hirdetés

Péterfy Gergely: Ameddig könyvek között vagyok, addig minden jó

2017. június 5.

Nagyon jó lenne elérni, hogy a MKKE kamarai jogosítványokat kapjon; életbevágó, hogy újra lehessen rendezni a kiadók és terjesztők viszonyát; ugyancsak életbevágó, hogy a könyvszakma új forrásokhoz jusson... – Péterfy Gergelyt, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének új igazgatóját kérdeztük.

hirdetés

A MKKE frissen megválasztott igazgatója vagy íróként, ha jól tudjuk, könyvkiadói vagy könyvterjesztői tapasztalat nélkül. Mondhatjuk, egyelőre kívülállóként tekintesz a könyvpiacra, ami – meglehet – termékeny, új szempontokat kínáló nézőpont. Mi látszik onnan?

Sajnos nem egészen szűz a tekintetem, az elmúlt években Mészáros Sándortól, a kiadómtól rengeteg rémtörténetet hallottam, illetve rengeteg kételyét osztotta meg velem elsősorban az ügyben, hogy adjon, vagy ne adjon könyvet az Alexandrának. De ami így is, úgy is látszik, az a terjesztők és kiadók bonyolult egymásrautaltsági /ellenérdekeltségi rendszere, illetve a szakmában garázdálkodó szélhámosok által okozott példátlan kár és a nyomában támadt kétségbeesés.

Egy ilyen egyesülésnek mi a szerepe ma, a külföldi példákat tekintve milyen folyamatok látszanak a magyarországi könyvpiac és könyvkiadói világ működésében, és van-e olyan, amit feltétlen meg kell újítani? Milyen konkrét tervekkel indulsz neki a feladatnak?

Nagyon jó lenne elérni, hogy a MKKE kamarai jogosítványokat kapjon; életbevágó, hogy újra lehessen rendezni a kiadók és terjesztők viszonyát; ugyancsak életbevágó, hogy a könyvszakma új forrásokhoz jusson, például úgy, hogy a pedagógusok évi 100 ezer forint könyvvásárlási utalványt kapnak; és persze a legeslegfontosabb, hogy kiszámítható és nyugodt üzleti környezet jöjjön létre, ahol nem kell tartani attól, hogy felelőtlen kalandorok bedöntik a piacot.

A MKKE igen bonyolult struktúrában működik. Az elnök és igazgató mellett a döntéseket egy 12 tagú elnökség és a közel 100 tagból álló taggyűlés hozza. Miként tud bármilyen elhatározás érvényre jutni, hogyan lehet ezt a sokféle érdeket, kis kiadók és mamutkiadók egymástól gyökeresen eltérő érdekeit összeegyeztetni?

Ez egy jól bejáratott és működő modell. Az elnökség a tagság kezdeményezései alapján hozza a stratégiai döntéseket, amelyeket hosszadalmas és alapos viták árán alakítanak ki – minthogy magam is tagja vagyok az elnökségnek, és már részt vettem ülésen, azt mondhatom, jó volt látni, hogy itt emberek tényleg vitatkoznak, érvelnek, aztán pedig megegyeznek. Azt pedig, azt hiszem, a mamutok is megértették, hogy kis kiadók nélkül ők sem tudnak hosszú távon működni, hiszen a dinamikus és vonzó könyvpiac feltétele a sokszínűség, míg a monopóliumok előbb-utóbb óhatatlanul beszűkítik saját kínálatukat, és lassan elvesztik a piacukat.

Van-e terved a magyar könyvpiac neuralgikus pontjának tekinthető helyzet megnyugtató megoldására, azaz mit tud kezdeni a MKKE az Alexandra (és Matyi Dezső) hatalmas tartozásával és az ennek nyomán kialakult - főleg kis kiadókat érintő - krachhelyzettel?

