hirdetés

A patológia poétikája

2018. szeptember 12.

Irodalom és betegség kapcsolatáról szervezett konferenciát az ELTE BTK Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszéke és a Fiatal Írók Szövetsége. -Helyszíni tudósításunkat olvashatják.

hirdetés

A hazai kultúratudományos irodalomértelmezés legújabb divatos irányzatai talán a biopolitika és a test fogalmainak erőterében ragadhatók meg a legjobban. A számos kötet- és folyóiratpublikáció közül elég csak a hiánypótló Média- és kultúratudomány című kézikönyvet említeni. A tudományos tanácskozásokra fókuszálva is jól kirajzolódik a kérdésfelvetések íve az ELTE BTK Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék projektjeiben. A tanszék tavaly júniusban Az élet konstrukciói az irodalomban és az elméletben címmel rendezett nemzetközi konferenciát, most szeptember 6–7-én pedig Irodalom és betegség volt a Fiatal Írók Szövetségével közösen szervezett konferencia témája.

A kétnapos tanácskozáson elhangzott előadások az irodalom és a betegségek kapcsolatának első ránézésre beláthatatlanul széles horizontját vázolták fel: a történeti idő dimenziójától, az ókortól kezdve a 19. századon keresztül a kortárs magyar irodalomig. A betegség szempontjából pedig többféle fizikai és mentális kontextusban vizsgálták a témát, olyan határterületekre is eljutva, mint például Kurtág György egy Beckett-szöveg alapján írott kórusműve. A kérdezett irodalmi művekhez és korszakokhoz érdekes módon nagyjából egységes fogalomkészlettel nyúltak az előadók.

Ennek a készletnek és a téma lehetséges elméleti megalapozásainak adta kitűnő összefoglalását Kulcsár-Szabó Zoltán konferenciát megnyitó, plenáris előadása. Az ő világos, igen jó példákkal operáló, informatív és összeszedett gondoltamenete magasra tette a mércét. Szinte minden előadó vissza is utalt valamilyen módon a Kulcsár-Szabó által felvetett problémákra vagy az általa a diskurzusba bevont szerzőkre (többek között Sontagra, Freudra, Heideggerre, Kosztolányira, Karinthyra, Szabó Lőrincre, Esterházyra, Nádasra, Tóth Kingára). A tanszékvezető előadásának legfőbb kérdésfelvetése az volt, hogy irodalom és betegség kapcsolatának a vizsgálata a két magától értetődő viszonyuláson, azaz a betegség tapasztalatának esztétikai szublimációján és az irodalom betegségként való felfogásán túl lehetséges-e, vagy elképzelhető-e egy nem-antropológiai nézőpontból. Meggyőző, hogy szerinte (például a tanúságtétel fogalmán keresztül) lehetséges, sőt kell is.


Érdemes, az időrendet megbontva, ezen a ponton szóba hozni a második nap plenáris előadását, melyet Bónus Tibor tartott. Az ő előadásának hangsúlyai már nem voltak olyan pontosan kitapinthatók, és talán nem csak az időkerettel való állandó viaskodás miatt. Bónus a prousti regényfolyam néhány betegséggel kapcsolatos részletét értelmezte biopoétikai nézőpontból, a szöveg lehető legszorosabb olvasásával. Hiába voltak meggyőzőek részelemzései, nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy ha egy szöveghez túlságosan közel megyünk, nemcsak a „nagyobb képet" nem látjuk, de még az a néhány mondat vagy szó is, amely a látóterünkbe kerül, elmosódik a szemünk előtt. Éppen ezért nem okolható az egyórás időkeret a konklúzió hiányáért sem.

Legalább annyira nehéz lenne mindegyik előadásról részletesen beszámolni, mint amennyire kényelmetlenek a konferencia helyszínéül szolgáló előadóterem padjai. (A helyszín egyéb infekciózus jellemzőiről tapintatból hallgassunk.)

Sok előadás foglalkozott mentális vagy pszichés betegségekkel, amelyek a vizsgált szövegekben vagy az irodalom terapeutikus funkcióját, vagy épp az írás okozta neurózist, esetleg a kettő viszonyát állították a középpontba. Idetartozik például Lénárt Tamás, aki Nádas Péter Világló részletekjének elbeszéléstechnikáját igyekezett az autizmus fogalmán keresztül értelmezni, a szükségesnél talán hosszabb elméleti-történeti bevezetővel, de a memoárregény egészének interpretációjára nézve igencsak tanulságos módon. Hegedűs Máté az 1900 körüli orvosi és irodalmi diskurzusokban megjelenő „nagyvárosi idegesség"-megközelítéseket mutatta be, Smid Róbert pedig Gerőcs Péter egy regényén keresztül vázolta fel érzékletesen és meggyőzően írás és neurózis paradoxikus viszonyának értelmezési lehetőségeit.



Több előadás is a kortárs költészetet helyezte fókuszába. Ezek közül ki kell emelni Bartal Máriát, aki annak ellenére, hogy talán túl nagyot markolva, három költő, összesen négy versciklusát kívánta elemezni, és a példák közül alig néhányra jutott ideje, mégis talán a leghasznosabb szempontokat villantotta fel a kortárs költészet betegség-szempontú vizsgálatához (idő- és tértapasztalatok reprezentációja, a költői hang variabilitása és mindezeknek az identitáskérdésekkel való összefüggése). Szabó Marcell Tandori néhány versét elemezte igen meggyőző módon (többek között Derrida nyomán) „az írás mint megbetegedés" nézőpontjából, Gorove Eszter pedig Tóth Kinga Holdvilágképűek című kötetét vizsgálta, és amellett érvelt, hogy Tóth könyve a betegség és egészség fogalmainak és dichotómiájának merőben új értelmezéseire ad lehetőséget.

Mindemellett a 19. és 20. századi irodalom alkotásairól is bőségesen esett szó a két nap folyamán: Pótó Júlia például Babits és a röntgen viszonyáról beszélt látványos vetítéssel kísérve, Konkoly Dániel pedig a magyar avantgárd néhány fontos szerzőjét (Kassák, Szentkuthy, Kádár Erzsébet, József Attila) hozta előtérbe a „testkiterjesztés" kultúratudományos fogalmán keresztül.

Az előadások többnyire igencsak érdekes kérdésfelvetései és a vitasávok felszólalóinak néha egészen messzire vezető inspiratív gondolatfutama ellenére nem lehet nem megemlíteni a teljes konferencián végigvonuló, önmagát gerjesztő, a hasonló konferenciákon megszokottnál jóval nagyobb mértékű csúszás patologikus jelenségét. De a felszólalók túlnyomó többségének előadástechnikailag negatív bravúrjait sem (olvashatatlan és túlzsúfolt diák, előre megírt tanulmányszöveg élvezhetetlen felolvasása. Ha mindezeket mintegy „formaként" leválasztjuk az előadások „tartalmáról", és csak ez utóbbira koncentrálunk, egy igen magas színvonalú, releváns kérdéseket felvető és azokra a diszkusszióban izgalmas válaszokat kereső konferenciát tudhatunk magunk mögött, amelynek anyagát talán adekvátabb élmény lesz a majd megjelenő kötetben elolvasni.



(Képek: FISZ, Irodalom és betegség konferencia – Facebook)

Melhardt Gergő

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.