hirdetés

Pálfi Norbert kisprózái

2018. június 24.

Darwin még mindig ütötte a kellemetlen élősködő holttestét, amikor hírnök érkezett a sok újsággal. Darwin megrendülten kísérte ki a szomorú hírek hozóját, majd zokniban sört bontott a konyhában, nem húzta le maga után a vécét, kiköpött az ablakon. – A Litera bemutatja rovatunkban Pálfi Norbert kisprózáit ajánljuk.

hirdetés

A csótány és az evolúció

Egyszer Darwin kiment a konyhába kávét főzni. A konyhában hatalmas csótánnyal találta szembe magát. Nem sokat teketóriázott, kezébe kapta a klumpáját, és lecsapott a szerencsétlen állatra. Addig ütötte az élősködőt, amíg megrepedt a padló. A felesége, amikor meglátta a repedt csempét, sírva visszaköltözött az anyjához. Az anyósa, amikor meglátta a síró feleségét, dührohamot kapott. Az orvos, amikor megvizsgálta a dühöngő anyóst, elcsábította a síró feleséget. A feleség, amikor rájött, hogy mennyire elhanyagolta őt korábban Darwin, aki csak az állatokkal volt elfoglalva felesége kellemes megjelenése, forró érintése és tejmelle helyett, hozzáment az orvoshoz. Az orvos, aki korábbi életének nyugalmát felcserélte egy élősködő, sírós feleségre és egy agresszív, gyógyíthatatlanul elmebeteg anyósra, öngyilkos lett. Az anyós, amikor rányitott az orvos holttestére, annyira ideges lett, hogy hanyatt esett, és szörnyethalt. A feleség, akit az orvos a gyors házasság miatt elfelejtett végrendeletébe iktatni, minden pénzét a temetésre költötte, elszegényedett, és tébécében meghalt.

Darwin még mindig ütötte a kellemetlen élősködő holttestét, amikor hírnök érkezett a sok újsággal. Darwin megrendülten kísérte ki a szomorú hírek hozóját, majd zokniban sört bontott a konyhában, nem húzta le maga után a vécét, kiköpött az ablakon, hegyet épített a mosatlan ruhákból, kézzel beleevett a hideg csirkepörköltbe, és végül, de nem utolsósorban, ruhástul a heverőre feküdt, lábát feltette a dohányzóasztalra, és újraolvasta kedvenc krimijét.

Elaludt, és csodálatos álmot látott. Álmában könyvet írt arról, hogy az élet bármilyen rendetlennek, követhetetlennek és zavarosnak tűnik, igazából egymásra épülő események logikus láncolata, amelynek végső célja a túlélés. És mindig az erősebb marad életben. Ahogy ő is legyőzte a csótányt.

Tanulság: az evolúció és az entrópia, a fejlődés és a káosz egy és ugyanaz.

*

A róka és a fogolydilemma

Egyszer a róka azon kapta magát, hogy egyszerre két foglyot kapott el. Na, gondolta, akkor szórakozom egy kicsit. Az egyiket az egyik mancsába kapta, a másikat a másikba, és mindkettőnek tett egy-egy ajánlatot. Külön-külön ugyanazt.

– Te, fogoly, figyeljél ide. Ha azt választod, hogy téged egyelek meg, a másik foglyot elengedem. Ha azt választod, hogy a másik foglyot egyem meg, téged engedlek el. De ha mindketten azt választjátok, hogy a másik foglyot egyem meg, mindkettőtöket megeszlek.

Erre mindkét fogoly azt válaszolta, hogy a rókának elment az esze. Márpedig elmebaj ellen a legjobb a koplalás, mondták, és amíg a róka hezitált, elmenekültek.

Tanulság: aki játszik az étellel, tényleg elmebeteg.

*

A macska és a fizikus

Egyszer/soha/mindig/valamikor élt egy fizikus. Volt neki egy/nulla/kettő/sok macskája. A fizikus elégedett/elégedetlen volt az életével/lakberendezésével. Ezért lett fizikus/pályát változtatott/sokat gondolkozott.

A fizikus/matematikus/művészettörténész egész nap csak bámulta a macskát/falat/tévét/akváriumot. Soha semmit sem írt le/mindig mindent leírt. Teljesen felesleges is lett volna/volt, mert nem voltak önálló ötletei. Annak ellenére, hogy tudta, helyesen gondolkodik/a legjobb tanulmányokat kívülről tudja, semmi eredeti nem jutott az eszébe/semmilyen eredeti gondolatmenetet nem tudott a sajátjaként meghamisítani.

Egy szép délelőtt/délután/éjszakai viharban csak nézte a macskáját. A macskát ketrecbe zárta, mert összepisilte a lakást/széttépte a papucsot/fejjel előre beleesett az akváriumba. A macska hülye/túl okos/hiperaktív/harmincegy éves volt, ezért vigyázni kellett rá/ki kellett iktatni a térből.

A macska fel/balra/el és alá/jobbra/vissza rohant/sétált/settenkedett a rácsok mögött.

A rács mellett ott volt/nem volt ott, a rács mögött nem

volt ott/ott volt.

És/vagy?/!

A fizikus/kistérségi képviselő/kishajó-modellező ebben a pillanatban/egy pillanattal később rájött valamire.

A macska létezik, ha a rácsok résein keresztül látjuk. De a rácsok mögötti létezésére csak következtetni tudunk. Azaz a macskáról csak feltételezzük, hogy létezik, a valóságban a bejövő vizuális információ alapján ötven százalékban létezik, ötven százalékban nem.

Mint a kvantumok!

Amik vagy vannak, vagy nincsenek. Létezésük pusztán a bizonyítás beláthatóságának a függvénye, nem a bizonyításnak magának!

A fizikus boldogan ugrott fel. Ez volt az eredeti elmélet, az ő saját elmélete, amiért évtizedeken keresztül nem csinált semmit, csak eredménytelenül töprengett, és majdnem megfojtotta azt a hülye macskát.

Azonnal leírta egy cetlire a három mondatból álló gondolatmenetet és a macskás hasonlatot.

Már csak az maradt hátra, hogy elnevezze ezt a speciális helyzetet.

Igen, és már ki is találta: szubpozíció! Vagy inkább szuperpozíció? Tudja a fene. Jó mind a kettő. Mind a kettő jó. Nagyon jó.

Szub-/szuperpozíció…

A fizikus/kémikus/napközis tanár/állatsétáltató mély depresszióban/hisztérikus rángógörcsben/epilepsziás rohammal zuhant a kanapéra/fotelre/tévéállványra. A roham/hiszti/sírás után kiment a fürdőszobába, és egy késsel/marok gyógyszerrel/mosógéppel öngyilkos lett.

Tanulság: dönteni/nem dönteni a legnehezebb/legkönnyebb dolog a világon/multiverzumban/magányban.

Pálfi Norbert

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.