hirdetés

Pertut ittunk

2011. október 28.
Október 27-én átadták a tavalyi év legjobb szépprózai művét alkotó, elsőkötetes szerzőnek járó Bródy-díjat. Az elismerést a Műcsarnokban Szvoren Edina vehette át. A kellemes estén rajta kívül András László, Brenzovics Marianna, Kiss Tibor Noé és Tompa Andrea olvasott fel 2010-ben megjelent, a zsűri által kiválónak tartott művéből. - Ott jártunk.
hirdetés

Ezen az estén Pertut ittunk. Minden jelenlévővel, kuratóriummal, díjra jelöltekkel, vendégekkel és díjazottal. Szvoren Edina Pertuját. Egészségedre. A Bródy Sándor Alapítvány öttagú kuratóriuma (Balázs Eszter, Márton László, Mészáros Sándor, Mikola Gyöngyi és Saly Noémi) ugyanis idén a fiatal írónő Palatinusnál megjelent könyvét tartotta az elsőkötetes prózaírók Bródy Sándor pályakezdésének emlékére alapított díjára leginkább érdemesnek.

A hír már jó előre bejárta a várost, sőt, Szvoren Edina neve már jóval korábban ismertté vált, mint ahogy Márton László is megjegyzi bevezetőjében, a 2005 óta publikáló, de a figyelem fókuszába igazán csak 2010-től került, abban az évben Déry-díjat nyert írónő folyóirat-publikációira három ember is felhívta a figyelmét, két kritikus és egy civil, de szinte egyöntetű vélemény volt, hogy megjelenése üdítő és izgalmas a kortárs palettán. „Legérzékenyebben a megalázottakra és megszomorítottakra figyel (legyen az ő maga vagy más). Szvoren azonban túllép a nagy oroszok részvétvallásán: az emberi szolidaritást már-már erotikává lényegíti át, testközelbe hozza. Ez nagyon eredeti és nagyon szép” – írja róla Réz Pál.


Márton László fehér alapon fekete mintás selyemsáljában, sárga fényben hosszan mesélt a szerencsés évről, melyben minden eddiginél több első kötetes szépprózai mű jelent meg, és ebben minden eddiginél több figyelemreméltót is lelhettek a bírák. Elbeszélésébe élvezettel beleszőtte, hogy ugyanolyan kedvteléssel olvasták a silány, rossz műveket is, amelyek létezése különös öröm, lévén csak ebben az általuk teremtett fénytörésben határozható meg a jó, a kiváló irodalmi mű.

A tizenhetedik alkalommal megrendezett díjkiosztáson (felemelő szám) feltétlen szót érdemelnek azok a művek, amelyek – bár kitűnőek – nem kerülhettek a dobogó közelébe. Márton László fel is sorol vagy harmincat, Gerőcs Péter könyvétől Tallér Edina munkájáig vagy Mohai V. Lajos írásáig, és mindről mond is pár könyvajánló zanzát.


Bár díjátadásokon szokatlan, előadása után azonnal kiszólítja a tőle megszokott módon barna felsőben várakozó ünnepeltet a mikrofonhoz, és átadja neki a szintén barnára dizájnolt háromszögű hasáb formájú díjat, ami után Szvoren Edina felolvasása következik. Az egyébként zenetanár írónő gyermekkori kórusélményét dolgozta fel, szereplését a mezzóban a groteszkre formált, despota karnaggyal. Rövid mondatok, pontos jelzők, precíz, nagyon apró, húsba vágó megfigyelések az emberi működésről, dráma, zene. Jó.


A kéttagú, ez alkalomra összeállt zenei formáció nem játszik épp. Remek bevezető produkciója után Kovács Márton (hegedű) és Márkos Albert (cselló) elhallgat, majd a szünetekben újraéled, és a felolvasások alatt is egyre nagyobb erőre kap, nem minden ponton szolgálva jótékonyan a később elhangzó szövegeket. A zenéjük viszont elismerésre méltó, improvizatív muzsika.


