hirdetés

Per Olov Enquist hitelesítő tekintete

2011. április 14.
Per Olov Enquist életútját és műveit egyaránt áthatja a romantikus kétértelműség. Prózaíróként dokumentarista stílusú regényeivel szerzett világhírnevet, Magyarországon sokáig mégis inkább színpadi szerzőként jegyezték.- Ismerjük meg közelebbről az április 14-én kezdődő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégét!
hirdetés

Per Olov Enquist élsportoló is volt. Magasugrásban 1,97 méter volt az egyéni csúcsa, amivel bekerült az öt legjobb svéd magasugró közé, ez azonban kevésnek bizonyult az olimpiai szerepléshez. És bár a világ így elvesztett egy kitűnő atlétát, nyert helyette egy jelentős szépírót. Enquist az 1972-es müncheni olimpián már sportriporterként vett részt, tudósított az izraeli olimpiai csapat tagjai ellen elkövetett merényletről is. A szerző később hosszú ideig küzdött alkoholproblémákkal, végül – saját bevallása szerint - az írás segítette, hogy megszabaduljon a betegségétől.

Svédország északi részén a Västerbotten megyéhez tartozó Hjoggböle községben született 1934-ben. Västerbottent mesélő megyének is szokás nevezni, hiszen Enquisten kívül számos jelentős szerző indult innen. Västerbottenből származik többek között Sara Lidman, Torngny Lindgren és Stieg Larsson is. Hjoggböle még a megyén belül is kiemelkedő számú íróval büszkélkedhet, amiről Enquist egy korábbi interjúban úgy viccelődött: ennek valószínűleg a település elzártsága az oka, illetve az, hogy az emberek sokáig csak egymás között házasodtak, így Hjoggbölében sok az őrült és az író. A kettőt pedig nem mindig lehet megkülönböztetni egymástól – tette hozzá. A másik lehetséges magyarázat, hogy a falu mélyen vallásos közösség, ahol a gyerekeket már egészen kis koruktól szembesítik a lét alapvető kérdéseivel.

Egy biztos, Enquist gyermekkorát erősen meghatározza az a baloldali keresztény közösség, amelybe beleszületett. Az Észak-Svédországban működő herrnhuti gyökerekkel rendelkező vallási mozgalomról regényt is írt: a könyv 2003-ban jelent meg Magyarországon Lewi útja címmel. A munkásmozgalmak mellett ez a vallási tömörülés volt a másik, ami jelentősen hozzájárult Svédország mai arculatának kialakulásához. Bár a pünkösdista gyülekezet a múlt század tízes éveiben alig néhány tucat tagot számlált, ma már a világ egyik legnagyobb egyházi közössége, amely nem kis részben járult hozzá a század elején Svédországban még ugyancsak tomboló tömeges alkoholizmus visszaszorításához. Per Olov Enquist így ír a Lewi útjában a gyülekezetről és szertartásairól:

„Nyelven és a képeken átderengett a szexualitás. A gyülekezet egyenesen Krisztus testéből eredezteti származását: akkor született, Krisztus sebéből, amikor a katona a Megváltó oldalába döfte lándzsáját, és a sebből vér és víz fakadt. Ilyen egyszerű. Akkor született meg valami, amit orgiasztikus teológiának lehetne nevezni, a majdhogynem szexuális jellegű egybeolvadás Jézus Krisztussal, a vőlegénnyel.
Ezért szoktuk västerbotteni imaházainkban azzal fejezni be imáinkat, hogy a «te véredért». Ezért tekintettük Krisztus sebét menedéknek, meleg, csábító, szinte nőies jellegű testnyílásnak. Szinte a legtilalmasabbnak. S a vért meleg és oltalmazó folyadéknak, valamiféle magzatvíznek. Nem rémisztett meg, nem az erőszakot, hanem a szeretetet jelentette. Maga a szexualitás veszélyes volt és ijesztő, tilalom övezte, és mégis folyamatosan jelen volt vallásgyakorlatunkban.”

Enquist 1964-ben szerzett bölcsészdiplomát az Uppsalai Egyetemen, ahol Thorsten Johnsson bűnügyi történeteit kutatta, és írói karrierje is a hatvanas évek elején indult. Abba a generációba tartozik, amelyikre már hatással volt a francia „új regény” irányzata. Első regénye, a Kristallögat (magyarul: Kirstályszem) 1961-ben jelent meg, egy olyan időszakban, amikor a pályakezdő írók minden korábbinak erősebben keresték az újszerű kifejezési formákat. Per Olov Enqiust dokumentarista írói módszerével arra tesz kísérletet, hogy újraalkossa a múltban meglévő jelentésmezőket. Az igazság azonban – ahogy az lenni szokott - elérhetetlen, a tények és összefüggések pedig túl bonyolultak ahhoz valódi rekonstrukció jöhessen létre. Ebből születik meg az a kétértelműség, ami végigkíséri a szerző összes munkáját.

