Amióta csak olvasom, nem tudom eldönteni, hogy Vörösmarty giccses elemekből építkező, erős elhallgatásai ellenére is félelemmel vegyes gyanút keltő költői elbeszélése vajon a csábítás vagy az erőszak rejtett megjelenítése? A széles körű kedveltségnek örvendő szöveg sugallt, de elhallgatott tartalmai különös módon hatnak az olvasókra. És épp ily különös módon életben tartják a regét, ahogy a nemzeti romantika annyi más szövegét, de erről majd máskor. Az a fülledten izgatott, felajzott, kíváncsi szemérem, amellyel ezt a szöveget serdülő gyermekekkel és fiatal emberekkel olvastatták, inkább a félelemkeltés, a nevelés elrettentő erővel való megelőző használata volt. Hiszen napnál nyilvánvalóbb, hogy a szöveget átfűti az erotika. Ugyanakkor sajátos erotika ez: olyan vágy, amely a nemzeti király teste felé irányul. A Bécs meghódoltatásából visszatérő, győztes Mátyás teste rejtőzik a Vadász ruhája alatt. És ez olyan test, amely megtermékenyít. És amelynek megtermékenyítő erejére vágyik a nemzet. Az olvasó pozíciója a szöveg által felkínált szerepek között az ártatlan áldozaté, akit megejt ez az Erő.

Különös, hogy a Mátyás-kultusz, és a Hunyadi-mitológia kidolgozásán munkálkodó írókat ez az erő, ez a vágy, a felkínálkozásnak ez az önfeladása mozgatta kezdettől fogva. Amikor a Hunyadi-mondakörnek nevezett irodalmilag kidolgozott fikciók szövegformát öltöttek, nem a történeti Mátyás érdekelte a szerzőket. Mátyás alakjában azt a nemzeti uralkodót alkották meg, akire vágyott a nemzet. Általában Mátyás királyi attribútumaira irányult a vágy, mint az igazságosságra, amely a polgári jogszerűség iránti vágy álcája volt. Az egyenlő elbírálásra, amely a közteherviselés politikai jelszava volt. A győztes hadvezérre, amely a közép-európai önálló magyar középhatalmi státusz iránti vágy álarca volt. De hogy Mátyás erotikus vonzerőt gyakoroljon, és a testére is vágy irányuljon, e tekintetben valóban merész kivétel a Szép Ilonka.

Eldönthetetlen, hogy mi történik, amikor a vadász a lepkét kergető lány után ered. A lány vágya a pillangóra irányult, és foglyul ejtésével beteljesült. A vadász leteríthető zsákmányra várt egész nap hiába, most azonban helyettesíti vágya tárgyát egy másik lehetséges zsákmánnyal. A vadászat az erotikus játékok, a csábítás és a vágy felkeltésének elbeszélésére szolgáló áttételes nyelv a korban. A lány az öntudatlan csábítás felkeltője, az áttételes vágy tárgya. A lányon rajta ütő vadász könnyen lehet az erőszaktevő. És az egész elbeszélés, áttételességével, a lineáris rend megbontásával a szexuális erőszak erotikus vággyá átformálása hatja át.

Csak töredékesen ismerjük a kor szexualitásának szótárát. Nem tudjuk, hogy az eufemizmusnak milyen szófordulatait használták a szexuális cselekvések jelölésére. Egy olyanféle kérdés, hogy áll-e még az ősz Peterdinek, talán nem kelthet fel szexuális utalást. A kor talán nem olvasott még olyan kajánul, ahogy Orbán Ottó tette Pilinszky Harbach 1944 című közismert versének azzal a szerkezetével, hogy “egy rúd mered”… De ez a kérdés a kor nyelvén is kétértelmű, még akkor is, ha szexuális konnotációt nem rejt. Mert nem csak az épületre vonatkozik, hanem a családfára, ahogy a Habsburg-ház kifejezés is, a férfiági örökösödés, a név megőrzése a nemző erő jelölő erején múlik. Márpedig a kérdés nem alaptalan, hisz minden jel arra utal, hogy az idős és özvegy Peterdi egyetlen leányával él e házban. Peterdi Ilonka jövőbeni házasságkötése a férj nevének felvételét vonja maga után, amely aktus a Peterdi név férfiági jogfolytonosságának megszakadásával jár együtt. Vagyis áll még, de a név már kitörlésre van ítélve a házak, vagyis a nemzet családjai közül. A kielégíthetetlen vágy azonban annál inkább irányul a király testére, még ha erőszaktevő volna is, ahogy a nemzet vágya a saját királyra. Mert nincs gaz csábító, csak a lány becsületén esett folt, egy “kínos emlék”, a név eltörlése.