hirdetés

Petr Hruška: A barlangnál; Aki elnémult; Megint mi ketten

2016. március 27.

Erre te, / mint egy kísértetiesen öreg gyerek, / összeszorított kézzel, / hogy nem megy. / Semmi, ismétled, semmi. − Magasiskola rovatunkban Petr Hruška áprilisban megjelenő kötetéből olvashatnak három verset Vörös István fordításában.

hirdetés

A barlangnál
Předjeskyní

Fönt,
útban a jégbarlanghoz,
egyszer csak elfogyott minden erőd.
Rossz pajzsmirigyfunkció,
vagy mi az ördög.
A csöpögés áradó mozdulatlansága,
a gyengéd árnyalatok masszívumai,
az érinthetetlen fehér jelenések
várnak!
Erre te,
mint egy kísértetiesen öreg gyerek,
összeszorított kézzel,
hogy nem megy.
Semmi, ismétled, semmi.
Mintha most próbálnád megsaccolni
visszafelé az egész múltat.
Mintha lázasan keresnél valamit
a tárolókban, almáriumokban, oltárokon,
a kismama és kislányruhák között,
a túlhízott regények és cingár üvegek közt.
Semmi.
Aztán visszatérsz közénk.
A lélegzet puszta állítmánya vagy
az üres hegyoldalban
komikus utadon lefelé.
A végül meg sem pillantott
jég sötét tekintete vagy.
Lassan
odafordulsz felém.


Aki elnémult
Mlčící

Hát ő az.
Előfordul néha.
Mutizmus,
mondják a tanult emberek,
a beszédkészség hirtelen elvesztése.
Egyik napról a másikra
az ember szint lebénul,
a szája egyetlen vonallá változik,
nincs is szava,
se nyögés,
se sóhaj.
Nevetés helyett kivételesen
egy-egy néma vigyor,
zokogás könny nélkül.
Merőlegessé válik
a többiekre, akár
a rémület vagy a fenyegetés.
Az ok ismeretlen.
Az orvosok nyugalmat ajánlanak,
a többiek sok
erőt, széttárják
a karjukat, még ádázabban
és ádázabban beszélnek,
immár őhelyette is.


Megint mi ketten
Zasemydva

Áttörtünk a délutáni
nedves lombok közt.
Összeszart tisztás.
Ennyi év után
ennél még több is lehetne.
Lehetne valami jel,
egy körvonal,
vagy irány.
De semmi.
Mi ketten,
nedvesen a délutáni lomboktól.

Vörös István fordításai

Petr Hruška (1964) cseh költő, forgatókönyvíró, a rendszerváltás utáni cseh irodalom egyik meghatározó figurája. Mondom neked című, díjnyertes kötete radikális és bátor ugrás az ismeretlenbe, ahol a versek az esztétikai élményen túl egy másafajta megközelítést, a körülöttünk zajló dolgok mélyebb megértését kínálják. A kötet áprilisban jelenik meg a FISZ és a Jelenkor Kiadó közös sorozatában.

Vörös István (1964) 1992-ben végezett magyar-cseh szakon. 1997-től a PPKE oktatója előbb a cseh tanszéken, jelenleg az esztétika tanszék docense, az első magyarországi egyetemi kreatív írás program elindítója (2004). Csehből, németből, angolból, szlovákból fordít. 1994-97 között a JAK-Jelenkor Műfordító Füzetek sorozatszerkesztője, aztán két évig a JAK Műfordító Táborának szervezője volt.
Többek között Vladimír Holan és Miroslav Holub fordítója, de szerkesztett antológiát is Akhilleusz és a teknőc címmel kortárs cseh és morva költők verseiből. 2003-ban József Attila-díjjal tüntették ki. 2005-ben a prágai könyvfesztiválon műfordításaiért átvehette az az évi Premia Bohemica-díjat. Prózát, verset, színművet, kritikát is publikál.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.