hirdetés

Pilinszky hallgatása közben

2008. november 20.
Pilinszky János kényszerű hallgatását az Aranymadár című kötet törte meg 1957-ben, a verses meséket tartalmazó könyvecske nyolc évnyi publikációs szünetet követően jelenhetett meg. […] Ezek a versek ugyanis a költő szigorú filozófiájának különös lenyomatai. - A hangoskönyv két kérdésre válaszolva megnyerhető!
hirdetés

Pilinszky János kényszerű hallgatását az Aranymadár című kötet törte meg 1957-ben, a verses meséket tartalmazó könyvecske nyolc évnyi publikációs szünetet követően jelenhetett meg. Szerzője '49-ben ösztöndíjasként még több hónapot töltött Olaszországban és Svájcban, hazaérkezése azonban keserű kijózanodással járt, katolicizmusa és az Újhold-nál betöltött szerepe miatt kiszorult a hivatalos irodalmi életből. A hosszú csend emlékezete igazából a Harmadnapon című kötet, amely az asztalfiók bő tíz éves terméséből válogatott, és nem mellesleg az életmű egyik legfontosabb darabjává vált, de az eredetileg négy mesét rejtő kis könyv sem maradt (vagy maradhat) visszhangtalan. Ezek a versek ugyanis a költő szigorú filozófiájának különös lenyomatai, egyaránt magukon viselik a világba vetett ember szorongásának és a felfedező gyermeki lélek örömének jeleit. Olvasásuk páratlan élményt jelent, hallgatásuk pedig komoly kihívás.

Annak ellenére, hogy a mesék alapvetően elhangzásuk pillanatában elevenednek meg, vagyis a mese a mesélés aktusában válik igazán varázslatossá, a költői életművekben viszonylag sűrűn előforduló verses mesék esetében a szöveg képe, az írásmód és a korlátok közé szorított olvasói lehetőségek az elmeséléshez hasonló mágikus pillanatokkal ajándékozhatják meg a befogadót. Vagyis az elhangzás és az elolvasás látszólag szigorú ellentétei felolvadnak a „műmesék” lejegyzésének módjában. De mi történik akkor, ha a nem feltétlenül az elmesélés céljával megszületett költemények hangzóvá válnak, amikor kikerülnek az olvasás intim folyamatából, és egy másfajta közvetítő útján jutnak el az olvasóhoz? Meg lehet-e anélkül fordítani a mesék befogadásának irányát, hogy a varázslat semmivé váljon?

Pilinszky meséi ráadásul nem egyszerűen versformákba szorított népmesei ihletésű történetek, vagy gyermekmesének álcázott súlyos filozófiai költemények, hanem egy sosemvolt fantáziavilág, kíméletlen logikával végiggondolt, mégis álomszerűen lágy krónikái. Nem elég ezért egyszerűen elmesélni, át is kell élni azokat. A mély szomorúságtól a szinte már felfoghatatlan szépségig a mesélőnek az események részévé kell válnia ahhoz, hogy az olvasás közvetlenségétől elszakított szöveg újból életre kelhessen.

A két mesélő, Kálid Artúr és Cseke Péter a maguk (igen különböző) módján azt hiszem megfeleltek a szigorú elvárásoknak. Bár az első hallgatást követően csak a Kálid Artúr mélyen búgó hangján életre hívott szereplők hagytak nyomot bennem, de másodszorra (és főleg harmadszorra) már Cseke Péter szikárabb és kicsit távolságtartó stílusával is megbarátkoztam. Persze az előadásmódot a szöveg legalább annyira meghatározza, mint a mesélők hozzáállása, de azt hiszem, hogy emiatt sem panaszkodhatunk. A két távolból hangzó költeményt (A madár és a leány, Kalandozás a tükörben), melyek az idegenséget és a reményvesztettséget fájdalmas szépséggé fokozzák, Cseke Péter tolmácsolásában hallhatjuk, míg a klasszikus szüzsékre épülő, hagyományosan eseménydús meséket (A naphajú királyleány, Aranymadár) Kálid Artúr mondja el, olyan meghitt hangulatot teremtve, hogy szinte halljuk a tűz ropogását a kandallóban, látjuk a megelevenedett szereplők küzdelmeit, és érezzük, ahogyan az éj lassan beborítja a mesélőt és elvarázsolt hallgatóját.

A végére hagytam a kedvencemet. Az Ének a kőszívű királyról – ami az eredeti kiadvány záródarabja volt, itt a CD negyedik tételeként szerepel – ugyanis nem csak az itt szereplő mesék közül emelkedik ki, de a teljes költői életmű egyik legszebb és legfélelmetesebb darabja. Az ilyen kijelentésekkel persze jobb vigyázni, de ez a mese annyira elbűvölő, hogy a fent megfogalmazott állítás csak az első hallgatásig tűnhet hamisnak. Az önmagát folyamatosan újraíró ballada, mely a totális szépséggé fokozott zsarnokság kiúttalanságát beszéli el, minden részletében azt a tökéletességet teremti újra, amit a király szenvedéseivel lerombol. Csodálatos. Ahogyan az egész CD, mind az öt történet páratlan a maga nemében. Pilinszky meséit most már nem csak olvasni különleges élmény.  

Pilinszky János: Aranymadár – verses mesék Cseke Péter és Kálid Artúr előadásában; Irodalmi fülbevaló sorozat, Kossuth Kiadó 2007.
 
JÁTÉK!!!
 
A CD-t két kérdésre válaszolva megnyerhetik - a válaszokat a litera@litera.hu e-mail címre várjuk november 24-én reggel nyolcig.
 
1. Melyik az a Pilinszky-vers a Harmadnapon kötetben, melyben egy helyet személyesít meg?
2. Hogyan értelmezi át Petőfi Sándor 1846-os jövendölés-versét, az Egy gondolat bánt engemet c. verset a Harmadnapon egyik versében Pilinszky János?

Ficsor Benedek

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.