Magyarországon Papp Zoltán fordításában 1969-ben jelent meg először a könyv, amelyet Amerikában1961-ben adtak ki. Heller a második világháborúban az olasz fronton B-25- ös bombázókon szolgált bombázótisztként, ebből az élményéből született egy bő évtizeddel később első és leghíresebb regénye. A Vanity Fair az íróról összeállított életrajzi megemlékezésből kiderül, hogy alapötletként szolgált két barátja beszélgetése, amelyben egyikük humorral oldotta fel a háborús élményeit, míg a másik el sem tudta képzelni, hogy barátja, hogyan csinálhatott viccet a borzalmakból. A két beszélgetőpartner közötti kontradikcióban való közvetítés közben kezdte kidolgozni Heller könyvének alapszituációit.

A szerző rendkívül lassan haladt a munkálatokkal, feszült volt amiatt, hogy egy éjszaka alig egy oldalt írt csak meg. Az egyes fejezeteket korábbi és későbbi kinyomtatott lapokból ragasztotta össze, kézírásával is belejavítgatva a szövegbe. A szereplőkről kártyákat készített rajtuk a legfontosabb jellemzőjükkel, hátterükkel, történetben betöltött fontosságukról. A kiadója először arra kérte, hogy változtasson a regény címén, hiszen nem sokkal korábban jelent meg Leon Uris Mila 18 című regénye, amely szintén a második világháborúban játszódott. Majd még a 18 és a 14, majd a 17-es csapdája címjavaslatok is sorra a papírkosárban landoltak.

A Vanity Fair cikkében elárulják, hogy Heller ügynöke, Candida Donadio szerint a 22- es szám az ő születésnapja apropóján lett kiválasztva címként, míg Gottlieb, a kiadójának fiatal szerkesztője szerint saját ötletként adta elő címötletét Hellernek, amelyben végül megegyeztek. Donadio és Gottlieb kezdetektől fogva rajongott a könyvért, és mindent elkövettek azért, hogy azt a közönség végül kézbe vehesse.

A könyvben a 22-es csapdája egy önmagába visszatérő logikai folyam, amely az egészséges elmeműködés fricskájaként készteti állandó önanalízisre a háború őrült és egyszerre józan szereplőit. A 22-es tétel egyszerűségének groteszksége ámulatba ejti Yossarian bombázótisztet, akinek történetén keresztül az Amerikai Egyesült Államok Légiereje 256. századának második világháború idején játszódó tragikomikus „mindennapjaiba” juthatunk el. Heller lehetetlen könnyedséggel magyarázza el a háború gépezetének működését: itt mindenki őrültként viselkedik, és ez normális állapot. Kikerülni belőle lehetetlen, akár őrült az illető, akár normális. Abnormális a vigyor, a kicsorduló könny pedig a nevetés és a sírás átmeneteként kínozza az olvasót.


A mű munkaváltozataiban számos, később elvetett ötlet merült fel. Egy részben Yossarian és Dunbar egy Hemingway-regény paródiáját próbálták volna megírni, valamint Milo Minderbinder kezdeti aljas csaló figurájából Heller végül mélyebb karakterű szereplőt faragott. A szerző kezdettől fogva azt tervezte, hogy Snowden Avignonban zajló bevetése lesz a központi esemény, amely köré szőheti a történet többi cselekményszálát.

Amikor a regény elnyerte végleges formáját néhány jelentős, kortárs szerző véleményét kérte ki a kiadó. Míg Evelyn Waugh a regény elnevezést is túlzónak találta, felépítés nélküli, pusztán vázlatszerű irománynak tartotta, addig James Jones és Irwin Shaw egyenesen mesterműnek kiáltotta ki. A könyvet maga Jospeh Heller és felesége Shirley igyekezett minél több könyvesbolt kirakatába eljuttatni, trükkösen helyezték az első kiadást más sikeres könyvek elé a polcokon. Az első nyomatás példányai végül tíz nap alatt elfogytak. A 22-es csapdáját nagyobb sajtókampány, hirdetés nélkül rengetegen olvasták, koktélpartikon beszéltek róla. A John Barth- Thomas Pynchon-Kurt Vonnegu-tengelyen elhelyezkedő író regényéből 1970-ben  film, majd 1971- ben színdarab is készült. A Vanity Fair szerkesztői olyan érdekes részletekre bukkantak, mint, hogy az NBC egyik tudósítója Hellerrel való találkozásakor bevallotta, hogy „Yossarian él” feliratú cetliket ragaszt ki a szerkesztőségében, majd hasonló cédulák kerültek ki az egyetemi campuszokon is mementóként jelezve a könyv szellemiségét. A vietnámi háború emészthetetlen tapasztalatain keresztül aztán ismét aktuálissá vált a regény mondanivalója.

Az író következő könyveiben a háború témája után gyökereihez tér vissza és feldolgozza a brooklyni (azon belül is Coney Island-i) zsidó közösség érték- és útkeresését. Záróra című munkájában újra visszatekint A 22-es csapdájának életben maradt szereplőire és sajátos számvetéssel leltárba veszi életművének fő témáit, mozgatórugóit.

Balázs Marietta