hirdetés

Pallai Sándor Károly: Egy teljesen új fórumot teremtettünk

2013. augusztus 8.

Pallai Károly Sándor mindössze huszonhat éves, de alapító főszerkesztője az online Vents Alizés ('Passzátszél') című nemzetközi kulturális folyóiratnak, amely az „óceánok és tengerek irodalmát" fogja át. Emellett francia, angol, spanyol és kreol nyelven ír verseket, az ELTE doktorandusza, és nem kevesebbet szeretne, mint egy az óceánok és tengerek irodalmával foglalkozó kutatóközpontot létrehozni Magyarországon.

hirdetés

Hogy kerültél kapcsolatba a seychelle-szigeteki kreol nyelvvel?

Az ELTE-n részt vettem egy szemináriumon, amely a karibi irodalomról szólt, és amikor a PhD képzésre készültem, olyan témát kerestem, ami kevésbé kutatott. Ráébredtem, hogy az indiai-óceáni frankofón irodalom jó részéről nem tudunk semmit, nemzetközileg sincs nagyon feldolgozva. Számos kapcsolatot építettem, ráleltem egy ottani híres szerzőre, és felfedeztem, hogy hiánypótló feladat ennek kutatása. Személyes kapcsolatok révén könyvekhez, szótárakhoz jutottam, így kezdtem foglalkozni először az angol és francia szövegekkel. Később rájöttem, hogy a kreollal jelenleg senki sem foglalkozik, így erre haladtam tovább.

És hogy kezdődött a kreoltanulás, odamentél megtanulni a nyelvet?

Nem, mindez itthonról történt és a mai napig itthon is történik, még soha nem voltam a Seychelle-szigeteken. Sőt, szerintem egész Közép-Európában az egyetlen kreol szótár az én birtokomban van. A nyelvet leginkább írni-olvasni tudom, beszélni nem volt lehetőségem. De aki tud franciául és tanult valaha latinul, annak nem olyan bonyolult, hiszen ezeknek a nyelveknek a XVIII. századi francia az alapja.

fotók: Valuska Gábor


És mi az, amit a te magyar identitásod hozzá tud adni a kreol nyelvű versíráshoz, vagy az egykori gyarmati életérzéshez? Miért érzed szükségét annak, hogy egy másik, mégpedig egy volt koloniális ország nyelvén írj?

Teljesen tudatalatti volt ez a késztetés. Írni már több nyelven írtam, amikor tudományos szinten kezdtem foglalkozni a téma elemzésével. Kézenfekvő volt, hogy megpróbálkozzam a versírással is. Nagyon jó visszajelzéseket kaptam, biztattak, és azonnal rengeteg megjelenési lehetőséghez is jutottam, hiszen kuriózum, hogy egy külföldi az ő nyelvükön írjon. Az elsők között vagyok, aki például identitással kapcsolatos, vagy filozófiai kérdésekkel foglalkozik az irodalmukban. Mivel azonban a könyvpiac ott nagyon korlátozott, így azon is munkálkodom, hogy egyrészt a folyóiratunk, másrészt a kis kiadónk révén próbáljunk megjelentetni szövegeket. Azt hiszem, azért sem kutatják sehol ezeket az irodalmakat, mert nem hozzáférhetőek. Többek között ezen szeretnék változtatni, de ismeretterjesztő munkáról is szó van, sok francia professzor sem tudja például, hogy a Seychelle-szigetek frankofón terület. Ezért gondoltam, hogy kézbe kellene venni ezt az ügyet, majd ahogy egyre több írót-költőt ismertem meg, felmerült a folyóirat ötlete. A visszajelzések alapján azt látom, hogy fontos ez a munka, hiszen számos ember hivatkozik arra, ami nálunk megjelenik, és olyan fórum lettünk, amilyen eddig még nem létezett.

Nem véletlen a folyóirat címe sem, Passzátszél, mit jelképez ez a cím?

