hirdetés

Pécs, az EKF-írók ihletadója

A pécsi Writers in Residence program vendégeiről

2008. május 22.
A Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 program egyik jelentős új eseménye volt, hogy 2007 szeptemberében létrejött a Writer in Residence ösztöndíj.  Az elképzelés szerint a rendelkezésre álló három esztendőben évi hat-hét szerző jön Pécsre egy vagy két hónapra alkotni, és emellett egy „Pécs-naplót" is vezetnek. Ezekből a művekből 2010-re a remények szerint izgalmas, sok szemszögű antológia jelenik meg, három nyelven.
hirdetés

Magyarországon eddig még inkább csak alkotótáborok formájában és főképp a magyar irodalom külföldi fordítói számára léteztek ösztöndíjak. Így Pécs az első hely, ahol a Nyugat-Európában sokfelé honos írói ösztöndíjas program beindulhatott tavaly ősszel, ami várhatóan 2010-ig tart. Ehhez kellett az EKF támogatása, valamint az az örömteli tény, hogy egy hazai mecénás az ide érkező írók számára biztosított garzonlakással támogatta a várost. A vendéglátók szeretnék, ha minden évben egy-egy író jönne az éppen aktuális EKF-városok országából, a többiek majd pályázati úton küldhetik be a jelentkezést.
 
2007-ben - mivel Nagyszeben volt az egyik EKF - Romániából érkezett az első ösztöndíjas író, méghozzá Pécs testvérvárosából, Kolozsvárról.
 
Florina Ilis 38 éves, a Babes-Bólyai Egyetemen könyvtárában dolgozik. Íróként termékeny és aktív, eleddig négy regénye, egy haikukat tartalmazó verseskötete és esszégyűjteménye látott napvilágot hazájában. Legutóbbi műve, A gyermekek keresztes hadjárata című, Az Év Könyve elismerésben részült Romániában.
 
Mint Pécsre érkezése után elmondta, sikerei ellenére ez az első alkalom az életében, hogy alkotói ösztöndíjra mehet, így külön megtiszteltetés volt a számára, hogy ő „avathatta fel" a pécsi ösztöndíjas lakást.
 
"A napi munka mellett otthon kevés időm marad az írásra, főképp hétvégéken tudok a magam dolgaival foglalkozni. Ezért különös ajándék számomra ez az egy hónap, és nem tagadom, nagy tervekkel és elszánással érkeztem Pécsre."
 
Florina Ilis elmesélte, hogy egy új regényen dolgozik, amiből mintegy száz oldalt írt eddig, és erősen reméli, hogy ez a mennyiség jócskán növekszik a pécsi tartózkodás során.
 
"Amúgy is korán kelő vagyok, csak most a munkába menés helyett a kávé után rögtön odaülhetek a laptopom elé. Úgy gondolom, napi hat vagy hét órát biztosan tudok majd az írásra koncentrálni."
 
A regény témája egyébként a klasszikus és a modern költészet mibenléte, a nagy román nemzeti költő, Eminescu és egy mai kollégája fiktív viszonyának bemutatása által.
 
"Eminescut vagy imádják vagy utálják. Én igyekszem objektív maradni" - mondta Florina Ilis.
 
A következő író Szlovéniából érkezett: Esad Babačič. Számára Pécs regényes várossá változott, mivel élete első regényébe kezdett bele nálunk. Babačič különös figurája a mai szlovén irodalmi életnek. Tizennégy évesen otthagyott mindenféle iskolát, felcsapott punk- és rockzenésznek, ám eközben autodidakta módon képezte magát. A dalszövegekből lassan versek kerekedtek, olyannyira, hogy manapság hét kötetnél tart, és generációjának egyik legjelesebbjeként tartják számon nem csak hazájában. A majd' két méter magas lírikus természetesen nem verseinek honoráriumából él, de még csak a zenélésből sem. Egészen a tavalyi év végéig a médiában volt jelen, érdekes módon sportújságíróként: kosárlabda (amit maga is űz), boksz és jéghoki a kedvence, és persze a foci. Ám egy éve újból megvált mindenféle munkahelyi kötöttségtől, hogy az írásra koncentrálhasson - főleg azok után, hogy - mint mondja - kissé könnyelműen aláírt egy neves kiadóval egy szerződést: regényre!
 
