hirdetés

Park Faludyról

A magyar költőről nevezik el Torontó egyetemi városának egyik parkját

2005. szeptember 19.
A kanadai metropolis vezetése úgy döntött, az egyetem melletti St. Mary Streeten emléktáblát is avatnak, ezért felkérték a költőt, válasszon egy verset, melyet felvésnek a táblára. Faludy Michelangelo utolsó imáját jelölte ki, így a költeményt magyarul, illetve Jónás György fordításában angolul is olvashatják az érdeklődők.
hirdetés

A költészet és az irodalom terén nyújtott különleges értékű alkotásainak, valamint Torontó szellemi életében játszott kiemelkedő szerepének elismeréséül a St. Mary Streeten elterülő park Faludy György nevét kapja meg.


Az költőt felkérték, válasszon egy verset, melyet felvésnek a táblára. Faludy Michelangelo utolsó imáját jelölte ki, így a szöveget magyarul, valamint Jónás György fordításában angolul is elolvashatják mindazok, akik felkeresik az emlékművét.


Faludy György politikai nézetei miatt 1938-ban hagyta el Magyarországot. Először Párizsban tartózkodott, ám a német megszállás miatt onnan is távozni kényszerült. Algérián keresztül jutott el az Egyesült Államokba, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Három évig az amerikai hadseregben szolgált. 1946-ban tért haza, 1949-ben hamis vádakkal elítélték, majd három évre a recski büntetőtáborba zárták. 1956-ban Nyugatra menekült, s Londonban telepedett le. 1963-1967 között Firenzében, valamint Máltán élt. 1967-ben Torontóba költözött. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadásokat, az Ötágú síp és a Magyarok Világlapja szerkesztőjeként dolgozott.


A költő nem vesz részt személyesen Torontóban a december 14-ére tervezett avatáson, melynek szervezésében a magyar konzulátus is közreműködik.


Faludy György 95. születésnapja tiszteletére szeptember 22-én ünnepi estet tartanak a Nemzeti Színházban.

 

A vers, mely a torontói emléktáblán lesz olvasható:

                    
                    Michelangelo utolsó imája

                    Üllőd a föld s az égi boltra állván
                    oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
                    Hetvenhat éve állok fenn az állvány
                    deszkázatán, de nem találtalak.

                    Vésőm alatt porladva hullt a márvány
                    s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
                    Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
                    ki ott ragyogtál minden kő alatt.

                    Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
                    megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
                    de lelkemben még égi fény ragyog.

                    Hogy tudnám testem börtönét levetni?
                    Üss rám, ha tudsz vén bűnöst szeretni,
                    Istenszobrász! A márvány én vagyok.

                    (Firenze, 1935)

 

Az Új Könyvpiac honlapja

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.