultam meg olaszul. Carmela és Scott szexjelenete is állóképekkel, mint a korábbi meleg aktusok. Ezzel is jelezve, hogy egyenrangú a meleg és heteroszexuális kapcsolat. Mike hallja a szeretkező párt. Kellemetlen, frusztráló érzés ez számára, hiszen szereti Scottot. Carmela sír. Mike: ”megértelek, tudom, hogy mit érzel.” Carmela: „azt hiszem, szerelmes vagyok.” Búcsú Scott-tól, Mike háttal ül az ágyon. „Szerelmes vagyok, Mike, sajnálom, hogy nem találtuk meg az anyádat”. Scott és Carmela elmegy egy taxival. Mike kiborul. Még utánuk néz a teraszról. Scott, Carmelát átölelve egy hivatalos levelet olvas a taxiban, mosolyog.
Mike újra prostik között. A Colosseum mögött strichelnek. Egy jól szituált olasz férfival van egy szállodai szobában. De újabb roham. Visszarepül Portlandbe. A kínai étterem. Mások csókolóznak. Mike újra strichel. Rajzfilmet néz a tévében egy középkorú férfi lakásán. Nevet, abban a néhány percben felszabadult. Utána szomorúan öleli a férfit.
Mike az utcán fázik. Bob beszélget egy régi ismerősével. Megjelenik Scott Favor három részes öltönyben, Carmela is estélyiben. Bob és Scott szakítása. Scott megtagadja Bobot és régi csavargó cimboráit. Bob nem sokkal ezután meghal. Csavargók, tolvajok, prostik sírnak utána. Scott igazi apja is meghalt.
A temetések jelenetei. Eltérő kameramozgás. Scott láthatóan szeretne ott lenni a másik temetésen is. Hiányzik neki a másik környezet, társaság is. Erős a kontraszt Scott apjának visszafogott nagypolgári temetése és Bob anarchikus, nevének kántálásába és koporsóján fetrengésbe átmenő temetése között.  
Mike az úton. „Az utak szakértője vagyok”. „Kóstolgatom az utakat, ez az út végtelen, ez biztos körbemegy az egész földön”. Újabb roham. Az alvó Mike-tól ellopják a cipőjét és a zsákját. Valaki felveszi egy autóba. A felirat a film végén: „Have a nice day”. Szép napot kívánok.       
Keveseknek sikerült ennyire szépen, helyenként megindítóan szólni: szeretetről, szerelemről. Idaho és Portland most már örök helyeim. Mike és a többiek útjai az én útjaim is.

(Otthonom, Idaho)
My Own Private Idaho
Rendezte:   Gus Van Sant
Fényképezte:   Eric Alan Edwards, John Campbell
Főszereplők:   River Phoenix, Keanu Reeves
További főbb szereplők: James Russo, William Richert, Rodney Harvey, Michael Parker, Flea, Chiara Caselli, Udo Kier
1991.

Harangi Andrea