Babačič úgy érkezett meg Pécsre, az EKF Writer in Residence második vendégeként 2007 novemberében, hogy tudta: ez a város lesz az, ahol belefog élete első prózai munkájába. És azt is sejtette, kutya nehéz lesz, mert bár pontosan tudja, miről akar írni, a prózaírói életforma, a hosszú szövegek megszüléshez szükséges „fenék" sose volt az erőssége.
 
"Imádom a kortárs bosnyák írókat. Ők tényleg valós dolgokról mesélnek, amik velük estek meg, nem kell törni a fejüket, hogy mindenfélét kitaláljanak. Én apám életét akarom megírni, aki szintén Boszniából származott, igaz, annyi fikció lesz a könyvben, hogy apám mint bokszoló jelenik meg. Az első héten meg csak erőt gyűjtöttem, olvastam, aztán belefogtam az írásba, és azt kell mondjam, hogy számomra is meglepő módon jól haladtam. Nem tervezem, hogy egy túl hosszú könyv lenne majd ebből, úgy kétszáz oldal, és a fele majdnem megvan!"
 
Babačič, akinek egyébként Gothár Péter Megáll az idő a kedvenc filmje, állítja, hogy erre a munkára számára nincs is ideálisabb hely, mint Pécs.
 
"Ez itt a béke szigete. Elsőre azt éreztem, hogy Pécs nagyon hasonlít Szarajevóra, ami amúgy is az egyik legkedvesebb városom, nagyon sokat járok oda a barátaimhoz. Aztán a nyakamba vettem a kis pécsi utcákat, és sokat kóboroltam mindenfelé. Különösen érdekesek az esték, nyolc óra után már szinte túl nagy a csönd, olyan, mintha egy fantomvárosban bolyonganék. De ez tetszik, átitatódom ezzel a csöndességgel."
 
A szlovén szerző nagy ínyencnek is tartja magát, szívesen falatozott a helybéli éttermekben, és örvendezett például annak, hogy az itteni a piacokon még „eredeti" zöldségeket kapni.
 
"Nálunk már csak a műízű import létezik. Itt szinte izgató volt újra igazi paprika- és paradicsomillatot érezni. Azt mondhatnám, az ilyesmi is képes ihletet adni!" Lám, mire jó - még - egy íróprogram!
 
A harmadik EKF-író már 2008-ban jött Pécsre, Raoul Biltgen személyében. Aki a rendelkezésre álló februárban nagyon belehúzott, hiszen ittléte alatt befejezett egy színdarabot, és dolgozni kezdett egy mostanra majdnem kész regényen. A luxemburgi író egyben színész is, aki amúgy Bécsben él. A 2009-es EKF-színhely, Linz felkérésére írta meg új színművét, ami a bűnözés útjára tévelyedett fiatalokról szól, akik arra készülnek, hogy felrobbantsák az osztrák város főterén álló szobrot. Biltgen nem árulta el, megteszik-e vagy sem.
 
Ami a hazájában 2007-ben lezajlott kultúrfővárosi évet illeti, Biltgen vegyes volt a fogadtatása. Mint mondta, lehet, hogy innen nézve Luxemburg maga a nyitottság és szabad gondolatok hazája, ám voltaképp egy nagyon is hagyománytisztelő, némiképp konzervatív ország. Büszkék például luxemburgi nyelvükre, ami a német egyik ősi fajtája. De azt például kevesen értették, hogy az kultúrfővárosi év során mért nem a luxemburgi kultúra nyilatkozott meg, mért zsúfolták tele a programokat külföldi művészekkel, lett légyenek bármilyen hírességek is. Raoul Biltgen azt már nem is furcsállotta, hogy rá, mint legalábbis a német nyelvterületen ismert és elismert íróra nem is gondoltak otthon - annak ellenére, hogy a fivére nemrégiben még kulturális miniszter volt! Biltgen - hasonlóan az előző íróvendégekhez - igyekezett minél alaposabban megismerni Pécset, és barangolásainak meg is lett az eredménye, hiszen egy több mint 40 oldalas Pécs-művet hagyott hátra. Igaz, ez nem csupán a szó hagyományos értelmében vett napló, hanem a mára idegenforgalmi látványossággá lett Janus Pannonius utcai lakatok Biltgen által kitalált legendáriuma - természetesen egy megkapó szerelmi történetbe ágyazva.
 