A zsurnalizmus és szépirodalom ehhez hasonló elegyítése egyébként közel sem példa nélküli: Truman Capote és Norman Mailer szintén alkalmazzák a módszert, melynek nyomán a tényszerű, dokumentumokból merített elemek gazdagon jelentéses szépirodalmi szövegekké szervesülnek.

Regényeiben és színműveiben a történelem eseményein, valós – egykor volt – személyeken keresztül beszél általános érvényű problémákról. Az életműben visszatérő figura Johann August Strindberg, a tizenkilencedik században született svéd dráma- és regényíró, akit a szerző szellemi rokonának tekint. A Tribádok éjszakája (1975) című – Magyarországon is nagy sikerrel játszott – színdarabja jól példázza, hogy bár meglehetősen gyakran építkezik életrajzilag hitelesnek tekinthető elemekből, műveinek tétje közel sem a valóságrekonstrukció. Amikor a hetvenes évek közepén világszerte középpontban állnak a női egyenjogúságért és felszabadításért küzdő mozgalmak, Enquist egy nőgyűlölő hírében álló alak – August Strindberg – életre keltésével ingerli a közönséget.

A dráma cselekménye szerint a híres drámaíró Strindberget – a megerősödő nőmozgalmak korában – állítólagos nőgyűlölete miatt kiutálják a hazájából. Mivel képtelen pénzt szerezni, egyetlen esélye, hogy sikerre vigye legújabb színművét, amelyet saját házasságának felbomlásakor írt. A dráma a drámában valójában kamaradarab: két nő szerepel benne, akik ugyanazon férfi kegyeiért küzdenek. Az egyik színésznő Siri, August Strindberg válófélben lévő felesége, a másik, Marie, akiről kiderül, hogy leszbikus, és vele szökött el annak idején Strinberg neje. A Tribádok éjszakája ahelyett, hogy biográfiai mű lenne, a megingathatatlannak tűnő polgári erkölcsök felbomlását, a hagyományosan rögzítettnek tekintett nemi szerepek kérdésessé válását, a közmegegyezéses viszonyrendszerek relativizálhatóságát boncolgatja. August Strindberg figurája később a Strindberg – Életjáték című regényben (1984) is előkerül, ez szintén olvasható magyarul.

Per Olov Enquist más írókról és más – nem kevésbé ingerlő – témákról is beszél műveiben. A Hamsun – filmregény (1996) című könyvében a nácikkal, illetve a nácik bábkormányával együttműködő norvég írófejedelem, Knut Hamsun figuráját teszi meg regényszereplővé.

Hamsun politikai félresiklását évtizedekig hallgatás övezte. A norvégok szinte nemzeti szégyenüknek tekintették, hogy a világszerte népszerű Nobel-díjas írójuk öregségére a gyilkos náci haramiák segédereje lett. Enquistet azonban itt sem az életrajzi hitelesség, nem a bűnösség illetve a bűnösség mértékének a kérdése érdekli. Nem is az ítéletalkotás a célja, hanem a történet mozgatórugóinak megismerése. Egy magánéleti tragédia minél alaposabb megalkotása és feltérképezése és nem utolsó sorban művész és hatalom, egyén és közösség, férfi és nő kapcsolata a második világháborúban, Európa peremén.

„Nem az volt a probléma, hogy politikai szerepet akart vállalni, hanem az, hogy tekintélyét, melyet elkötelezettséggel, szorgalommal, kitartással, tehetséggel és intellektuális sokszínűséggel a lehető legnagyobb mértékben kivívott magának a regényírás területén, átvitte egy másik területre, a politika világába, ahol nem volt képes átlátni a problémákat” – írja a szerző a regényben Hamsun-jelenségről.

Per Olov Enqiust az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. Legújabb magyarul olvasható regénye erre az alkalomra jelenik meg. Az Egy másik élet önéletrajzi alapozású regény, ám a bevált sémától eltérően nem én-elbeszélőt, hanem harmadik személyű narrátort alkalmaz. Ahogy azt egy interjúban mondta: először egyes szám első személyben kezdte írni a könyvet, de úgy „nem merte” feltárni az igazat. Aztán újrakezdte, eltávolította magától a főhőst, és így már képes volt rá, hogy nyersen és őszintén nézze. Őt, és nem saját magát. Ahogy a dokumentumok alapján megképzett történeteket és hősöket, úgy az önéletrajzi regényt sem az úgynevezett tények keltik életre. Sokkal inkább az elbeszélő, Per Olov Enquist hitelesítő tekintete.

Enquist magyarul megjelent regényei:

Strindberg – Életjáték

Hamsun - filmregény

Az udvari orvos látogatása

Lewi útja

A három barlang hegye

Blanche és Marie könyve

Drámái:

A tribádok éjszakája

Ének Phaidráért

A földigiliszták életéből

Képcsinálók

Kassai Zsigmond

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.