Az Indiai- és a Csendes-óceánt, valamint a Karib-tengert szerettem volna összekötni ezzel, hiszen e területeket jellemzik a passzátszelek, a három terület identitásbeli egységét próbáltam ezzel szimbolizálni. A folyóirat célja, hogy megjelentessem az óceánok és a tengerek, elsősorban frankofón, de más nyelvű irodalmát is, hogy biztosítsak egy közös fórumot a szerzőknek, ahol eszmecserét folytathatnak, és a világon először megjelenhetnek. Ekkor jött a következő ötlet, hogy tudományos írások is helyet kapjanak a folyóiratban. Mindez később művészeti alkotásokkal is kiegészült. Nagyjából ez a három terület marad majd a továbbiakban is.

Mik azok a tematikus, poétikai sajátosságok, amelyek jellemzőek ezekre a területekre?

Szigetenként más-más, hiszen sokszor más ország volt a gyarmatosító, így nagy különbségek vannak. Az identitásra való reflexió viszont minden esetben nagyon erős, olyan országokhoz képest, amelyeket nem kell „dekolonizálni". Valahol szinte minden írás a – kulturális, nyelvi – identitáskeresésre vezethető vissza, a mai napig a gyökerek keresése a központi kérdés, hiszen mindössze néhány évtizedes folyamatokról, legfeljebb fél-egy évszázados irodalmakról van szó, de legtöbb esetben ez jóval kevesebb időt ölel fel.

És mi a kreol nyelvű irodalmak viszonya a kolonizáló nyelvhez?

Ez is területtől függ. Vannak olyan országok, ahol nagyon szorgalmazzák, hogy legyen kreol nyelvű irodalom. Mauritiuson például igen jelentős mértékben támogatják anyagilag is ezt. Van olyan színházi társulat is, amely kizárólag kreol nyelven játszik. Mindez természetesen történelmileg magyarázható, a Karib-tengeren és az Indiai-óceánon nagyon sokáig meghatározó volt a rabszolgaság, a kérdés ott az, hogy a volt, vagy akár a jelenlegi anyaországhoz való viszony hogyan alakul, és ennek milyen lecsapódásai vannak az irodalomban. Új-Kaledóniában például komoly konfliktusok voltak-vannak. Észak-Afrika is ilyen. A Seychelle-szigeteken viszont, amely néhány évtizeddel ezelőtt függetlenedett, kulturális szinten nagyon fontos a francia, ott nem látok ilyen konfliktuális viszonyt, viszont nincs pénz a kreol nyelvű irodalom támogatására. Ehhez kapcsolódó aktuális hír, hogy Új-Kaledónia és Francia Polinézia is felkerült azon területek listájára, amelyeket az ENSZ teljes mértékben, minden tekintetben „dekolonizálni" javasol az elkövetkező időkben.

Mit jelent pontosan a „dekolonizáció"?

Nagyon sok jogállása és szintje van annak, hogy egy terület hogyan tartozik Franciaországhoz, lehet tengeren túli megye, vagy önálló terület. Van olyan polinéz párt például, amely nagyon régóta, nagyon keményen a függetlenség mellett kampányol, hosszú távon ez talán ebbe az irányba mutat. Martinique vagy Guadeloupe a Karib-tengeren ugyanolyan jogú terület, mint Franciaország területei, ahogy Réunion is. Sokszor nem is tudjuk, hogy az Európai Unió ilyen értelemben az Indiai-óceánra is kiterjed.

Többségében francia, angol vagy kreol nyelvű irodalmakról beszélünk. Hogyan lehet mindezt Magyarországon, magyar nyelven is ismertté tenni?

Mindenképpen fordítani kellene a szövegeket, ha nem is kreolból, de angolból, franciából feltétlenül. Azon munkálkodunk épp, hogy egy magyarországi dokumentációs központot hozzunk létre, és aztán reméljük, hogy lesznek olyan diákok, akik foglalkoznának a témával. Szép lassan lehetne majd népszerűsítő előadásokat tartani, ami a szélesebb közönségnek is érdekes lehet.

A Passzátszél honlapja: 


Az első szám:

 

 



A második szám:

 

 

Marczisovszky Anna

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.