A MKKE elnöke, Kocsis András Sándor már több mint két hónapja előállt egy hatpontos tervezettel, amelyet elküldött a Kormányzatnak, de mindeddig semmilyen választ nem kapott. A hat pont a következő: 1. Kötelezettség-felvásárlás – azaz az állam, hasonlóan más krachhelyzetekhez, vásárolja fel a Könyvbazár adósságát, amelyekkel a kiadóknak tartozik – akár 60%-on; 2. az iparűzési adó problémájának megoldása, amely igazságtalanul sújtja a kiadókat; 3. a pedagógusok könyvvásárlásának 100.000 forintos támogatása – elvégre a könyv nekik úgy munkaeszköz, ahogy vízvezeték-szerelőnek a csőkulcs; 4. a TAO-pénzek beengedése a könyvkiadásba – tényleg, miért csak a film, a színház meg a sport kaphat…?; 5. az NKA jelenleg 700 milliós könyvtámogatási keretének jelentős emelése; végezetül 6. az árkötöttségi törvény bevezetése, amely lehetővé tenné a differenciálást az egyes könyvtípusoknál megjelenő árrések között. Aztán ott van még a feljelentés az ügyészségen, amelyet a MKKE a Rainbow és a Könyvbazár ellen tett, remélhetőleg annak is lesz idővel valami kézzelfogható eredménye, elvégre a pénz nem elinflálódott, nem részvényár-csökkenésben tűnt el, hanem valaki(k) fogták és elvitték.

Mi a személyes véleményed, jót tesz-e a magyar könyvpiacnak, hogy két monopóliumhelyzetben lévő kiadói hálózat birtokolja a piac nagy részét, a kis kiadók pedig beolvadnak vagy megszűnnek, nincs más választásuk?

Nyilván nem tesz jót, de ez van. Úgy értem, nincs reális lehetőség arra, hogy beláthatón belül ez a helyzet megváltozzon, vagy én legalábbis nem tudok róla. Ugyanakkor nem adtam fel, hogy bízzak az emberi önmérsékletben és belátásban, és azt sem hiszem, hogy a piacgazdaság egyet jelentene azzal, hogy az erőfölényével mindenki mindenhol és szükségképpen visszaél.

Lesz-e, van-e kilátás arra, hogy a közeljövőben csökken az e-könyvek áfája, amiért már régóta küzd a könyves szakma?

Ahogy most a dolgok kinéznek, minden kezdeményezés, amely a könyves szakma felől érkezik – kivéve azokat, amelyek baráti kezekből baráti zsebekbe kérnek újabb százmilliókat –, süket fülekre talál. Ez a probléma egyébként már évtizedek óta megoldatlan, tehát nem lehet pusztán az elmúlt 7 év nyakába varrni.

Számos esetben fejtettél ki sarkos, kritikus politikai véleményt a kormány és a kormányzó párttal kapcsolatban, ebben a helyzetben, amikor egy ilyen nagy intézmény vezetőjeként új szerepben próbálod ki magad, hogy látod, kell-e megfontoltabbnak, körültekintőbbnek lenned a nyilatkozatok terén?

Nem az az ember vagyok, aki az alkalomhoz szabja a világnézetét. Mindazonáltal a MKKE igazgatósága nem az a hely, ahol az ember folyamatosan a politikai nézeteinek kifejtésére kap felkérést. Az elmúlt években kedvtelve és bőségesen elmondtam, majd egy egész könyvben összeraktam, amit az esszé és a publicisztika nyelvén el akartam mondani a mai Magyarországról. Tavasszal felhagytam a tárcaírással, mert elvette az energiám jó részét, és most minden kreatív energiámmal a regényírásra akarok ismét koncentrálni.

A MKKE két jelentős magyarországi könyves eseményt szervez, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált és az Ünnepi Könyvhetet. Hamarosan kezdődik a 88. Ünnepi Könyvhét. Az Európában és talán a világon is egyedülálló módon 222 éve létező, monstre könyves egyesülés e tekintetben hogyan tud megfelelni a modern kori kihívásoknak?

A Könyvhét méltóságteljesen archaikus intézmény, amely kiadói-kereskedői oldalról remekül működik, és a vásárlók, olvasók is elégedettek. Kétségtelen azonban, hogy ez manapság már nem elég, úgyhogy jövőre, remélem, új programokkal dinamikusabbá és izgalmasabbá tudjuk tenni a Könyvhetet.

Bár a munka még nem kezdődött el, mégis terveid bizonyára vannak arra, hogyan folytatod íróként a munkát, hogy fogod viselni, ha esetleg háttérbe kell szorítani az írást?

Ha háttérbe kellene szorítanom az írást, bele se fogtam volna ebbe a megbízatásba. Sokszor elmondtam már, hogy reggeli író vagyok. A nap további részében bármit csinálhatok, akkor is írok, ha tanítok, ha füvet nyírok, ha pénzügyeket intézek, folyamatosan a regény megy a fejemben, jegyzeteket írok, rádumálok a hangrögzítőre. Aztán meg ott van az is, hogy szeretek emberekkel beszélni, ügyeket megoldani, jönni-menni, és a könyvek világa meg a mindenem. Ameddig könyvek között vagyok, addig minden jó.

Litera

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.