hirdetés

Petri György: Tetemes corpusunk

T. D.-nek, 60. születésnapjára

2008. december 8.

Tandori Dezső születésnapja alkalmából közöljük Petri György tíz évvel ezelőtti köszöntő versét.

hirdetés

Kortársiasság. Feledhető urak (?)
egyformán utáltak
mindkettőnket. Mit számít ez ma már.
Nekik nem voltunk mások
egymáshoz, csupán hozzájuk képest.
Egy túladminisztrált tér
micsodái is? voltunk mind a ketten.
Nem túlpolitizált - mert nem volt polisz.
(Az sem volt. Többek között.)

*

Még megméretünk majd.
De egymást ne mérjük.
Nem a mi dolgunk.

*

Az élet túl komoly dolog
ahhoz, hogy írjunk róla.
(Ez olyan ovis - Oscar Wilde-os,
de hagyjuk így.)

*

Tegyük föl: Isten
művészkedő szabómester vagy fodrász.
Méricskél, összehúzott
szemmel nézeget: lehetne
kicsit hosszabb?
Vagy rövidebb?
Ha szabó: felhajt.
Mekkora felhajtás!
Ha fodrász:
már csak kővendéghaj jöhet szóba:
kemény nyakbőr,
mint egykor lédús
avocado kiszárított héja,
andalúz andalodás
után a rájövetel
arra, hogy mire is.
Korszerű kemizált
tisztítótűzben
műszerezett ultrasteril
csontigcsupaszítás.

*

Jut eszembe, én minden este
a Kővendéggel vacsorázom.
Már egyikünk sem a régi:
ő mállik-porlik,
ha lesegítem
a köpenyét, mindig lejön valami,
hol egy vállrészlet,
hol egy könyökcsontszilánk.
Én meg reménytelenül
felejtem a regiszter-áriát:
Donna?
Anna?
Ahhatna.
De nem ah. (Ő az erényes.)
Don Octav? Ő csak a párhuzama.
Elvira? Elvirágzott.
Zerlina? Meghagyom Masettonak.
Ha kell neki: még maradt belőle.
Csak a szűzi hamva nem... de az
valószínűleg már rég hibádzott,
és különben is leírható
az adóból, nostr'amortizálódik.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.