Az áprilisi EKF Writer in Residence-vendég Nelly Bekus fehérorosz írónő volt, aki filozófiai és szociológusi végzettséggel aktív publicisztikai tevékenységet folytat. Két évvel ezelőtt beválasztották az Európai Kulturális Parlamentbe is (ahol Magyarországot Ilma Rakusa és Breuer Zsuzsa képviseli).
 
Az írónő, aki amúgy Varsóban él, de továbbra is szoros kapcsolatot tart fent a fehérorosz irodalmi és értelmiségi körökkel, pécsi tartózkodása során főképp prózai műveket írt, illetve - mint elárulta - a májusban esedékes három konferencia-előadásán is dolgozik: a kisebbségi létről, a diktatúra utáni kulturális életről készülnek ezek az esszék. Egyébként oroszul és lengyelül ír, bár a fehérorosz nyelvet, ami nem az orosz egyik „variációja", tökéletesen beszéli.
 
Nelly Bekus szintén komolyan vette naplóírói feladatát, ezért sokat és nyitott szemmel járja Pécset. Ami leginkább megkapta, a város rendkívül tarka építészete, és az, hogy a különböző korok épített emlékei milyen megbecsülésnek örvendenek. Épp az ellenkezőjét tapasztalta ugyanis más helyeken: letűnt korok, a maitól eltérő vallási meggyőződések emlékei, ha ugyan nem jutottak a teljes megsemmisítés sorsára, inkább „dugdosnivalóak" az aktuális vezetés számára, ahelyett, hogy a múlt hírnökeiként büszkén tekintenének rájuk. Igazából ez zavarta odahaza, Fehéroroszországban is, hogy a szovjet rendszert felváltó hatalom voltaképp ugyanazokkal a sokszor diktatórikus eszközökkel igyekszik uralni a „megváltozott" terepet - ezért nem szerette volna, ha kétéves kisfia olyan országban nő fel, ahol tízévnyi kihagyás után ismét visszaállították a kötelező úttörőmozgalmat.
 
Nelly Bekust szépírói és tudományos munkái alapján a világ számos országában hívták eddig is: tanított Amszterdamban és New Yorkban, élt Bécsben és Csehországban. Mint mondta, nálunk soha nem töltött még ennyi időt, ezért számára Pécs lett egyben Magyarország is.
 
Akinek Pécset igazából nem kellett bemutatni, az az EKF-íróprogram májusi vendége, Tolnai Ottó. A Kossuth-díjas költő azért vállalta örömmel, hogy eljöjjön a 2010-es kultúrfővárosba, mert ugyan hosszú évtizedekre visszamenő kapcsolata van a pécsi irodalommal, a Jelenkor folyóirattal, a Jelenkor Könyvkiadóval, látogatásai a szokásos irodalmi keretek között zajlottak: megérkezés, felolvasás, beszélgetés, vacsora, majd elutazás. Most végre - ahogy fogalmazott - „aláfalazhatja" amit eddig Péccsel kapcsolatban tapasztalt, gondolt. Tolnai nemrégiben Nagyszebenben járt, ami 2007-ben volt kultúrfőváros, és egy Oscar Pastior emlékére rendezett költőtalálkozón különös élményben volt része:
 
 
"Valahogy ott megéreztem, milyen is az, amikor egy hely tényleg a kultúra fővárosa tud lenni. Van ennek valamiféle spirituális része, amikor nyilvánvaló lesz, hogy a szellem elkezd lobogni, és az adott város a láng őrzője. Valami ilyesmit próbálok én magam is itt tapogatni. A motívumokat, az apró dolgokat, hogy a szavakból, a mondatokból felépíthessem az én Pécsemet" - fogalmazott Tolnai Ottó.
 
Az idei év során júliusban a bukovinai Ostap Nozhak, szeptemberben a török Neslihan Acu, majd októberben az észt Mikhel Mutt lesz a pécsi EKF Writer in Residence Program vendége. 

Méhes Károly

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
zslorand zslorand 2008-05-27 07:39

Azt szeretném hozzátenni, hogy EDDIG IS MŰKÖDÖTT MAGYARORSZÁGON EGY WRITERS IN RESIDENCE PROGRAM, a JAK és a stuttgarti Akademie Solitude csereprogramjaként. 2005 óta fogadunk külföldi ösztöndíjasokat, és remélhetőleg ez még sokáig így is lesz. Az aktuális rovatban most is van erről egy cikk.