A díjazott után Mészáros Sándor mondja el hamarosan a Jelenkor hasábjain olvasható laudációját, amelyben hosszas felvezetés után a zárásban tér ki magára a méltatásra. Amint Mészárostól megszoktuk, kevéssé lelkes, mint ahogy máskor kevéssé mérges, inkább tényközlő, acélosan határozott. Szvoren Edina jó, na, legyen ennyi elég.

A bal sarokban pulpituson (ez esetben asztalnál) ücsörög a kuratórium, lehet nézni, kinek rezdül meg a szemizma egy-egy mondatra, és észre lehet venni a harmóniát is Balázs Eszter blúza és Márton sáljának mintái között. A Bródy Sándor Alapítvány létre álmodója, Alexander Brody is jelen van, a bejárati ajtó mellett figyel, csendesen.

A díjra jelöltek következnek. Pontosabban páran azok közül, akiknek könyvét különösen érdekesnek tekintette a bizottság: Brenzovics Marianna, Tompa Andrea, András László és Kiss Tibor Noé.


Brenzovics Marianna kárpátaljai írónő Kilátás című, Kalligramnál megjelent regényéből olvas félénken, sajnos olyan rövid  költői részletet, amelyből kevéssé érzékelhető egy regény tágas világa.


Tompa Andrea hosszabban kitart, bár a végére kifogy a szusz belőle. A hóhér háza, mely szintén a Kalligram könyve, meggyőző próza, Kolozsvár regénye, amelyben a közelmúlt romániai diktatúrájának mindennapjai elevenednek meg egy kamaszodó lány szemével.


András László a Nyitott Könyvműhelynél publikált, Egy medvekutató feljegyzéseiből választott két részt. Az egyik példatörténet Istenről és az angyalairól, akik sosem találják el az egyszerű és a bonyolult közti helyes arányt a teremtésben, csak a medve teljesíti be e tekintetben Isten akaratát, és egy, a szellemi kalandregények logikai gondolatmenetét követő, humoros okfejtést arról, hogy mikor van vége. Nagyon jó könyv, súgja a közönség soraiból Kemény István, és az est utáni fogadáson is elhangzik egy kurátor szájából a dicséret, mely szerint ő mint döntnök életét és vérét adva harcolt a kötet első helyéért. A felolvasás közben vérszemet kapott vonós duó effektjei, zörgései és nyújtott hangjai viszont ez esetben nem szolgáltak a szöveg aláfestéseként, inkább tűnt úgy, hogy ellenfele óhajtottak lenni.


Kiss Tibor Noéé a zárás. Az ő olvasásakor jóságos követőnek bizonyult a zene, a költői bevezetéshez például külön markáns hangulatot adott a háttérhangzás. A díjra jelölt művek egyike, az Inkognitó Márton László bevezetője szerint bátor identitástörténet és vallomás, az Alexandránál látott napvilágot.

Márton az est befejezéseként még megjegyzi, Szilasi László nagyra tartott munkája, a Szentek hárfája bár az irodalomtörténész első prózakötete, nem nyerhette el a díjat, mert Szilasi a korábbi, Miért engedjük át az ácsnak az építkezés örömét című 1994-es, Jak-füzetek sorozatban megjelent esszékötetéért (amikor még ezt a műfajt is bevették a lehetséges műfajok körébe) már egyszer megkapta.



Az est utáni fogadáson, ahol íncsiklandó és egészséges étkek várták borok társaságában az ünneplő nagyérdeműt, nem volt üdvrivalgás, örömmámor, csak halk, szeretetteljes beszélgetések, és bólintás, hogy igen, így jó, jó, hogy Pertut iszunk, Medvekutatóval, noha nem A hóhér házában (a Műcsarnokban), de Kilátással és Inkognitóban. Jó, hogy van ez a díj, és bár a nyertes könyv kiadója, a Palatinus képviseletében látható mód nem tudott jelen lenni senki (Reményi József Tamás épp Hajnóczy-konferencián), a Nyitott Könyvműhelytől sem (ma Libri), jó, hogy vannak szép találkozások, és jó hírek, amilyeneket Saly Noémi mesél, hogy - többek között - megvan a fotó az Arabs Szürkéről, és a kép előterében valóban ott áll az ezredes.

Fotó: Valuska Gábor

Litera

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.